2016. április 21., csütörtök

13.fejezet / Mágusok

Áruló? 



Amy kilépett a sátorból és kinyújtóztatta elaludt testét. Körbe nézett a még alvó táboron és megdermedt mikor egy testet látott feküdni a földön.
- Úristen! Nick! Nick!
- Mi az? – ült fel függő ágyában és álmosan kijött. Amy futni kezdett az ember mellé és levetette magát a földre. Megragadta a hason fekvő férfi vállát és próbálta átfordítani, de izomkötegei túlságosan nehezek voltak a lánynak. Nick is letérdelt és segített megfordítani. Amy a szájához kapott mikor látta Ryan elgyötört arcát és az oda száradt bíborvörös vért.
- Ryan. Ryan! Hallasz engem? Nyisd ki a szemed. Nyisd ki a szemed! – gyengéden megpofozgatta a férfit, aki hirtelen magához tért és levegőért kapkodott. Megragadta Amy kezét a mellkasán.
- Nick segíts bevinni. – kérte a nimfát Amy mikor látta Ryan megint el fogja veszíteni az eszméletét. Besegítették a lány sátrába és letették a földre.
- Mi legyen? – kérdezte Nick és zöld szemeiben megcsillant a kétségbeesés.
- Hívd Markot a legjobb orvost! Siess! – Amy keze remegett. Hogy nem vette észre? Ryan nem tágított a sátra elől, de ő nem vette észre, hogy az emberét majdnem megölték. Ha felébredt volna talán segíthetett volna. Mark riadtan toppant be a sátorba nyomában Alexszel. Mikor a démon látta, hogy nem a lánynak esett baja akkor megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Mark kérlek. Segíts rajta. Én csak épp elkezdtem tanulni a gyógyítást még nem tudok rajta segíteni, de te igen. Kérlek! – tűrte idegesen hullámos haját a füle mögé Amy.
- Mindent megteszek. – térdelt le. Letépte Ryan pólóját és fapofával nézte a törött bordát, melynek a helye belilult és besárgult. Ryan ködös tekintetét a lányra emelte és felé nyújtotta érdes kezét. Amy megfogta és nehezen, de vissza tartotta a könnyeit.
- Figyelj rám Ryan. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok, nem hagylak magadra.
- Tom.. – amint a férfi megszólalt már fel is szisszent a fájdalomtól.
- A régi társad? Rád talált? – kerekedett ki Amy szeme és rettegve Alexre nézett, aki csendben figyelte az eseményeket. Ryan erőtlenül bólintott.
- Két bordája tört el és agyrázkódása lehet. Ja és kiment a válla. De sebaj. Sec perc alatt helyre rakom neked. – ropogtatta meg a kezeit és a nyakát Mark és a lányra kacsintott, aki kissé ellazult a megkönnyebbüléstől.
- Gyere. – fogta át Alex a lány vállait.
- Nem akarom itt hagyni őt Alex. – nézett fel a démonra, aki megértően bólintott. Felkapta a lányt és leült vele az ágyra. Mark elkezdte amit kell. Ryan csontjai ropogtak, mint a viharban a reccsenő fa. A lány összerezzent és Alex légzésére koncentrál, hogy ne boruljon ki. A démon nagy kezeivel simogatta a lány hátát és fejét. Gyengéden és védelmezően ölelte a lányt, aki csak kapaszkodott belé, mintha az élete függene tőle.
- Mi történt? Hmm? – nézett le Amyre Alex.
- Megtámadták. És én még csak fel sem ébredtem rá. Nem voltam ott vele. – gördült le a lány arcán egy kövér könnycsepp.
- Ki volt az? – feszült meg Alex állkapcsa. Amy is veszélyben volt. És egyébként is utálta a lány szenvedni látni.
- Tom. Ryan volt társa. Derrick egyik embere. – törölte le a könnyet a lány.
- Mindjárt jövök. – csókolta meg a lány homlokát Alex és intett Nicknek meg Marknak. Ők kimentek a sátorból követve Alexet, ki megtorpant a sátor előtt. Idegesen végig húzta kezét az arcán.
- Küldjetek két kivégző osztagot ennek a Tomnak a nyomába. – sziszegte Alex és ölni lett volna képes.
- Azt sem tudjuk...
- Nem érdekel Mark! Azt akarom, hogy találjátok meg és hozzátok elém. Élve vagy holtan, de már ma este itt akarom látni. L- vette lejjebb a hangerejét Alex, hogy ne hallja meg Amy. Mark sose látta még ilyen idegesnek Alexet így jobbnak látta nem vitatkozni vele. Biccentett Nicknek és elindultak a hadi sátrak felé. Alex nem rajongott Ryanért. Ez puszta nyers tény volt. De Amyt szerette. És ha valaki bántja az asszonyt, akit szeret az holtan végzi. Erről nem nyitott vitát. Visszament a sátorba és látta ahogy Amy bűntudattól csillogó kék szemei kétségbeesetten méregetik az eszméletlen fiút az ágyán. Megfogta a lány kezét és magához húzta. Amy átkarolta a férfi derekát és a vállába fúrta a fejét.
- Az én hibám. – motyogta a lány.
- Nem. Ez nem...
- Alex. Ryan segített megtörni a láncaimat. Hűséget fogadott nekem. Nem ezt érdemelte! Meg kellett volna védenem! És...ha jól érzékelem...eltűnt a varázsereje.
- Hogy érted, hogy eltűnt?
- Egy mágus nem veheti el egy másiknak  az erejét csak blokkolhatja. Ez a Tom nyilván ezt nem tudta. Derrick valamiért halandót akart csinálni Ryanből, de ez fizikai képtelenség mert egy veled született képességet nem vehetnek el tőled de...
- De?
- Ryannek majd újra fel kell ébresztenie az erejét, ami hosszadalmas is lehet.
- De akkor semmi nem veszett el nem?
- Igen, de megint szenvedni fog ezért. Nem okozott már elég fájdalmat neki Derrick? Ez miattam van. Miattam szenvedett újra. Mérgező vagyok. – bontakozott ki Alex karjaiból a lány.
- Ne mondj ilyet! – simította meg a lány arcát a démon.

Másnap Amy a fiú fölé hajolt, aki kinyitotta szemeit. A lány magára erőltetett egy mosolyt.
- Itt vagyok.
- Amy tudom. Tegnap hallottam amit mondtál...- szólalt meg rekedt hangon a férfi.
- Ryan úgy sajnálom én..
- Csak az a feladatom, hogy felébresszem az erőmet nem? – próbált elmosolyodni Ryan.
- Tudnod kell, ha nincs különleges erőd én akkor sem doblak el!
- Nos ez megnyugtató, de...nem szándékozom harc nélkül feladni. Láncok csörrenését hallották. Mindketten zavartan néztek ki és egy láncra vert alakot láttak, ahogy épp elhurcolják. Ryan döbbenten nézett utána és megpróbált felállni. Amy próbálta visszatartani, de Ryan hajthatatlan volt.
- Az ott Tom. Látnom kell.
- Nyugodj meg. Még nem szabad felkelned.
- Kérlek segíts. – Amy vonakodva de megtámasztott a férfit és egyenesen Alex sátrába tartottak, ahová Tomot vitték.
- Amy. – lepődött meg Alex és átvette Ryant és leültette a sérültet egy kényelmes székbe.
- Te mocskos áruló! – köpött a férfi Amy lába elé.
- Tom! – kiáltott rá erőtlenül Ryan, Alex pedig már indult a megbilincselt férfi felé, de a lány megállította.
- Tom. Igaz? – a férfi csak elfordította fejét.
- Tom. Miért csinálod ezt? Ryan a barátod. Amint hallottam együtt nőttetek fel...- nézett most Ryanre a lány.
- Na és? Áruló lett. – nézett dacosan Tom Ryanre, aki csak a földet bámulta.
- Arra nem gondoltál...hogy Derrick az áruló?
- Hogy mered!? – gyilkos pillantást vetett a lányra.
- Hogy ő árulta el a népünket! – kiáltott Amy. Jégkék szemeiben a harag lángjai gyúltak. – Egy évig tömlöcben tartott és megkínzott...minden nap. Végignéztem, ahogy megerőszakolja a húgomat. Ahogy megkínozta az anyámat. És az apámat az arénába vetette. Mindezt szemrebbenés nélkül. Ezt nem tudtad igaz? Nem tudtad, hogy naponta a halál pereméig üldözött és még élvezte is...igaz? A népünk éhezik és a sebesülteknek nincs lehetősége gyógyszerhez jutni! Kérdezem hát...milyen uralkodó Derrick? – kiáltott Amy. Nem gyűlölte Derricket...de amit vele és a néppel tett...az megbocsájthatatlan volt. A szobában mindenki megdöbbenve és némán figyelte a lányt. Ezt senki nem tudta.
- Hazudsz. – törte meg a csendet Tom. Amy oda sétált hozzá és leguggolt. Tom berezelt és feszülten mocorgott. Nem tudta mit higgyen. Össze volt zavarodva. A lány megérintette a férfi halántékát és az felüvöltött. Haja és bőre csurom víz volt. Testén lila zúzódások jelentek meg. Amy elvette a kezét és felállt. Tom kikerekedett szemekkel nézte a lányt és levegőért kapkodott.
- Még mindég hazudok? – Tom még hallotta Derrick hangját a fülében.
- Mi...mi volt ez? – nézett hol Amyre, hol Tomra Ryan.
- Megmutattam neki az emlékeimet. Úgy, hogy érezze azt, amit én akkor.  – vissza fordult Tomhoz. – Sajnálom, hogy ilyen eszközökhöz folyamodtam. De nem szeretem, ha bántják a számomra fontos embereket – ekkor Ryanre nézett – és azt sem szeretem, ha hülye kis csitrinek néznek. Azt ajánlom Tom, hogy gondolkodj el azon ki is az igazi áruló. – Amy kisétált a sátorból Alex pedig utána. Tom és Ryan egyedül maradtak.
- Mit mutatott neked?
- Derrick megverte és megpróbálta vízbe fojtani. Elengedte...aztán újra kezdte. – csuklott el Tom hangja.
- Szerinted ez igaz? Amit mondott?
- Szolgálom....szolgáltam Derricket. El tudom róla képzelni. – nyelt egy nagyot Tom. Erősen gondolkozott azon, hogy talán Amynek igaza van. Elhatározta...Amy oldalára áll. Igaza van. Hogyan is hunyhatott efelett szemet? Hogy lehetett ennyire vak? Hogy követhette ezt az embert...még arra is rávette, hogy bántsa Ryant. A nép pedig valóban éhezik. Egymást gyilkolják egy darab kenyérért. Hogy követhette ilyen vakon Derricket? Itt most vége van. Amyt fogja követni. Döntött.
- Amy jól bánik velem. Veled is...jól bánna.
- Ezek után...elfogadna?
Ryan felnevetett.
- Mikor Amy rájött, hogy hogyan és miért kerültem ide...azt hittem meg fog ölni. De ő közölte, hogy szereti a népét...és megkért hogy...ne haragudjak Derrickre.
- Hogy? – ráncolta homlokát Tom
- Bizony. Azt kérte tőlem ne haragudjak rá. Nem gyűlöli pedig minden oka meg lenne rá. De azt mondta ő is a testvére.
- Lehet tényleg nem Amy az áruló...
- Ha engem kérdezel...az igazi áruló...Derrick.


- Amy ez igaz? – iramodott a lány után Alex. A lány csak ment és ment a tó felé. A fülében visszhangozott a húga sikolya. Az anyja könyörgése és az apja halálhörgése. Alex megragadta a lány kezét és megállította őt.
- Igaz? – kiáltott.
- Igen! Igen igaz! Mit mondjak?
- Miért nem mondtad eddig? – kiabált vele Alex.
- Miért? Hogy sajnálj és babusgass? Harcos vagyok az isten szerelmére! Erősnek kell lennem.
- Szeretlek! És utálom, ha bántanak. – ordibáltak egymással.
- Szeretsz? – kérdezte halkan a lány és elsírta magát.
- Igen. Tessék kimondtam. Szeretlek. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése