Fenyegetés
„ Ha ismered az
ellenséged és saját magadat, nem kell aggódnod a következő száz csata
kimenetelétől. Ha ismered magad, de az ellenségedet nem, minden győzelmed
ugyanakkor a vereséged is lesz. Ha nem ismered magad és az ellenségedet sem,
minden csatád során visszavonulót kell majd fújnod.”
Sabaton- The art of war
Sharon:
A cella elcsendesedett Raven után kivonult mindenki, csak én
Daniel és Noah maradt. Ritkán, vagy fogalmazhatnék úgyis, hogy soha nem láttam
ilyen állapotban a bátyám. Magatehetetlenül és dühösen. Mindig is hidegvérrel
és kimértséggel állt mindenhez. Noah értetlenkedve keresete a tekintetem. Tudtam, nem soká számon kér és mesélhetem el,
neki ezt az egészet. Daniel mellém kuporodott, majd szorosan átkarolt.
-
Mond, hogy nem ő az a fiú, akiről meséltél? – Súgta
mérgesen.
-
Isten ments! Ő Noah, hogy i mondjam olyan….
-
Öhöm… Én még itt vagyok… Szóval milyen is? –
Nézett szúrós szemekkel rám a fiú.
-
Had mutassalak be titeket egymásnak. –
Grimaszoltam. - Noah, ő a bátyám, Daniel Bells. – Daniel felállt majd kimérten,
a fiúhoz lépet.
-
Nagyon örvendek. Örömmel, hallom, hogy nem mászol a húgomra.
-
Tessék? Am… én is örülök… És nem köszi nem az én
esetem.
-
Azt mondod nem szép, a húgocskám, hogy csúnya?
-
Én ilyet nem mondtam! – Védekezett Noah. –
Igazán szép és tehetséges a dolgában.
-
Daniel! Ne szedd már szét…
-
Tudod, hogy csak ugratom… Az előbb mondta, hogy
nem vagy az esete. Amúgy meg lerí róla, hogy Raven-ért van oda. – Fordult felém a bátyám, mosolyogva.
-
Én! Ilyet
nem ….
-
Jaj, hagyjad Noah… családi vonás, hogy átlátunk
az embereken.
-
Nem kedvelem az őskori családod! Inkább mond már
el, hogy miért tűntél el, hogy és mi volt ez az egész…
-
Ah… Ülj le
hosszú lesz. A saját erőm ismered… nos, mi ezt kicsit kiforgattuk. És így
vagyok itt. Eredetileg a múltból származom,
de a bátyám egy teljesen tökéletes testet alkotott nekem itt a jelenbe. Így itt
és ott is létezem, de mivel csak az egyik idősikon lehet egyszerre mozogni, így
az adott test, ami nincs „birtokolva” egy olyan kóma szerűségbe esik, amiből jó
esetbe nem lehet visszahozni, még a test birtoklója úgy nem ítélkezik felette.
-
Akkor
ezért nem lehetett a tudatoddal kommunikálni! – Világosodott meg Noah.
-
Pontosan. De most már nem tudunk visszamenni,
lényegében visszatoloncoltak ebbe az időbe. Illetve én visszatudok menni, de
csak az erő miatt…
-
Hát, erre ne vegyél mérget… Valami olyasmit
hadováltak, hogy a bátyád ember lesz és te is azzá válhatsz.
-
NA nem! Előbb ölöm meg magam, nem leszek egy
köztük.
-
Sharon, ülj le… ne erőlködj, egy pár napig nem
lesz erőd, ha egyáltalán visszakapod.
-
Nem Daniel. Nem, nem leszek a gyilkosaid népe,
nem leszek az…. Én … nem… - Könnyek folytok le az arcomon, meghalok, ha a
gyilkosok népéhez fogok tartozni…Nem! Miért nem hagytak békén ott, ahol voltam,
mit akarnak ezek tőlem… Mit? Csak gyűltek a kérdések, hallottam, hogy Daniel
beszél, de fel se fogtam, csak a hangot hallottam, a hangot, ami ott van
ahányszor ember áll szembe velem. De most én vagyok az ember. Kinyitottam a
szemem… Daniel karjaiban feküdtem, a hajamat simogatta, mint rég. Próbált
megnyugtatni. hirtelen elnyomta egy hangot valami, pontosabban valami. Logan
hangja, Istenem még a hangja is beképzelt és nyálasan csábító… - Sharon,
hallasz? Rohanok hozzád! – A mondatott hallván lefagytam, végül arra
eszméltem, hogy kattan a zár és beront rajta ő…
-
Most már hallak, Raven mondta, hogy miért tűntél
el, mond, hogy jól vagy?! – Daniel, méregetve nézte Logan-t. A fiú, aggódott
értem? Hirtelen ismét elborult az agyam. Logan a földre rogyott. Noah és Daniel
kérdően nézte, ahogy rátámadok. Ketten ugrottak utánam, hogy megfékezzenek!
-
Takarodj a fejemből, te rohadt áruló. Ne kerülj
a szemem elé, és ha a hangod meghallom a gondolataimba, vagy bárhol. Én az
életemre esküszöm, hogy kivésem abból a beképzelt pofádból azt a két szép
szemed! - Logan arcát fogva elhagyta a
cellát.
-
Azt hittem tetszik neked?
-
Nem, és nem érdekel, de kotródjon a közelemből…
Hála neki, most minden tönkre ment, és foglyok is vagyunk! Ráadásul, a bátyám
ember…
-
És most utálsz emiatt?
-
Nem, de nem foglak tudni megvédeni és ez magában
is rossz… Ez nem az a világ Daniel, már nem az… Talán soha se volt az a világ,
amiről álmodtál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése