6. fejezet / Telepaták

Forró hangulat

„… Széttépsz a szavakkal, amiket nem mondanál ki és hirtelen a holnap egy elmosódott pillanat…”

Linkin Park – Final Masquerade

Logan egésznapját azzal töltötte, hogy megismerje a tábort, kívülről-belülről. Már vagy olyan másodjára járta körbe a főépületeket. Örült, hogy végül itt maradhatott a fajtájával. Ott, ahol Sharon is volt. A fiú szokása volt, megszerezni bárkit, akit akart, de a lány nem dőlt be a mosolyának, ahogy a többi szokott. Kifejezetten hidegen reagált a fiúra, kést szegezett neki, visszaszólt, sőt Logan megvolt győződve arról, hogy direkt érkezett a fölre, amikor visszatértek a jelenbe. Valahogy mégsem tudott haragudni rá, egyszerűn kellett neki. Szerette azokat a lányokat, akik nem a körműk festegetésével töltik a szabadidejüket. Logan erősen koncentrált, hogy meghallja a lány gondolatait. – Noah, az isten szerelmért!- Logan elmosolyodott, mikor meghallotta azt a hangot. Tudta, hogy merre keresse a lányt. Így hát gondolta nem a könnyű utat válassza, talán ezzel meglepi a lányt, még jobb, ha nem veszi észre… - A fiú perverz mosollyal az arcán kezdett felmászni az irodához, a harmadikra. Már szinte hallotta, az összes gondolatot, ami megfordult a lány fejében, bár nem sokat értett belőlük. Épp benézett az ablakon, amikor a lány, hirtelen oda pillantott. Logan elmosolyodott, épp nyitotta volna a száját, hogy köszönjön, mikor Sharon rácsapta az ablakot. A fiúnak, ideje se volt felfogni mi is történt vele. Már a bokor mélyén feküdt mikor a lány gondolatát megértette… - NA, nem… Ezt nem. – A fiú egyszerre volt mérges és meglepett a lány reakciójára.

-          Azt hiszed, ezzel lerázol, nagyon tévedsz.  – Felállt és leporolta magát. Kiszedte a szúrós ágakat, onnan ahol nem volt helyük. – Várd csak ki, nekem is van különleges erőm, mint mindenkinek. – Üzente telepatikuson a lánynak.

Sharon:

-          Várd csak ki, nekem is van különleges erőm, mint mindenkinek! – Hallotta, a lány a fiú üzenetét. Sharon szinte nem is törődött, a civakodó üzenettel. Inkább, hangosan felnevetett, majd hátra dőlt a kényelmes fotelben. Noah nem rég hagyta el a szobát. 

-          Tényleg jobb lesz, ha megkeressük Petert. Talán még is elmond nekünk valami hasznosat Ravennel kapcsolatban. Azzal lehajtotta a pohár tartalmát. Az ajtó kinyílt és belépett rajta a Logan.

-          Mondták már, hogy gonosz vagy? –Kérdezte a fiú. Kockás inge itt-ott kiszakadt, arcát oldal egy kis vérző seb díszítette.

-          Mondták már, hogy nem illik bemászni hívatlanul az ablakon? –Vonta fel a szemöldökét a lány, majd felállt a kényelmes ülőalkalmatosságból.

-          Gondoltam kicsit megleplek. –Húzta csábosan mosolyra a száját a fiú. Sharon elvigyorodott, ne akarta magát hagyni.

-           Legközelebb, akkor mássz be az ablakon, mikor rád tudok figyelni. –Nevetett a lány és közelebb ment a fiúhoz, majd kiszedett egy ágacskát a sötét hajából.  Logan, kifejezetten kihívásnak vette a mondatot. Elkapta a lány vékony derekát, és nagyon közel szorította magához.  

-          Most, tudsz rám figyelni? –Sharon, rezzenéstelen arccal reagált. Majd folytatta a játékot. Közelhajolt a fiú füléhez és alig hallhatóan válaszolt neki.

-          Tudnék, de nem az ablakon jöttél.

-          Ha, megvársz, felmászok újra, de lehetne kicsit kevesebb ruha rajtad. –Súgta vissza a fiú és lerántotta Sharon fekete kardigánját. A lány, felnevetett. És pengét emelt a fiú nyakához.

-          Azt hiszem én nyertem! –megvárta még a fiú elereszti, majd kisétált a folyosóra. Logan, élvezte, ahogy a lány élvezi a helyzetet. Lese tudta volna tagadni, hogy mennyire akarta a lányt. A gondolatok, a tikok, amit hallott, ezek miatt a lányt közelebb érezte magához, mint bárkit a földön.  

-           Van egy kis időd? –Szólt utána.

-          Lehet, ha akarod. – Sharon direkt válaszolt csábítóan, szerette kínozni a fiút mentálisan.

-          Akkor, mit szólnál, ha lemennénk a tóhoz? Beszélgetni.

-          Legyen, ha már te minden gondolatomat hallod, akkor legalább had tudjak én is rólad, egyest mást. – Azzal ketten elindultak a folyosón.  Noah, kérdően közelített.

-          Na, mi van Sharon? Előbb rácsapod az ablakot, most meg itt andalogtok?

-          Mi nem… - Ellenkezett a lány. Logan, megérintette Noah vállát. A fiúnak fel se tűnt a kis jel, amit Logan hagyott a vállán.

-          Ne, is foglalkozz ezzel. – Sharon kérdően nézte a fiút, majd tovább indult vele.

-          Még is mi volt ez? –Nézett vissza a vállai felet a lány Noahra.

-          Semmi. –Karolta át a lányt.

-          Eljátszadozom én veled, de nem vagyunk egy pár. –Rázta le a fiú kezeit. Logan csak, elmosolyodott.

-          Még! –Monda, olyan halkan, hogy Sharon nem is hallotta.

***

Sharon nézte, ahogy a nap lassan lenyugszik. Kényelmesen hátra dőlt a mólon. Majd folytatta a beszélgetést a fiúval. Olyan két órája ültek a parton. S mikor Logan ismét, megpróbálta a lányt levetkőztetni, Sharon ismét pengét emelt a fiú arcához.  Logan, megdermedt, nézte a pengét, majd a lányt.

-          Mond, nem unod még ezt a mozdulatot? Amúgy is, mi ez a fegyver vonzalom nálad?

-          És te? Nem unod, hogy folyton leakarsz vetkőztetni?

-          Nos, hogy őszinte legyek, Nem igazán unom. –Mosolyodott el a fiú. –Kifejezetten élvezem. Kár, hogy te nem akarsz élvezni.

-          Még egy ilyen mondat és tényleg elvágom a torkod. – Monda Sharon hidegen. Logan eleresztette a lány felsőjét.

-          Hát, te tudod. De, akkor is azt gondolom, hogy neked valami fegyver fétised van.

-          Te, meg szimplán perverz vagy. – vágott vissza a lány.

-          Nem, csak már megszoktam, hogy megkapom, amit akarok.

-          Engem, nem kapsz meg csak úgy. – fordult vissza a víz felé a lány.

-          Ne feledd, én hallom a legmélyebb, legsötétebb, legperverzebb gondolataidat. - A végét, már szinte suttogta. –Biztos vagy, benne, hogy nem akarod, hogy kicsit játszadozzak veled? – Lenézett a lány ajkaira, majd a csodás vérvörös szemeit kezdte figyelni. Sharon, mélyen legbelül megremegett. Érezte, hogy gyomra kavarog. HA, ezt is hallod, csókolj meg!  Logan győzedelmesen hajolt a lány szája fele. Sharon, csak erre a pillanatra várt. Meglökte a fiút, aki a következő percben a vízben ficánkolt.

-          Na, milyen a csókom? –kérdezte nevetve a lányt.

-          Te szemét. –válaszolt nevetve a fiú, azzal elkapta a lány bokáját és berántotta a vízbe.

-          Na, várjál csak… TE…! –Fröcskölte le a lány a fiút. Majd kimásztak a partra. Logan Sharon vállára rakta a száraz inget, amit még a fürdőzés előtt levett.

-          Legközelebb lehetne, hogy nem ruhában mártózunk meg a tóban? –kérdezte nevetve.

-          Lehetne.

-          Ideje lassan aludni, térni. És mielőtt eljátszadozol a gondolattal, egyedül…

-          jól, van na. Eskü csak egy pillanatra képzeltelek el, ahogy…

-          NE, merészeld folytatni a mondatot. –Lökte vissza a vízbe a fiút.

-          Ha-ha-ha… Már megint?

-          Lekellett mosni, azt a kölnit. –nevetett a lány, majd felállt. Logan, fejét ingatva kikászálódott a tóból.

-          Na, kösz…  - Sharon rákacsintott válaszképpen.

***

-          Kellemes éjszakát! –Intett a fiúnak Sharon.

-          Neked is! Ne feled, holnap előbb találkozunk, mint azt te gondolod.

-          Mire gondolsz? –Fordult vissza a lány.

-          Majd meglátod…. –Nevetett a férfi, majd belépett a szobájába. Sharon értetlenkedve meredt utána… Mit tervezel, te perverz disznó?

-          Azt, majd holnap meglátod… - Válaszolt a fiú titokzatosan. Sharon, vállat vont, nem akart semmire se gondolni, zavarta, hogy nem tudja mikor mászik bele a fejébe a fiú.

***

Sharon mocorgásra ébredt. Nem nagyon akarta kinyitni a szemét, lassan a párnája alá nyúlt, megmarkolta a rejtett pengét. Valaki simogatni, kezdte a combját. A lány riadtan, ugrott a támadóra. Erősen neki szegezte a fegyverét.

-          Nem, mondod… Fegyverekkel alszol? – Kapta feje közelébe a kezeit, Logan.

-          TE…… - Morogta idegesen Sharon.

-          Gondoltam, valóra váltom a perverz álmaidat. Egész sexy álom volt. –Nevetett Logan. Sharon nem tudta pontosan mitől érzi magát jobban zavarba… Attól, hogy egy szál spagetti pántos selyem hálóingben van, vagy inkább az a tudat, hogy rajta ül a fiún.

-          Szállj ki a fejemből! - Ordította, a lány, majd szinte leugrott a fiúról. Ekkor lépett be, a szobába Noah, aki komás fejjel nézett a két alul öltözöttre.

-          Öhh…. Sharon… TE még az ágyba… Fegyverekkel?

-          Félre érted…..

-          Ahhaaa…..  – Logan csak nevetett a háttérben. Miután Noah kiment a férfi kimászott az ágyból. Sharon zavartan nézett végig Logan kidolgozott testén… Nem takarta sok minden, egy szál alsóban állt ellőtte, látszólag zavartalanul.

-          Gondoltam megválaszolom, a tegnapi kérdésed… A sajátos erőm, az hogy, akit megjelölök, mint Noaht, tudom irányítani. Legalábbis valamennyire.

-          Én nem is kérdeztem….

-          Ja, bocsi, akkor csak gondoltad. - Nevetett fel Logan…    

-          Utoljára mondom, szállj ki a fejemből. – Sharon a fiúnak hajítatta a pengét, ami meg is sebezte a vállat. A lány nem akarta eltalálni, de még is sikeredett….  Gyorsan felkaptak pár ruha darabot.

-          Nem hiszem el, hogy tényleg megsebeztél… - Mosolygott Logan és lesétáltak Peterhez, aki kérdően nézett rájuk…

-          Sharon, nem hiszlek el…. mégis mit csináltál? –Nevetett fel hangosan Noah… - Hát, te aztán érdekes lehetsz az ágyban… - Sharon hidegvérrel, oda sétált hozzá, majd elegánsan fejbe csapta.

-          Megmondtam, nem történt olyasmi. – Sharon hallotta, ahogy Raven, hosszú idő után először szólal meg a tudatában. – Miféle pikáns dolgok történtek?