Beszélgetés
„Van egy tűz, ami ég
bennem, hideg acél szólít a nevemen. Kísértést érzek, hogy átadjam magam a
dühnek. Szétszed ez a szenvedés, be vagyok zárva önmagamba. Túl korai, hogy ez
az élet eltűnjön… A világ körülöttem üres ígéreteket tesz, felépítenek, csak
hogy utána lezuhanj, ideje szemtől szembe lerendezni!...”
Ashes Remain – End of
Me
Tom az asztalánál ült, egész nap le se vette a szemét a
gömbről, melyen szemmel tarthatta barátját, Ryant. Időnkét idegesen az asztalra csapott. Ryan
viselkedése az pokolba kergette a fiút. Számára, az árulás halálbüntetéssel ért
fel.
-
Legszívesebben a saját két kezemmel fojtanálak
meg… hogy árulhatod el, így Derick urunkat?!
- Tom állva üvöltözött a gömbbel. Tudta, hogy értelmetlen, de barátja
érzelmei, amit az áruló mágus iránt érzett, felzaklatták. Erős kezei az asztal
szélére csapódtak, arcáról izzadság cseppek cseppentek le. – Hogy tudsz, ott
ülni? És védelmezni, urunk ellenségét? Hogy tudod ezt meg tenni? – Tom felemelte
fejét, majd vett egy nagy lélegzetet. – Ryan, te ostoba barom! Ha tudnád mi
lesz még ebből… - Azzal helyet foglalt a székén és folytatta a megfigyelést.
Hirtelen Amy tűnt fel a jósgömbben, a borongós szürkés felhők között Ryan
térdelt a lány előtt, ahogy hűséget esküszik. Tom dülledt szemekkel fordult le
a székről. – Ryan!!!!! Mi az édes szart művelsz már megint? Ezt jobb lesz jelentenem…
- nyelt nagyot, valahogy úgy érezte, ezzel megássa barátja sírját. De hírtelen
éles tiszta mondatok zendültek fel a gömbből. „ – Úgy érzem, mintha Derick figyelne! Mintha még mindig a markában tartana!” - Tom lemerevedett, válla felett visszanézett
a gömbre. – Ajjaj, ez nem lesz jó! – Szorította össze a fogsorát, Tom. „ – Mintha
hallgatózna és nézne, kiráz tőle hideg!” – Ryan hangja tisztán csengett, de
Amy válasza pengeként hasított Tom tudatába. „- Ha gondolod, csinálhatunk egy blokkoló varázslatot.” - Na basszus, Amy folyton beleköp a
levesbe… Derick nem lesz boldog! Basszus Ryan, te még téglának is borzasztó
vagy!- csapott ismét az asztalra a mágus. A gömb lassan megtelt aranybetűkkel,
majd, ahogy a szavak, úgy tűnt el Ryan… Tom az asztal előtt állt, fejét fogva
nézte a gömböt, nem tehetett semmit. –
Véged van! – kiáltott fel, azzal a szék elrepült. A szomszédos falba ékelődött,
majd lángra kapott. Tom szemi lángoltok, megteltek vörös izzó fénnyel. –
Barátok vagyunk, de most halott leszel, ha nem vigyázol! – Azzal hidegvérrel,
lehunyt szemekkel lesétált Derick-hez.
-
Urram! Amy ismét bele köpött a levesébe! –Derick
nem szólt semmit, csak mereven nézett ki az ablakon, nézve a csillagos eget. – Amy blokkolta Ryant, így megszakadt a
kapcsolat. Ryan, valahogy érezte, hogy figyelik.
-
Pont a tervek szerint! Ideje is volt, hogy észre
vegye… - Derick még mindig nem moccant, csak figyelte a fehérfényben játszó
holdat.
-
Hogy érti ezt, uram? Miféle terv?
-
Ezzel, csak tesztelni próbálom áruló húgom…
Mond, mit láttál a gömbben, hogyan jelentkezett a varázslat? – Fordult meg a
mágusok ura, szemi tüskeként szúrtak.
-
Arany betűk futottak végig benne, majd
elhalványult és megszakadt a kapcsolat.
-
Akkor, nem pusztította el a gömböt. Szóval, csak
Ryant tisztította meg.
-
Mit jelentsen ez? Felséges úr?
-
Csak annyit, ha Amy nem támadott ellenünk. Ha ezt tette volna, te
most szilánkokkal az arcodban állnál itt. – Mosolyodott el, Derick. Bár ez a mosoly,
inkább volt vészjóslóan gonosz, mint örömteli.
-
Hogyan tovább? – Tom, kihúzta magát, és erősen
belenézett Derick szúrótekintettébe.
-
Annyi feladatod lesz, hogy menj el hozzá, és
kizárólag beszélj vele. Válaszolj….. ha…. – Derick a szívéhez kapott, majd a
földre rogyott.
-
Uram! – Futott a mágushoz, Tom. – Mi történt? –
hirtelen berontott egy sereg mágus, körbefogták Dericket és a trónhoz vitték.
-
Amy! Megszakítja a köteléket! – morogta fájdalmak
közepette a mágusok ura.
-
Hogy? – Tom, összerakta a dolgokat. –Ryan és a mágia mániája.
-
Most, menj! Mire odaérsz, ő végez a láncokkal
Amy, szabad lesz. – Hirtelen a Derick egy elfojtott ordítást hangoztatott.
Majd, a szemeiből egy-egy vércsepp folyt le. – Indulj! Az első lánca elszakadt!
– Tom, bólintott, majd eltűnt.
Derick, a trónszékben ülve, vészelte át Amy szertartását. Ő
csak minimális fájdalmat érzékelt az egészből. De a halálok pillanatában, ő
volt Amy! Érezte és látta maga előtt a fényoszlopokat. Ahogy a vér végigért az
álláig, szemei megpillantották az ezüstfényt. Mikor Amy, dobhártyája átszakadt, Derick
elmosolyodott a tompa belsőfájdalomtól. Egy erős széllökés, hozzávágta fejét a
trónszékhez. Majd meglátta a halvány kékfényt. A második lánc is elszakadt. A
következő a földvolt. Derick behunyta szemét, hagyta hogy az indák behálázzák
őt, majd fojtogatni kezdjék. A zöldfény is megjelent. Majd lángba borultak a
növényágai, Derick húsa is vele égett. A vörös fény megjelent. A negyedik lánc
is elszakadt!
– Már csak egy fűz hozzám, húgom. – Kis idő elteltével, fulladozni,
kezdett. Szolgáinak megparancsolta, ne érjenek hozzá, ne avatkozzanak bele. Derick
kábultan nézett fel az utolsó fényre. Enyhe mosollyal az arcán kikászálódott
trónjából. Botladozva az ablakhoz lépett. – Szabad vagy! Végre, ennyit elértél.
Sokáig tartott. – nevetett fel a mágus. Majd lenézett éget bőrére. Az égés
szinte felszívódott. – Tom! Te leszel a Jokerem!
Tom vérvörös szemekkel indult. Lába alatt a fű felperzselődött,
közelébe a levelek parázslani kezdtek, majd hamuvá váltak. Karján lávaszerűvé
váltak a tetoválások. Vérbelű tűz mágusként rohant át az erdőn. Elérve a démonok
tanyáját, megállt az utolsó fa tövében. Mormolni kezdett, aranybetűk jelentek
meg testén, majd idegen szempárok előtt láthatatlanná vált. A tábor még aludt. Tom tudta hol találja régi
barátját. Az áruló sátrához ment. Ryan ott ült, kezében fegyverrel. Tom előlépett
a varázslatból. A fiú felpattant és hátrálni kezdett.
-
Talán nem is örülsz nekem? – Vonta fel a
szemöldökét Tom.
-
Nem kifejezetten.
-
Nyugodj le, beszélgetni jöttem. – emelte fel
kezét megadóan. – Hova hátrálsz már? elakarsz csalni az árulótól, mi?
-
Mindig is túl jól ismertél. – Tom pillanatok alatt Ryan háta mögött termett,
egy tompa ütést mérve a fiú gerincére.
-
Nyugi,
nem marandó bénulás, csupán még tárgyalok veled. Max reggelig maradsz így.
-
Baszódj meg, Tom! – Morgott a fiú.
-
Látom, már te se gondolsz barátnak. – guggolt le
Tom a fiú mellé.
-
Mindig is tisztelni foglak, és te leszel a
legjobb barátom. - Tom hümmögve felegyenesedett, blokkolta a Ryan hangját.
-
Azt hiszed, felébreszted itt nekem a tábort? - Tom
fél kézzel felemelte a fiút a földről a nyakánál fogva. Rideg szemivel,
kényszerítette, hogy őt nézze. – Tudjuk, elárultál minket, hogy elszakítottad
Amy láncait. – Tom elhajította a fiút. Ryan berepült az erdőbe. Egy fatörzsét
félig áttörve, ért földet. Ryan, nem bírt
mozdulni, vérfolyt a szája szélén. Az ő saját vére. – Mindig is utálni fogom az
árulókat!
-
Mit akarsz? Ez neked a beszélgetés? – Tom lassan
odasétált hozzá, Ryan bénulása ellenére két lábra szenvedte magát. Tom megállt előtte, nyakon ragadta és a fához
szegezte.
-
Talán nem tetszik? Hidd el, nekem, te nem akarsz
velem harcolni. Egy gyenge semmire kellő áruló vagy! – Szorította meg erősebben
a Ryan nyakát.
-
Jöttél,
hogy megölj? – Kapkodott levegőért a fiú.
-
Nem! Csak elveszem az erőd, halandóként, még
hasztalanabb leszel. – Tom, szemi aranyfényben ragyogtak fel. Ryant ezüst és
kék szavak hálózták be. Lángok csaptak fel a fák lombjáig, majd a hideg hajnali
szél sebeket ejtett a szenvedő máguson. Majd minden abbamaradt. Tom nevetve
meredt barátjára. Kezeiben egy kővel. – Szenvedj csak! megérdemled. – Fordított
hátat. – Ha jól tudom, mástól erőt nem kaphatsz, és magad nem szerezhetsz,
kizárólag én adhatom vissza a hatalmad. És ameddig én úgy nem látom, nem leszel
rá méltó. Ja és vigyázz, idejében térj észhez, az emberek múlandóak… - Nevetett
Tom.
-
Olyan lettél, mint Derick! – Kapott levegőhöz
Ryan.
-
Lehet! De én ennek örülök. Amúgy, szánalmas
vagy! Megfutamodsz, elárulod a néped, majd benyalod magad az ellenség honalja
alá magad. Gusztustalan féreg lett belőled…
- Azzal Tom távozott, maga mögött hagyva az emberi barátot. Tom
nyöszörögve kúszni kezdett Amy sátra felé, sebeiből ömlött a vér, csontjai
darabokra törtek. De a legnagyobb fájdalmat a szívében érezte… Legjobb barátja
utolsó szemétládának látja. És valóhól igaznak is érezte ezt, valóhol belül a
szívében.
-
Tom… Bár látnád, hogy rossz uralkodott védsz! –
Azzal nem messze a démonok sátraitól, eszméletét vesztette. Halandó lett, és ezt kizárólag Tom
változtathatja vissza…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése