2016. március 24., csütörtök

11.fejezet / Mágusok

Öt halál




Amy érezte, ahogy valaki gyengéden megböki az arcát. Lassan kinyitotta tengerkék szemeit és kirajzolódott előtte Nick arca.
- Szia...
- Szia. Te ez a Ryan éjjel-nappal a sátrunk előtt fog gubbaszgubbasztani a buzogányával? - kérdeztekérdezte Nick és kinézett a földön ülő Ryanre.
- Megoldom. Feküdj csacsak vissza. - mosolyodott el a lány álmoskásan és nagy nehezen kikecmergett az ágyból. Vacogva kilépett a sátorból és ránézett az ott virrasztó férfire. Az idő lassan éjfél felé járt. 
- Nem tudsz aludni? 
- Valami olyasmi. - húzta kényszeredett mosolyra ajkai Ryan. 
- Sétáljunk. - Amy elindult a sötét erdő felé,ki a tisztásra. Ryan szó nélkül követte. 
- Szereted ezt a mezőt igaz? - nézett körül a férfi. A sötétben szinte semmit nem lehetett látni csak a szentjánosbogarak zöld fényei úszkáltak a levegőben. 
- Igen. Pihenned kellene. Ne fáraszd ki magadat feleslegesen. - érintette meg a lány Ryan izmas vállát. Ryan csak hallgatott,majd pár perc múlva megtörte a csendet. 
- Úgy érzem,mintha Derrick figyelne. Mintha még mindég a markában tartana. 
- Hogy érted?
- Mintha hallgatózna és nézne. Kiráz tőle a hideg. - borzongott Ryan. 
- Ha gondolod csinálhatunk egy blokkoló varázslatot. 
- Megtennéd? 
- Persze,két perc és megvan. - Amy zavartalanul megfogta a férfi kezeit és lehunyta a szemét. Halkan mormolni kezdett valamit és az arany betűk máris körbe vették Ryan-t. A férfinak nehéz volt megszoknia,hogy ilyen közvetlenül viselkedik vele a lány. Végtére is ő egy hercegnő. Az ő uralkodója. Ryan érezte Amy erősenergiáját. A lány kisugárzása vonzotta a férfit. Erősnek és lenyűgözőnek tartotta Amyt. Még maga is meglepődött mikor belegondolt,hogyan követhette ilyen vakon Derricket,mikor egy ilyen uralkodót is követhet. Aki erős,de ennek ellenére törődik a néppel. Amy teljesen más,mint Derrick. 
- Kész is lennénk. - mosolygott a lány. Ryan hirtelen felindulásból térdre ereszkedett a lány előtt,ökölbe szorított kezét a szívére helyezte és felnézett Amy mélykék szemeibe. 
- Életemet neked szentelem, hűségem síron túl is követni fog. Kérlek fogadj el alázatos szolgádnak Hercegnőm. 
A lány köpni-nyelni nem tudott,még lélegzetet is elfelejtett venni. Szemeibe könnyek gyűltek a meghatódottságtól. Még soha senki nem esküdött hűséget neki. Ryan az első. 
- Persze,hogy elfogadlak. - mosolygott könnyes szemekkel Amy. Alány megtörölgette a szemeit. Ryan felállt és mostanra biztos volt benne,hogy Derrick semmilyen információt nem tudhat meg. Tőle legalábbis nem. 
- Ryan...
- Igen Hercegnőm? 
- Amy.
- De...
- Amy. Csak a nevemre hallgatok. 
- Rendben. 
- Segítenél nekem? 
- Bármiben. 
- Mint azt gondolom tudod a királyi család halhatatlan egy hel végett a testünkön. Derrick még évekkel ezelőtt magához láncolta a lelkemet,amitől most meg akarok szabadulni. A démonok segíteni szeretnének,de eddig még nem volt erre alkalom...és most,hogy itt vagy te jobban értesz a varázslathoz szóval arra gondoltam...
- Megteszem. Kérésed számomra parancs. 
- Köszönöm.
- Mikor akarod csinálni?
- Most.
- Most? - hökkent meg Ryan a hirtelen jött ötlettől. 
- Minnél hamarabb annál jobb. Eleget halasztgattam már. 
- Jó. Én készen állok. 
A lány bólintott és elindultak vissza a táborba,hogy Amy összeszedje a kellékeket és szóljon Nicknek, hogy a tisztáson találja meg őt vészhelyzet esetén. Ryan az erdő szélén megállt és figyelte, ahogya lány alakja eltűnik a sátrak közt. Sose hitte volna,hogy ide fog jutni. Egy évvel ezelőtt még békében művelte a földeket most pedig a démonok táborában van az " áruló " hercegnő oldalán. De mégis megtette ezt a hosszú utat. Azon is gondolkozott, mi lesz ha majd a csatatéren szembefog kerülni Tommal. Távoli gondolatmeneteiből Amy riasztotta fel mikor visszatért hozzá. Lassacskán újra a tisztáson voltak. A lány leült, Ryan pedig elvette tőle a táskát. Kivette a kis ezüst tálkákat és gondosan elhelyezte őket Amy körül. Az egyik tálba vizet töltött, a másikba földet tett, a harmadikban tüzet rakott, a negyediket üresen hagyta és az utolsó tálkát a lánynak adta,ki kezeibe fogta azt és vérét csurgatta az edénykébe. 
- Félsz? - nézett Amy remegő kezeire. 
- Ennyire látszik? 
- Nem szégyen. 
- Fájni fog igaz?
- Egyszer csináltam ilyet. Ötször meg kell halnod,ha szabad akarsz lenni. - nézett le a lassan megjelenő láncokra,melyek a tálakhoz kötődtek a lány testéből. 
- Bizom benned. 
Ryan megállt a lány előtt és elszorult a szíve. Ezt a szertartást az ellenségének sem kívánná. Amynek fogalma sem volt a kínzó fájdalomról, mely előtte állt. Ryan gyorsan blokkolta a hangot. 
- Készen állsz?
- Nem,de csináljuk. - fújta ki a levegőt. Nem akart letört szárnyú madár lenni tovább. Ha már vannak szárnyai...használni akarta őket. 
- Ötször fogsz meghalni. Biztos vagy benne? - kérdezte Ryan és a kör közepén ülő lányra nézett. 
- Ha százszor kellene meghalnom...azt se bánnám. Csak szabad akarok lenni. Ryan bólintott és nem szólt többet, csak tette a dolgát. Kántálni kezdett és végig a lányt nézte. Amy igyekezett belekapaszkodni az erőt sugárzó tekintetbe, mikor a tál megremegett a kezében. Mikor kiborult a tál a kezéből a mentális fájdalmat fizikailag érezte. Az első halál a szívszakadás. Mikor a lélek fájdalma darabokra szaggatja a pulzáló szívet. Mikor Amy már nem élt és elfeküdt a hideg földön a dűben egy ezüst fényoszlop tört az égbe és az első lánca...elszakadt. A lány egy kis idő múlva magához tért és felült. Ekkor Ryan az üres tálhoz ment, mely a levegőt szombolizálta és újra mormogni kezdte a varázsigét. A lány szédülni kezdett,irdatlanul megfájdult a feje,majd beszakadt a dobhártyája és meghalt. A légnek a nyomása megölte. A halványkék fényoszlop is megjelent és egy újabb lánc szakadt el. Mikor Amy felkelt azzal bátorította magát,hogy két lánca már elszakadt. Ryan a harmadik tálhoz sétált. A föld tálja is kiborult és a lány földet hányt fel. Körmei lepattantak a helyükről, bársonyos bőrét tüskék szúrták át,selyem haja helyére pedig vastag faágak nőttek. A zöld fényoszlop is égbe tört és a harmadik lánc is elszakadt. Ryan majd egy órát várt mire a lány regenerálódott és magához tért. A kis táncoló lángnak a táljához lépett és mondta a szövegét. Amy erei felgyulladtak és a bőre is parázslani kezdett. Ez volt a legfájdalmasabb és a leglasabb halál. Amy órákig üvöltött a fájdalomtól mikor végre elérte az enyhülés. Ryan míg várta,hogyAmy újból felkeljen próbálta kizárni fejéből a lány fájdalmas sikolyait, szenvedésének látványát de nem volt rá képes. Ránézett a vörös fényoszlopra és a szakadt láncra mikor Amy felébredt. Ryan utálta ezt. Utálta ezt a varázslatot. Utálta a lány szenvedését. Utálta Amy láncait...utálta Derricket. Amy bólintott és Ryan vonakodva de elkezdte az utolsó varázsigét is. A víz tálja kiborult mikor Amy tüdeje megtelt vízzel és felköpte az összes vizet amit csak tudott. A kék fényoszlop is megjelent...majd az utolsó lánc is semmissé vált. Amy...szabad volt. 



Poison ivy: Legend of Korra:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése