tag:blogger.com,1999:blog-5191580703758679292024-03-13T08:36:41.164-07:00Story'sAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.comBlogger57125tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-53172077647193840282016-09-15T13:12:00.001-07:002016-09-15T13:12:09.225-07:0013.fejezet / Telepaták <div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Fenyegetés </span></h2>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
„<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> Ha ismered az
ellenséged és saját magadat, nem kell aggódnod a következő száz csata
kimenetelétől. Ha ismered magad, de az ellenségedet nem, minden győzelmed
ugyanakkor a vereséged is lesz. Ha nem ismered magad és az ellenségedet sem,
minden csatád során visszavonulót kell majd fújnod.”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sabaton- The art of war</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon: </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A cella elcsendesedett Raven után kivonult mindenki, csak én
Daniel és Noah maradt. Ritkán, vagy fogalmazhatnék úgyis, hogy soha nem láttam
ilyen állapotban a bátyám. Magatehetetlenül és dühösen. Mindig is hidegvérrel
és kimértséggel állt mindenhez. Noah értetlenkedve keresete a tekintetem. Tudtam, nem soká számon kér és mesélhetem el,
neki ezt az egészet. Daniel mellém kuporodott, majd szorosan átkarolt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Mond, hogy nem ő az a fiú, akiről meséltél? – Súgta
mérgesen. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Isten ments! Ő Noah, hogy i mondjam olyan…. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Öhöm… Én még itt vagyok… Szóval milyen is? –
Nézett szúrós szemekkel rám a fiú.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Had mutassalak be titeket egymásnak. –
Grimaszoltam. - Noah, ő a bátyám, Daniel Bells. – Daniel felállt majd kimérten,
a fiúhoz lépet. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Nagyon örvendek. Örömmel, hallom, hogy nem mászol a húgomra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Tessék? Am… én is örülök… És nem köszi nem az én
esetem.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt mondod nem szép, a húgocskám, hogy csúnya? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Én ilyet nem mondtam! – Védekezett Noah. –
Igazán szép és tehetséges a dolgában.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Daniel! Ne szedd már szét… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudod, hogy csak ugratom… Az előbb mondta, hogy
nem vagy az esete. Amúgy meg lerí róla, hogy Raven-ért van oda. – Fordult felém a bátyám, mosolyogva. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Én! Ilyet
nem …. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Jaj, hagyjad Noah… családi vonás, hogy átlátunk
az embereken. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem kedvelem az őskori családod! Inkább mond már
el, hogy miért tűntél el, hogy és mi volt ez az egész… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Ah… Ülj le
hosszú lesz. A saját erőm ismered… nos, mi ezt kicsit kiforgattuk. És így
vagyok itt. Eredetileg a múltból származom,
de a bátyám egy teljesen tökéletes testet alkotott nekem itt a jelenbe. Így itt
és ott is létezem, de mivel csak az egyik idősikon lehet egyszerre mozogni, így
az adott test, ami nincs „birtokolva” egy olyan kóma szerűségbe esik, amiből jó
esetbe nem lehet visszahozni, még a test birtoklója úgy nem ítélkezik felette. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]--> Akkor
ezért nem lehetett a tudatoddal kommunikálni! – Világosodott meg Noah. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Pontosan. De most már nem tudunk visszamenni,
lényegében visszatoloncoltak ebbe az időbe. Illetve én visszatudok menni, de
csak az erő miatt… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Hát, erre ne vegyél mérget… Valami olyasmit
hadováltak, hogy a bátyád ember lesz és te is azzá válhatsz. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->NA nem! Előbb ölöm meg magam, nem leszek egy
köztük. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Sharon, ülj le… ne erőlködj, egy pár napig nem
lesz erőd, ha egyáltalán visszakapod. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem Daniel. Nem, nem leszek a gyilkosaid népe,
nem leszek az…. Én … nem… - Könnyek folytok le az arcomon, meghalok, ha a
gyilkosok népéhez fogok tartozni…Nem! Miért nem hagytak békén ott, ahol voltam,
mit akarnak ezek tőlem… Mit? Csak gyűltek a kérdések, hallottam, hogy Daniel
beszél, de fel se fogtam, csak a hangot hallottam, a hangot, ami ott van
ahányszor ember áll szembe velem. De most én vagyok az ember. Kinyitottam a
szemem… Daniel karjaiban feküdtem, a hajamat simogatta, mint rég. Próbált
megnyugtatni. hirtelen elnyomta egy hangot valami, pontosabban valami. Logan
hangja, Istenem még a hangja is beképzelt és nyálasan csábító… - <i>Sharon,
hallasz? Rohanok hozzád! </i>– A mondatott hallván lefagytam, végül arra
eszméltem, hogy kattan a zár és beront rajta ő… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Most már hallak, Raven mondta, hogy miért tűntél
el, mond, hogy jól vagy?! – Daniel, méregetve nézte Logan-t. A fiú, aggódott
értem? Hirtelen ismét elborult az agyam. Logan a földre rogyott. Noah és Daniel
kérdően nézte, ahogy rátámadok. Ketten ugrottak utánam, hogy megfékezzenek! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Takarodj a fejemből, te rohadt áruló. Ne kerülj
a szemem elé, és ha a hangod meghallom a gondolataimba, vagy bárhol. Én az
életemre esküszöm, hogy kivésem abból a beképzelt pofádból azt a két szép
szemed! - Logan arcát fogva elhagyta a
cellát. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hittem tetszik neked? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, és nem érdekel, de kotródjon a közelemből…
Hála neki, most minden tönkre ment, és foglyok is vagyunk! Ráadásul, a bátyám
ember… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->És most utálsz emiatt? </span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, de nem foglak tudni megvédeni és ez magában
is rossz… Ez nem az a világ Daniel, már nem az… Talán soha se volt az a világ,
amiről álmodtál! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsNE15BJOCD07LSXYgGKlNUB9alpvVlu-am4xnVp7fCrGHm1HeSOCiVJkcrjj9VrEnAXRcKJJXLwXz4LyIqD2t2oMTbsHwd4H3Z0VDETjVXfEZvNTUccAtIQOyVuJ4v9t-HWIplOQL4-M/s1600/ad9a831ddfb8ea40126303f43190853d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsNE15BJOCD07LSXYgGKlNUB9alpvVlu-am4xnVp7fCrGHm1HeSOCiVJkcrjj9VrEnAXRcKJJXLwXz4LyIqD2t2oMTbsHwd4H3Z0VDETjVXfEZvNTUccAtIQOyVuJ4v9t-HWIplOQL4-M/s320/ad9a831ddfb8ea40126303f43190853d.jpg" width="212" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizOOcQogWs7KSB5DVFsWbxzzrqffg90UFFQZc3YD7Cn7l3VuipG-EuXTCmtWhQgx_JXA6hQsFkkcu0smYDkNavxFcqgIKsiQCarWR31ZFUHt5MdwBwByE5gyhnLOf2BKzWpSj0BWPAj3k/s1600/boy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizOOcQogWs7KSB5DVFsWbxzzrqffg90UFFQZc3YD7Cn7l3VuipG-EuXTCmtWhQgx_JXA6hQsFkkcu0smYDkNavxFcqgIKsiQCarWR31ZFUHt5MdwBwByE5gyhnLOf2BKzWpSj0BWPAj3k/s320/boy.jpg" width="219" /></a></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-39839512188171614702016-07-19T00:00:00.001-07:002016-07-19T00:00:34.431-07:0012.fejezet / Telepaták <h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Vissza a jövőbe </span></h2>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">" A sors az, ami minden terved dacára történik veled. "</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Natsuo Kirino -</span></div>
<br />
<br />
<u><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Raven:</span></u><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Hajnal tájt felriadtam, és eszeveszetten másztam ki a hatalmas franciaágyam közepéről. Rossz érzésem támadt. Felkaptam magamra egy testhez simuló fekete nadrágot és Alec egyik kék felsőjét, amit a szobámba hagyott. Lesiettem a cellákhoz. Nem volt más ott csak Noah és Sharon. Az ellenállók nem igazán szoktak foglyokat ejteni. Noah összeroskadva ült Sharon mellett.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Noah. – szaladt ki a számon. Teljesen össze volt verve. Maggie jól elintézte őt. Sharon érintetlen volt, de ő meg olyan, volt, mintha itt sem lenne.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Raven! Sharonnal valami nem stimmel! – rontott neki a rácsnak és megfogta a kezeimet. Keze hatalmas és forró volt, érintése érdes. Jól esett ez a kis kontaktus.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hogy érted ezt? – néztem, hátra nagy, széles vállai mellett.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem ébred fel…olyan, mintha kómában lenne.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hívok segítséget. – nagy nehezen kihúztam kezeimet az övéi alól és felrohantam, egyenesen Alec szobájába. Nem volt nálam a szobájához való kulcs, így a klisés rejtekhelyéről szedtem ki, a lábtörlő alól. Berontottam a szobába és egyenesen ráugrottam Alecre. Ő felmordult és velem együtt fordult egyet.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Na mi van…? Vihar van? – motyogott és nyammogott csukott szemmel.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alec Sharon nincs rendben. Segíts.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Istenem…nem hiszem el, hogy nem tudok egy kiadósat aludni. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? – zsörtölődött és felkelt. Megvakarta a fejét, majd hunyorítva elindult utánam. Valamikor és valahogy hozzá került a cella kulcsa és kinyitotta azt. Noah szúrós szemmel nézett Alecre. Ő arrébb hessegette Noah-t, aki alig hitt a szemének és vonakodva arrébb tendált. Én Sharon másik oldalára térdeltem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi ez? – kérdeztem tőle.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Cssss! Így nem tudok koncentrálni. – hurrogott le.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bocsi. – suttogtam. Pár hosszú, és végtelennek tűnő perc után megszólalt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Lélek csere az időben.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Az mit jelent? – kérdezte Noah, de mielőtt Alec megválaszolhatta volna a kérdést én közbe szóltam:</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor azt vissza tudjuk fordítani!</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Csak olvastam róla Rav. És kétlem, hogy Margaret örülne neki.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kérlek Alec. – egymás szemébe néztünk és pár pillanat múlva felsóhajtott.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megteszek mindent, amit tudok és akkor megpróbálhatjuk. – simította meg a fejemet és kiment a cellából.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alec! – szóltam utána.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Tessék? – kukucskált vissza.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ellátom Noaht.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ez nem épp…</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A legjobb ötlet tudom. – újra felsóhajtott.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A te felelősséged. – vont vállat és eltűnt. – Noah-ra néztem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Gyere. – mosolyodtam el.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem félsz attól, hogy szökni próbálok? – vonta fel szemöldökét és úgy jött ki a cellából, hogy a legkevesebb hely legyen köztünk. Éreztem az illatát, ami szinte megvadított. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bízok a harci képességeimben. – húztam ki magam büszkén. Mögém állt. Mellkasa megérintette a lapockáimat. Forró lehelete a hajamat fújta.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Azt elhiszem. – tudtam, hogy elmosolyodik. Az a bizonyos rosszfiús mosoly, ami ijesztően megdobogtatta a szívemet. Gondolkoztam rajta, hogy bevágom a cellába és ott hagyom én meg elmegyek berakni magam egy hideg zuhany alá, hátha akkor lenyugszom de végül csak egy mély levegőt vettem és elindultam felfelé. Hallottam magam mögött Noah súlyos lépteit. Bevezettem a szobámba és leültettem az ágyra. Bementem a fürdőszobámba és előhoztam az elsősegély dobozomat. Abba hagyta a szobám vizslatását és nekem szentelte az összes figyelmét.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Vedd le a pólódat. – utasítottam és csak utólag jöttem rá ez a kijelentés milyen zavarba ejtő is. Ő csak engedelmeskedett és ledobta a fekete ruhadarabot az ágyamra.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Már is vetkőztetsz?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nagyon vicces. – grimaszoltam, majd mikor megláttam a sérüléseit felszisszentem. – Basszus Maggie.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ő a vallatótok?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ő is.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ki még?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alec és én…de ott van még Jordan is. Mindegy. Egy ellenállónak mindig mindenre készen kell állni. – erőltettem mosolyt magamra.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Te? Vallató?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A látszat csal szépfiú. Sokkal kegyetlenebb vagyok, mint azt hinnéd. – váltottam rideg hangnemre és érzelemmentes arcra. Elkezdtem alkohollal tisztítani a sebeit, ő pedig férfiasan, szótlanul tűrte.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ki ez az Alec? – kérdezte összevont szemöldökkel. Én csak elmosolyodtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Soran. Ő az én soranom, én pedig az övé. – néztem gyönyörű mélykék szemeibe. Szinte elvesztem bennük. Vonzottak és ott is tartottak.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit jelent az, hogy soran?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem tudod? – nevettem ki. – Olyanok vagyunk, mintha egyek lennénk. Yin és Yang. Egy lélek két testben. Elválaszthatatlanok.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szerelmesek. – szorította össze állkapcsát.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem! Két soran közt sosem alakulhat ki ilyen kapcsolat. Nehéz ezt elmagyarázni. Olyan…mint egy testvér. – szomorodtam el és Jason jutott az eszembe.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor nem vagytok együtt ÚGY.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem. – <em>Rav. Margaret lenn van. Fejezd be a bájolgást.</em> Felnevettem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi az?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Emlegetett szamár. Mennünk kell.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kösz a segítséget.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bármikor. Feltéve, ha nem vagy az ellenségem. – játékosan rákacsintottam, ami azt hiszem alaposan meglepte őt szerintem még engem is. Vissza mentünk a cellákhoz és a szigorú képet vágó Margarettel találtuk szembe magunkat.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megint kavarod itt nekem a szart Hathaway! – szólt rám erélyesen az ötvenes évei végét járó hölgy. Szőke tincseiben alig látszottak a hófehér őszülő hajszálai. Arca ugyan már kezdett ráncosodni, az ember meg nem mondaná róla, hogy ötvenhat éves.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Margaret. – mosolyogtam az asszonyra. Lehet, hogy rendesen oda pörköl, de tudom, hogy szeret és Alec soranjaként elismert engem. Egyszer meg is jegyezte, hogy olyan vagyok neki, mint egy leány unoka.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szóval mit csinálunk azzal a lánnyal? És ki engedte meg, hogy kividd a másik rabot. Komolyan mondom veled mindig csak a baj van! Idő előtt a sírba kergetsz, te lány!</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Maggienek szükségtelen volt ennyire elvernie őt. Én csak elláttam.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Képzelem. – horkantott fel az asszony. Alec szinte megszeppent kisfiú módjára állt nagyanyja mögött. Mikor találkozott a tekintetünk mégis váltottunk egy cinkos mosolyt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Őt pedig talán vissza tudom hozni. – biccentettem Sharon felé.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Te is nyakig benne vagy mi? – fordult hátra Alechez és gyengéden mellkason vágta, mire ő csak elmosolyodott.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Talán.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Biztos. Istenem ti ketten! Na lássunk neki. – csapta össze törékeny kezeit és bement a cellába. Noah utána és mi követtük őket. Alec játékosan meglökte a vállamat és Noah felé biccentett. Én csak grimaszoltam és visszalöktem őt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szóval. – térdelt le Alec Sharon bal oldalára, én meg a jobbra. Nagyon odakoncentrált.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Azt olvastuk, hogy egy soran párnak könnyebb megcsinálni. – néztem fel Margaretre.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Persze. Gondolom azért, mert eleve könnyebb így az életetek, ezért ez is a felére csökken. Ketten egy életet élni egyszerűbb. – forgatta szemeit és karba tett kezekkel nézett le ránk. Alec és én nyitottuk volna a szánkat ellenkezésre, de erre most nem volt idő.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Oké. Annyi a dolgunk, hogy Sharon és az őt ide küldő ember idősíkját egybe olvasztjuk a sajátunkkal, így megszűnnek létezni a múltban, majd itt a jövőben fognak tovább élni. Így viszont, aki ide küldte egy ember lesz, nem lesz ereje. És ez a veszély Sharonnál is fenn áll. – összegezte leegyszerűsítve a dolgunkat Alec és méregzöld szemeit rám emelte. Én csak bólintottam. Egyik kezemmel megfogtam Sharon kezét a másikkal Alecét. Egy halvány szürke – szinte már ezüst – burok vett minket körbe, ahol a gravitáció megváltozott. Nem tudom Margaret és Noah mit láttak, de a burok belseje egyszer csak szivárványszínben kezdett tündökölni, és szél csapott mg minket. Mintha egy tornádó közeledett volna felénk.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Gondolj rá! – kiáltotta Alec és megszorította a kezemet. Erősen koncentráltam és lelki szemeim előtt megjelent Sharon ébenfekete haja és vörös szemei. Belegondoltam, hogy milyen rossz lesz neki, ha emberré válik. Olyan lesz, mint akiket a legjobban gyűlöl. Egy szobában találtam magam ahol egy asztalnál ült ő és egy fiú is. Mikor odarontottam hozzájuk mindketten döbbenten és tátott szájjal bámultak rám. Kihasználtam a meglepetés erejét és mindkettőjük karját erősen megragadtam. Alec megfogta a derekam és húzni kezdett. Újfent a burokban találtam magam, mely újra ezüst volt. Mikor az szerte foszlott egy lökéshullám a cella két részébe csapott engem és Alecot. Lassan és nyögve feltápászkodtunk. Sharon kinyitotta szemeit és a fiú mellette feküdt. Ő is magához tért és riadtan felült. Fejét fogta fájdalmában, majd a kezeit kezdte vizsgálni és körbe nézett a cellában.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Sikerült. – maradt tátva Margaret szája.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Sikerült!! – ugrottam Alec nyakába boldogan, aki elveszítette az egyensúlyát és kiáltva értünk földet.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Oké, nyugi, nyugi! – legyintett rám.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Te! – kiáltott fel ledöbbenve a srác és rám mutatott. Sharon is érdeklődve nézett rá.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Én? – motyogtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Te Raven Hathaway vagy! Jason Hathaway húga. A béketeremtő! – síri csend lett úrrá a cellában. Idegesen felpattantam.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Honnan tudod a nevem?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Volt egy Hathaway, aki a jövőből jött. Azt mondta te és a bátyád lesznek a hősök, akik békét teremtenek majd és, hogy küldjem ide a húgom, hogy megvédjen. – elszomorodtam őt hallgatva.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nos a hírnököd biztos elveszítette a józan eszét az utazás közben. – nevettem fel keservesen. Sharon csak értetlenül nézett testvérére.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem! Te Hathaway vagy! Az alapító család tagja. Csak te tudhatod hogyan állítsuk le a háborút. – győzködött.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nos Jason halott. És csak ő meg az apám volt birtokában a tudásnak. De hallottak. A mészárosnak köszönhetően.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ácsi! Béke lesz? – kérdezte ragyogó szemekkel Margaret.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A hírnök ezt mondta.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A hírnök tévedett! – kiléptem a cellából és elindultam felfelé. Megmentettem Sharont és ezek szerint a testvérét is. Ennyi. Nem vállalkoztam többre. Alec sietett utánam. Beengedtem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Ő is követte a példámat.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A lázadóknál nem volt ott, amit kerestünk. De ezek szerint meg fogjuk találni. – rásandítottam. Ő reménykedve nézte a plafonomon ragyogó csillagokat, amiket ő maga festett oda.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alec…közel hat éve keresem azt az átkozott kulcsot, ami a tudáshoz vezet, de a francba is ez volt az utolsó ötletem. – ültem fel és elkeseredetten a bőrtáskámra mutattam, ami papírokkal volt tele és magányosan ott hevert az íróasztalomon. A mögötte lévő falon parafa volt mindenütt és teli volt aggatva jelekkel, papír fecnikkel, információkkal. Bármivel, ami nyomra vezethetett volna. – Apám irodájában kellett volna lennie!</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Rav. Megtaláljuk. Itt vagyok. Együtt csináljuk. – ült fel és megsimogatta a fejemet. Igen. Nem vagyok egyedül. Már nem. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbqFDnPG0zZePcgZdjS5yi3nJ3ygDIDY80IexrvhM-zdJZzo7BY8qn743PN2x9K2P7lwUPDHBaNQacY_Oy8KtUYCjMLLlj285i8GBRCTtYRmjQ9rifaOjP7WiW6qmF04wpukdsBG-TciA/s1600/dsf.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbqFDnPG0zZePcgZdjS5yi3nJ3ygDIDY80IexrvhM-zdJZzo7BY8qn743PN2x9K2P7lwUPDHBaNQacY_Oy8KtUYCjMLLlj285i8GBRCTtYRmjQ9rifaOjP7WiW6qmF04wpukdsBG-TciA/s320/dsf.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5rylXfJLulfUe0e4sd8FVjIevydQdIkgcb1Iv1daH4CrmZrI4X05s910ijUCqTemEGO4ee8zIsYeqsgp_YRQ4rD7u9ZV4yB4eFNFsZlnQkZ8buW3LFdKcBYIvFuARjfdie35_bhqUzCo/s1600/fds.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5rylXfJLulfUe0e4sd8FVjIevydQdIkgcb1Iv1daH4CrmZrI4X05s910ijUCqTemEGO4ee8zIsYeqsgp_YRQ4rD7u9ZV4yB4eFNFsZlnQkZ8buW3LFdKcBYIvFuARjfdie35_bhqUzCo/s320/fds.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-8499814252076010212016-06-27T06:53:00.003-07:002016-06-27T06:53:52.734-07:0011.fejezet / Telepaták<div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Vissza a múltba</span></h2>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„ Gyerünk, menjünk,
tévedjünk el! Szomorúság olyan bájosan ülsz, Nyugatra az egyik csillogó fénynek,
sárga faggyal… Csak egy tükör a nap felé… Ez a mosolygó szempár csak egy tükör
a … „</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Red Hot Chili Peppers –
Road Trippin’</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> Zavartan tértem magamhoz.
Körbenézve magam körött, ráébredtem ezt magamnak köszönhetem. Én hoztam a
falunkba a két árulót. Sőt az egyiket saját kezűleg. Talán még éreztem is
valamit iránta. És most hála annak a hülyefejemnek, itt vagyok valahol az isten
háta mögött, egy cellában az eszméletlen Noah-val, akit szintúgy belerángattam
a bajba. Nedves falak és rideg rácsok vesznek körül minket. Egy halom árulóval.
Inkább végeztek volna velem… Elfelejthetik, hogy mellettük fogok harcolni. Nem
számít, milyen kapcsolat van Raven és köztem, nem számítanak az érzéseim, inkább
meghalok, de nem árulom el azt, amit a bátyám képviselt nekem. Az ő útját
folytatom, ahogy ezt megbeszéltem vele, a halála napján. Egy kikövezett véres
úton fogok haladni, és ha ez az életembe is kerül, nem tágítok. Ránéztem az
összegörnyedt fiúra mellettem, tudtam ő vakon követni fogja az árulókat, ha
másért nem akkor Raven miatt. Elakartam tűnni, örökre, kezdtem megfulladni ezen
a helyen. Ha nincs más kijárat, akkor csinálok magamnak. Visszatérek, oda ahova
tartozom. Itt hagyom nekik a testem, de a lelkem nem lesz fogoly és nem lesz a
társuk. Visszatérek haza, oda ahol még boldog is voltam… egy ideig. Fel se fog
számukra tűnni, egyik se ismer annyira, hogy tudja, hogy viselkednék
fogolyként. Itt hagyok nekik egy üres bábut, aki lelketlen és erőtlen. Harcra képtelen
testet, egy komába esett porhüvely, így lesz a legjobb. Azzal, magam mögött
hagytam azt a jelent, amibe felesleges volt csatlakoznom. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Egy ágyon tértem magamhoz, messze a múltban. A bátyám ült az
asztalnál egy nagy könyv felett, észtre se vette, hogy visszatértem az időnkbe.
Erőtlenül felültem, a fejem hasogatott. Nem tudtam pontosan belőni melyik évbe
tértem vissza, de miután ezt a tervet követtük, a múltam nem létezett.
Lényegében úgy utaztam a jövőbe, hogy nem éltem meg a múltat. Tudtam mik
lesznek a következményei egy ilyen utazásnak és azt is, hogy miként
folytathatom az életem, hogy ne változzon meg minden. A bátyám mindent
kidolgozott, mielőtt elmentem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mikor tértél magadhoz? – Rontott mellém, Daniel.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pár másodperce. Rettentően hasogat a fejem. –
Daniel a felállt mellőlem, majd egy pohár tiszta vízzel tért vissza. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, mesélj, hogy vált be a terv. Ha most itt
vagy, akkor az azt jelenti nem túl sikeresen. – Hunyta be nagy barna szemit. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most inkább azt mond meg, hányas éveket írunk és
pontosan, hogy tudom megakadályozni, hogy bárki is utánam jöjjön? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hova ez a sietség? Harcból tértél vissza? –
Kapott riadtan a vállaimért. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem egészen. Elbaltáztam valamit és úgy éreztem,
csak ide térhetek vissza. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A terv szerint, ott hagytad a tested?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen, ott van. És nem akarok többé oda
visszatérni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Örökre komában akarod tartani, azt a testet? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Idő kérdése, hogy végezzenek vele, így haszna
vehetetlen. – Néztem a mosolygós bátyámra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A Mások születése óta öt év telt el. – Ölelt magához
szorosan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hála istennek, akkor még van időnk. – Mindketten
tisztában voltunk azzal, még mennyi ideje van hátra a testvéremnek. Pontosan
fél év és ő szenvedi el, a tervűnk hátulütőjét. Meg fog halni, és ezt az embereknek
fogja köszönni. Bár ő ezt nem tudja. – A terv tökéletes volt. Előre megyek az
időben, titokban hogy segítsem a harcokat. Ha gond támadna, csak annyit kellett
tennem, hogy visszahozom magam abba az időbe, ahova tartozom. Bátyám erejével,
létre hozott nekem egy testet a jövőben, amiből a szellemem ki és beléphet.
Mivel, több emberöltő telt el a születésem és a „JELEN” között, így macerás
lett volna testtel együtt utazni. Ez meg is oldotta az idő és a síkok eltolódását.
Mindkét évben megvolt a saját fizikai alakom és, ha az egyik komába esett, nem
változott az idősík. Tökéletes terv egy ici-pici hibával. Ez a fajta időutazás
arra a testvére visszahat, aki nem lép előre az időben. Sajna az én testvéremre
a legrosszabbul hatott vissza, halállal. Mivel, az ereje létezett a jövőben,
így majdnem halhatatlanná lett. De, ereje korlátozottá vált. Az emberek miután
félni kezdtek a Másoktól, a legjobb barátja árulta el Daniel-t. Így kihasználva
ereje időkorlátját, végzett vele. Egyszerre utáltam az embereket és magamat.
Számomra az árulás mindennél rosszabb. Minden erőmmel szembe kellett szállnom
magammal, hogy ne mondjam el, ki fog vele végezni. Azt akartam maradjon itt
velem örökre, változzon az a jövő, hisz hiába hoztuk meg ezt a lépést. De,
ahányszor el akartam neki mondani, mindig megcsóválta fejét. <i>„ Meghoztuk ezt a lépést, nem változtathatunk
rajta.</i>” </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem kell aggódnod. Ebbe az időbe nem térhetnek
vissza a társaid. És nem is kommunikálhatnak veled. Túl sok idő telt el a két
idősík között. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Csak úgy tudnak ide visszajönni, ha követi a
példánk és feláldozzák a testalkotó életét. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pontosan. Te magad tudod a legjobban az
időutazásnak is megvannak a szabályai. Ismertek és kevésbe ismertek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ugye képes voltál használni a jövőben az erőm? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Honnan tudod, hogy nekem adtad… a halálodkor… -
Mondtam ki szívbe marófájdalommal a szavakat. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Már nagyon régen eldöntöttem, ha utolér a halál,
rád hagyom, hogy még erősebb legyél. – Arca erős vonalai elvesztek, ahogy rám
nézett. A családunk nagyon kevés embert volt képes szeretni. De egymást életűnk
végéig képesek voltunk oltalmazni. Daniel még a halála után is rám
gondolt. –Megfogadtam, hogy minden tőlem
telhetőt megteszek, hogy megvédjelek. - nyomott puszit a homlokomra. - Szóval
tudtad használni? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen. Bár nem mindig használtam komoly harcokra.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudod mit, ne is folytasd. –Emelte fel kezét,
majd húzott magával az ágyba. – Na, gyere már ide. Hosszú évek teltek el, hogy
nem voltál magadnál. Bújj ide és mesélj. Milyen a jövő? –Órák hosszát meséltem
neki, mi minden történt az elmúlt években. Visszagondolva, ez az időszak volt a
legszebb. Ezek voltak azok az évek, ahol még a Mások boldogak és leleményesek
voltak. A háború hajnala ekkor még csak mese volt, ami igazzá vált.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A szüleink merre vannak? – Tértem ki, a mesélésből.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A frontvonalon harcolnak, az emberek ellen. –
Arca megszilárdult, a mosolya megkeményedett, majd elhalványult. El is
felejtettem, hogy ő bízott az emberekben. – Tényleg elkezdik pusztítani a
fajunk? Tényleg elárulnak minket… A szövetségeseiket? – Szemében szinte könnyek
gyűltek. Szentül hitte, hogy nem árulnak el minket.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Sajnos, pusztítanak… Ránk vadásznak. –Bújtam közelebb
hozzá. – Kérlek szépen, ne bízz bennük. – Sírtam el magam a karjai közt. Végre
otthon vagyok biztonságban, és eszem ágában nincs elveszíteni. A jövőben is
ellenük voltam, mit számít, ha itt is ellenük leszek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Velem is ők fognak végezni? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->I..Igen… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem szabad többet mondanod, ugye tudod? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tisztában vagyok vele, de meg akarlak menteni… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Elég! Nem ez a sorsom… Inkább gyere és sétáljuk
egyet… - Ült fel az ágyon. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->TE tényleg nem akarod, hogy változzon a jövő… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mivel, ezzel téged sodornálak bajba… Így bátran
halok meg tudatlanul. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Hosszú csen következett. Csak
sétáltunk kifelé az erdőből. Lenéztünk a hegyről. Odalent Mások harcoltak az
életükért. Nehéz volt elhinnem, de tudtam, hogy a szüleim már nem élnek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gyere, inkább mutasd mennyit fejlődtél a
jövőben. Kihívlak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->TE soha nem változol… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hát, ha lassan lejár az időm, legalább tudjam, hogy
elég erős vagy, hogy megbirkózz mindennel. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, épp e miatt küldtetek a jövőbe. Remélve,
hogy ott már béke honol. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->De, csak hogy te maradtál a háborúban.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mindegy is, többé nem megyek vissza, és téged se
hagylak meghalni… Nem mondom el neked a jövőd, de nem is hagyom, hogy
végezzenek veled.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Borzalmas vagy. Képes lennél a barátaid sorsán
is változtatni? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hiszem, kevés barátom van a jövőben… Nem
bánom, ha végük lesz, mind áruló… Vagy az lesz. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hát akkor, legyen. Kard ki kard! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Noah: </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Hideg kövön tértem magamhoz, Sharon mozdulatlanul feküdt.
Szinte lélegezni se lélegzett. Szíve alig vert. Teljesen épp volt a teste, de
valami nem stimmelt vele… A rácsokhoz rohantam, segítséget hívtam, de csak a
visszhang felelt. Nem jött senki… Egész éjjel mellette gubbasztottam, de semmi.
Nem mozdult. Kezdtem azt hinni, hogy az a Logan gyerek tett vele valamit.
Lassan hajnalodhatott, az ablakon kis fény kezdett beszűrődni.</span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Nem akarom
elhinni, Raven…. Miért? Miért vagy ellenünk… És miért árultál el minket… Ma
este nem láttam az álmaimban, nem hallottam a gondolatait és nem is bírtam
érzékelni. Lehet a kövek blokkolták az erőm.
De Sharon tudatában se lehetett beférkőzni. Olyan volt, mint ha elhagyta
volna ezt a világot. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxC_kesePQ16HNhNI-1rTHcequrcT9IrUD0Jz5AKo9v-60JAmAl1HQ2Sjrm-chXrhPuderU-PgIv-FVa7y2Et9GnR6Ru2pRbcrYN7ilAisw_uvEQZEFg9kFBHu3NJkaBcrwyJzhisSH6Q/s1600/brother.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxC_kesePQ16HNhNI-1rTHcequrcT9IrUD0Jz5AKo9v-60JAmAl1HQ2Sjrm-chXrhPuderU-PgIv-FVa7y2Et9GnR6Ru2pRbcrYN7ilAisw_uvEQZEFg9kFBHu3NJkaBcrwyJzhisSH6Q/s320/brother.jpg" width="191" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjjqCqLemn_UQKNVRFX3ia7dsdq3r8-dinNDtvX06q0MY7qxjSUwI2D1o3cXyHzrqKVAd9F23m0dFXy8cgzUodsH57JI6839FRt8F3A5bkqDNu8m9I8180s69xZvmgwmxAPEvHEMssE8E/s1600/hegy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjjqCqLemn_UQKNVRFX3ia7dsdq3r8-dinNDtvX06q0MY7qxjSUwI2D1o3cXyHzrqKVAd9F23m0dFXy8cgzUodsH57JI6839FRt8F3A5bkqDNu8m9I8180s69xZvmgwmxAPEvHEMssE8E/s320/hegy.jpg" width="232" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-1858760532175117642016-06-27T01:22:00.002-07:002016-06-27T01:22:50.092-07:0024. fejezet / Démoni szerelem<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">A vég kezdete </span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><u>Vége</u></span></h3>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<em><u><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></u></em>
<em><u><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Jane:</span></u></em><br />
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Az egyik őr bedobott a régi cellámba. Sosem hittem, hogy újra itt leszek, ezen rácsok közt. A fogamat csikorgatva néztem Varrickra, aki diadalmas mosolyt villantott felém és az ajtó bezárult,majd néhány pillanattal később ki is nyílt. Négy őr lépett be rajta, kettőnél láncok voltak. Emlékeztem erre a fülsiketítően utálatos hangra. Mindenre emlékeztem. Tudtam mi fog következni, mégis veszett kutyaként küzdöttem ellene. De sok lúd disznót győz, a négy őr túl sok volt úgy, hogy a cella minden erőmet elszívja. Elmés egy találmány. Végül ki lettem kötve a falhoz és a padlóhoz is. Varrick pedig végignézte. Élvezettel. Eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Akár csak régen. Nem jön senki. Egyedül vagyok vele ebben a cellában. Rettegtem. Varrick felemelte a kezét és az őrök meghajolva kihátráltak a cellámból. Ő leguggolt hozzám és megfogta arcomat nagy és nyirkos kezével.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ezúttal nem követem el ugyanazt a hibát. A démonnal együtt küldelek máglyára, hadd égjetek. – mosolygott, mire szembe köptem. El akartam hinni, hogy tudok neki még egy esélyt adni. El akartam hinni, hogy még számára is van remény. De valójában…mindvégig gyűlöltem őt, amiért szüleim halála után megölte a bátyánkat Adam-et, csak azért, hogy ő ülhessen azon az átkozott trónon. Gyűlöltem, mert üldözöttekké váltunk Nick-el, mert foglyul ejtett ezen a helyen. Valójában…ő az egyetlen lény, aki el tudta érni nálam, hogy szívből gyűlöljem. Lassan letörölte arcáról a nyálamat és feláll, majd egy szó nélkül elhagyta a cellámat. És ez volt az igazán ijesztő. Semmi csípős megjegyzés, vagy verés. Mire készül? Alex? Őt akarja? Azt mondta őt is velem együtt megöli. Mi lesz, ha tényleg megteszi? Mibe kevertem őt? Istenem…én vagyok a legrosszabb. Már hallottam a csata zajait. Tompán, de hallottam. A kiáltásokat és a fém csattanását. A susogó mágia hangját. <em>Alex…kérlek…éld túl. Kérlek.</em> A rabok suttogni kezdtek. Ahogy megmozdultak a láncok csörgése egyre hangosabb lett. Mocskos kezek tapadtak a rácsos ajtóra. Reménytelen, fénytelen szempárok jelentek meg. Most. Most kell lázadást szítani. Míg zavar van és az őrök nincsenek a helyükön. Egy hatalmas, torokból való üvöltés mennydörgése rázta meg a folyosót. A testem rezonált erre a hangra. Éreztem a tulajdonosának a haragját és a kétségbeesettségét.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alex…- leheltem a rácsnak és ujjaim rátapadtak a rozsdás rácsra. Moccanni is alig bírtam ez a cella úgy elszívta az erőmet. Hogy tudnék így lázadást szítani, hogy az emberek mellénk álljanak? Nagy nehezen a cella másik oldalához másztam és átnyúltam a másik szobába. Egy férfi nézett rám. Nem láttam a szemében semmit. Fekete szeme beleolvadt a cella árnyékába.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Segíts. Ki kell jutnunk innen. – leheltem., majd felsegítettem magamat a földről. Ironikusan felhorkant és elfordította a fejét.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Én egyszer már kijutottam innen. Sikerülhet. Most kell kitörni, míg az őrök nem figyelnek. – próbálkoztam mind hiába. Mintha a falnak beszéltem volna. Hát persze. Ő már egy kiképzett harcos. Csak a feletteseinek a parancsát hallja meg.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A lánynak igaza van! – szólalt meg a velem szembeni cella lakosa. Nem sokkal lehetett idősebb nálam a srác. Az ő szavára néhányan felkapták a fejüket és egy pillanatra még talán a remény tüzének a kis szikráit is láttam a szemükben. Alex újból felkiáltott, de most már közelebbről hallottam a hangját.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Van segítségünk is! Egy egész démonhorda áll mellettünk. – szóltam közbe.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ki vagy te? – kérdezte gyanúsan a másik szomszédom.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A kulcs a szabadságotokhoz. De csak úgy, ha mellém álltok.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit tudnál tenni? A lábadon is alig állsz. – mondta lenézően az előbbi fickó, aki oda se bagózott rám.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hiszek. És nekem ennyi elég. Ki akarok innen jutni. Egyszer már megtettem. Lehetséges. Te lehet, hogy itt akarsz megrohadni de én nem!</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit tudsz te?! – rontott a cellának, mire én is nekivágódtam. Piszkos arcunkat csupán néhány centi választotta el.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Én is voltam a te cipődben! Csak én nem adtam fel. Gyávák vagytok, ha most nem álltok fel és harcoltok! – tápászkodtam fel és megálltam a cella közepén. – Én kijutok innen. A kérdés az, hogy velem tartotok-e?! Itt maradtok, gyáván ebbe a ketrecbe zárva…vagy velem jöttök és harcoltok a szabadságért! Ti fogtok választani. – az emberek pusmogni kezdtek, majd a szembe szomszédom átvette a rabok gondolatainak közvetítésének szerepét.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- És mi a terved? Hogy jutunk ki?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Elmosolyodtam és körbe fordultam. Az összes szempár engem nézett. Legalábbis azok igen, akik láttak. A többieknek, akik messzebb voltak, kénytelenek voltak beérni a hangommal.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Csapjatok zajt. Olyan nagyot amekkorát csak tudtok. Felvettem egy követ a fal tövéből és hozzá dobtam a rácsnak. Újra meg újra. A többiek amit csak találtak a rácsokhoz emelték és elkezdtek zajt csapni. Végül négy démon nézett be a cellákhoz és nyomukban Alex. A démonok elkezdték kiszabadítani az embereket, akik egy pillanatig csak álltak a celláikban. Annyi keserű rabság után mikor a szabadság kézzel fogható az ember szinte el sem hiszi. A rabok kijöttek a cellából és a fegyverraktár felé vették az irányt. Alex puszta kézzel törte szét a rácsot és belépett hozzám. Ő az én megmentőm. A fényem ebben a feneketlen sötétségben.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane. Hogy jutott eszedbe??! Nem vagy eszednél! – dobta el az összes fegyverét és a földre vetette magát, majd átölelt. Gondolkozás nélkül a karjaiba vetettem magam. Csak itt lehettem biztonságban. Csak vele. Csak mellette. Könnyek gyűltek a szemembe. Annak idején senki nem jött értem, hogy megmentsen. De Alex most itt volt. Nem számított neki mi vár rá ezen a helyen és értem jött. Nem hagyott cserben.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alex. Annyira féltem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Tudom. De most már itt vagyok. Vége lesz.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Varrick téged is meg akar ölni. – néztem fel rá.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Örülök, hogy ezt hallom. Legalább lesz egy jó indokom, hogy darabokra szaggassam. – morogta és körbe nézett a cellámban. Lesütöttem a szememet és elhúzódtam tőle. Látja ezt. Hogy ide voltam bezárva. Most a legsebezhetőbb pontomon vizslat végig. Annyira szégyellem magam. Mintha már nem az lennék a szemében. Nem akarom ezt látni. Nem akarom, hogy így legyen.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alex. – összegyűjtöttem a bátorságomat, hogy felnézzek rá. Szemeiben gyűlöletet láttam megcsillanni. Állkapcsa teljesen megfeszült. Lassan lenézett rám és felsegített a földről, majd felvette a fegyvereit és elindult kifelé. Nem mondott semmit. Miért nem mond semmit?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Alex? – kérdezem tétován, és attól féltem megutált. Hogy undorodik tőlem. Mi lesz velem, ha elhagy? Akkor inkább meghalok itt és most. De nem akarom végig élni, hogy ő eldob engem. A rabok kavalkádja megindult, de mi csak álltunk ott. Nem mozdultam. Ő sem. Végül megfordult és rám nézett.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Sajnálom. – összeráncoltam a homlokomat. Nem értem. Mit sajnál?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem értelek. – motyogtam. Ő megfogta a kezem és elindult velem. Mintha nem tudtam volna lépést tartani a környezetemmel. Minden elfojt körülöttem én pedig csak úgy voltam a zűrzavar közepén. Alex pedig olyan furcsán viselkedett. Tudtam. Megutált. Megtorpantam és kirántottam a kezemet az övéből. Rendben. Nem kell mondania semmit. Legyen úgy ahogy akarja. Eggyé váltam a rabok seregével és igyekeztem eltűnni erről a helyről, menekültem Alex elől. Fegyvert ragadtam és megindultam a többiekkel. Hallottam, ahogy Alex a nevemet kiáltja, de a csatakiáltásunk, amivel rohamot kezdtünk elnyomta a hangját. Vagy talán csak én zártam ki. Már nem tudom. Mindent elzártam és újra az a rideg gyilkos lettem, aki voltam a fellegvári kiképzés után. Sorra vágtam le a saját népemet. Az én véremet ontottam. Véres utat törtem a raboknak, szinte mér fürödtem a vörös ragadós folyadékban. Majd hirtelen megtorpantam és hagytam, hogy a feldühödt tömeg tovább pusztítson. Kikerültek és elhaladtak mellettem. Mindegyikőjük szemében ott égett az a sok évnyi szenvedés visszafizetése. A bosszú, ami immár elkerülhetetlen volt. Innen nincs vissza út. Felnéztem és megpillantottam Varrick-ot. Ott állt a toronyban és elborzadva figyelte a dühös embereit, kik pusztító hullámokként sodorták el a katonákat. Felugrottam a tetőre és futni kezdtem a cserepeken. Beugrottam a torony ablakán és pont a lábai elé érkeztem. Felálltam és mindkét kardom markolatát megszorítottam. Nincs több kegyelem. Nincs több hamis eszme, miszerint szeretem és a testvérem. Nincs több esély. Megláthatta a szememben az elhatározottságot. A rideg gyűlöletemet. Hátrébb lépett egyet. Szóhoz sem jutott. Igen. Ezt az oldalamat most látja először és utoljára. A katonái eldobták fegyvereiket és kimenekültek a toronyból.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Áruló kutyák! – kiáltott utánuk a féltestvérem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem. Csak tudják, hogy ellenem nincs esélyük. – mosolyodtam el. – Lásd, hogy mit teremtettél drága bátyám. Látod azt a pusztító erőt, ami odakint tombol? Sosem fognak a te oldaladra állni.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A tiédre talán igen? – vonta fel a szemöldökét és megremegett a keze. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ki tudja. – vontam meg a vállam. Hirtelen nekem rontott és előhúzott egy tőrt. Elálltam az útjából, mire ő kiesett a díszes ablakon, ki a tetőkre. Utána ugrottam, szilárdan megálltam a cserepeken, míg ő alig tudott feltápászkodni. Ettől az embertől rettegtem közel ötven évig? Miért? Nickolai. Miatta. Mert nem akartam őt is elveszíteni. Nekem dobta a kis kést, de én egy lezser mozdulattal felemeltem a kardomat és hárítottam. Mögé kerültem és egyszerűen levágtam a fejét. Éreztem ahogy a pengém átszakítja a húsát. A fekete fémen szép lassan csordogált bíborvörös vére. Cseppekben hullott a szürke cserepekre, megszínezve azt. A tömeg megállt és mikor felnéztek felemeltem fivérem fejét és felkiáltottam a szabadult rabokkal együtt. Üvöltésünk moraja messzi földre hallatszott. Azt hittem a leszámolás nagyobb durranás lesz ennél. De nem vágytam szavakra. Nem kérdeztem miért ölte meg Adam-et. Miért üldözött minket. Egyszerűen nem számított. Vége volt. Ledobtam a fejet a tömegbe és a véres testet pedig lerúgtam a tetőről. Az emberek győzelmi trófeaként adták tovább egymásnak. Ez volt a szabadulás kulcsa. Bizonyíték arra, hogy nincs további szenvedés. Vége van. Én csak álltam ott kezemben a két karddal és a szürke eget néztem. Végül üres tekintetem a népre terelődött, kik most újongva kiáltották el magukat.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Éljen a Királynő! Éljen soká a Királynő! – az a rengeteg rab most egy emberként kiáltott fel. Kellemesen megborzongtam. Tetőtől talpig libabőrös lettem. Engem éltetnek. Felemeltem jobb karomat, hogy elcsitítsam őket. Épp ekkor érkezett mögém Johs és előttem térdelt öklét a szívére helyezve.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Keljetek útra! Térjetek haza családotokhoz, falutokba! Szabadon szárnyaljatok az égen! – kiáltottam és hangomat a lágy szellő vitte tovább. Az emberek megszeppenve álltak, majd mikor felfogták, hogy <em>tényleg</em> elmehetnek rohanni kezdtek, ledöntve a kapukat és a falakat.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Johs. Hozd Nickolai-t a régi palotába.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Igen Fenség. – egy villanással eltűnt én pedig tovább néztem, ahogy népem szétszéled. Leültem a tetőre, lelógattam a lábaimat. Kardjaimat a hátamra erősítettem. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Végül…rosszabb lettem, mint Varrick volt. Én is saját véremet ontottam akár csak ő. Semmivel sem vagyok jobb nála. Az ég hatalmasat dörrent és az eső hirtelen eleredt. hangos koppanással földet érő cseppek lemosták a cserepekről a még friss vért. Elmosta a vörös folyadékot, mintha ott sem lett volna. Az ég dühöngve robajlott és villámokkal világította be a sötét eget.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane. – olyannyira el voltam magamban veszve, hogy azonnal fel sem ismertem a hangot, mely megszólított. Lassan oda fordítottam a fejemet. Vörös hajam sebes és mocskos arcomra tapadt. Ruhám teljesen átázott.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Menj el, Alex. – néztem vissza magam elé és tekintetem elveszett a messzi ködös hegyek közt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi történt?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megöltem fivéremet és Királynő lettem. – leheltem tárgyilagosan.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem így értem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor hogy érted?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kettőnk közt. Mi történt?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kérdezd magadtól.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megtettem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- És nem találtál választ?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor keresd jobban.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Segíts megtalálni.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Láttál. – hajtottam le a fejemet. – Láttad mi vagyok én. Én pedig láttam, hogyan néztél rám. Mondd meg most, ha nem akarsz engem. Érthető. Egy kibaszott rabszolga voltam. Talán még most is az vagyok! Nem akarom hogy szégyellj engem! – kiáltottam rá, ő pedig őszinte döbbenettel nézett rám.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Te mi a francról beszélsz? – ráncolta a homlokát és igyekezett túlkiabálni a vihart. – Én szeretlek és a feleségem vagy! Büszke vagyok rá, hogy te vagy a feleségem! – állított fel és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. – Soha nem undorodtam tőled. Én Varrick tettétől undorodok. Hogy képes volt a saját húgával ezt tenni! – most rajtam volt a sor, hogy alaposan meglepődjek. Akkor nem utál? Szeret engem?</span><br />
<br />
<em><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Két héttel később:</span></em><br />
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nick, az isten szerelmére ne ficánkolj már annyit!</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De olyan meleg és felesleges ez a hacacáré. – nyavalygott én pedig elmosolyodtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ha már Királlyá koronáznak adjuk meg a módját. – igazgattam meg a gallérját és fülig érő mosolyom letörölhetetlen volt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Miért mondasz le a trónról? – kérdezte és figyelte, ahogy megigazgatom a ruháját.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem nekem való ez az egész. Emellett Alex is nem sokára trónra lép. Nem lehetek egyszerre két helyes királyné.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- És szerinted nekem menni fog egyedül? – komorodott el.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem leszel egyedül. És amúgy is sokszor jövök hozzád. Úgyse fogom kibírni, hogy ne lássalak.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De..</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Adam büszke lenne rád. – tettem a szívére a kezemet.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Fenségek. – lépett be egy tünde az öcsém szobájába. – Itt az idő.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Aznap egy királyság, egy nép született újjá. A Méregszemű Király uralma elk</span><span style="font-family: inherit; font-size: large;">ezdődött. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQlrHrDRPZhdTbULxAlouaiqAHiYLq766D5Y5ky6AVyvu2LiqP3rXEWJSOix62aIYadEq8eLzUYzjHPZoMHqGMZ3d5Cm9n22ukkBv7gixOU08yF-JGfqFyjwxrLtJVuClCbezVo5CgkZI/s1600/dsa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQlrHrDRPZhdTbULxAlouaiqAHiYLq766D5Y5ky6AVyvu2LiqP3rXEWJSOix62aIYadEq8eLzUYzjHPZoMHqGMZ3d5Cm9n22ukkBv7gixOU08yF-JGfqFyjwxrLtJVuClCbezVo5CgkZI/s200/dsa.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga1zaPD1eHXSAlDZ0RipnXMMzo6n153YvUXj87vEBWjsS_Rps_VPdis9B1kXaSifaMn2HWgr7FH3jj4J1Neasm3pLQh0opymsFjYg83A-IwR_8JMy3tOCfrPr-Jpo5T6nZwsNKnx1jK-4/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga1zaPD1eHXSAlDZ0RipnXMMzo6n153YvUXj87vEBWjsS_Rps_VPdis9B1kXaSifaMn2HWgr7FH3jj4J1Neasm3pLQh0opymsFjYg83A-IwR_8JMy3tOCfrPr-Jpo5T6nZwsNKnx1jK-4/s320/large.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">- The End -</span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-17764931036971353932016-06-22T12:06:00.001-07:002016-06-22T12:06:14.948-07:00Blogverseny!!!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQi4ujn86pLRMpU2I8wrF71ZOf2bxNothzADuyJvx6XwKO1kMrfRGyRiBv39o7mQBiFfpIvapQ8r5W__xd_9lBvJNBghPA7iNgoZ36JKulIUrPL0veP9EGCXnkyMxdzCm-hGiLu4LDh9M/s1600/k%25C3%25A9pe.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQi4ujn86pLRMpU2I8wrF71ZOf2bxNothzADuyJvx6XwKO1kMrfRGyRiBv39o7mQBiFfpIvapQ8r5W__xd_9lBvJNBghPA7iNgoZ36JKulIUrPL0veP9EGCXnkyMxdzCm-hGiLu4LDh9M/s320/k%25C3%25A9pe.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="http://wizardsanddemons.blogspot.hu/p/blogverseny.html" target="_blank">http://wizardsanddemons.blogspot.hu/p/blogverseny.html</a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Minden infót megtudsz, a linkre kattintva!!! </div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-64559990760694647232016-06-15T13:54:00.000-07:002016-06-15T13:54:13.835-07:0023. fejezet / Démoni szerelem <div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Szemtől szembe</span></h2>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„ Mint egy gyermek, csak várakózol, és a messzeségből nézed,
de én mindig tudtam, hogy te leszel az egyetlen. Neked ez a munka, még nekik ez
csak játék! És éjjel, mikor fekszel, ébren tervezgetsz. A dolgon, amin
változtatni szeretnél, de ez csak egy álom volt! Itt vagyunk, most ne fordulj el, mi vagyunk a
harcosok, kik építették ezt a várost… Porból!...”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Imagine Dragons –
Warriors</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Nikol ledermedt. Tisztán és érthetően hallotta a fejében
Jane hangját. A lány lehajtotta fejét és Kristoff-hoz szólt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha Alex felébred, készülj egy hatalmas pofonra! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miért is? – vonta fel szemöldökét a fiú.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Jane most üzent, elkapta Varlick. A legnagyobb
veszélybe küldtük újdonsült feleségét…</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Maradunk a tervnél? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen, azt üzente, hogy a megbeszéltek alapján
tegyük a dolgunk! – Kristoff enyhén rásandított fivérére. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Nem
sokára magához tét. Ideje lassan indulni… - Nikol megértően bólintott, majd
órájára pillantott.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Itt az idő. Ébreszd fel! – Nikol felemelkedett,
hogy mindenki láthassa és hallhassa. – Mindenki ismeri a tervet, tegyétek a
dolgotok és romboljuk le ezt a rémes helyet! Odabent a káosz legfelsőbb foka
vár ránk, de mi megmutatjuk a vámpíroknak, és Varlick-nak milyen, ha velünk
szívóznak! – A harcosok, magasba emelték fegyvereiket… Jane terve elkezdődött! Nikol
lenézett a testvérpárra. Alex dühöngve pattant fel, majd lekevert bátyjának egy
pofont. Kristoff felnézett a lányra. Arcán enyhe gúny jelent meg. Majd enyhe
mosollyal oda szólt az angyalnak.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Boszorka!
– Nikol leszállt, majd Alexnek lekevert egyet. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hagyd abba, és indulj megmenteni a kedvesed. –
Alex haragosan nézett a lányra, majd morcosan pengét ragadt és előre indult. A
kapuban megtorpant.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Jöttök, vagy idekint fogtok várakozni? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Megyünk, megyünk! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Az épület sötét fátyolként fogott körül minket. Az érzés,
ahogy átjutottunk a falakon, ahogy a káosz a tetőfokára hág, felért mindennel,
szinte lassított felvételnek tűnt az egész. Ahogy a csapatok a szélrózsa minden
irányába felfegyverkezve haladnak. Jane terve egyenlőre tökéletesen haladt. A
lázadók fáklyákkal és különféle fegyverekkel harcoltak az ellenséggel, fehér
köpenyük vér áztatva lobogott. Ez a hely felért egy elmegyógyintézet
látványával, a folyosókról rácsos ajtók és ablakok nyíltak, a falak régiek és
nyirkosak voltak. Idővel a szobákat felváltották a lépcsőtengerek, amik
egymáson sorakoztak felérve a végtelen magasságokig. Oldalt csodaszép festett
gótikus ablakok árasztották a sejtelmesebbnél sejtelmesebb színeket, a padlót
apró feketemozaik fedte. Az egész egy zavaros látvány volt, egyszerre volt új
és régi, szép és borzalmas, romos és épp. Egy átlagos lénynek ez biztos egy
régies kastély lenne, ahol rosszsorsú lényeket kezelnek. De a valóság keserű,
ez a hely nem otthont ad, hanem fájdalmakat és rabságot, addig kínozzák az ide
ráncigált embereket még az utolsó csepp emberiség, szökésvágy, lázongás ki nem
hal belőle. Mindezt azért, hogy egy gépként funkcionáló harcos legyen. Nem
törődnek, senkivel, itt két út vár rád. Halál, vagy szörnyű kínokon
átszenvedett élet. Ahogy néztem és saját szememmel láttam mindent, rákellett
jönnöm, Jane egy hős. És minden porcikámmal segíteni akarok, hogy ennek a
helynek a porszeme se maradjon. Láttam katonákat, akik parancsokat
teljesítettek, és voltak, akik életűket feláldozva harcoltak a szabadságért.
Láttuk a sebeiket, elszántságukat és minden kínt, fájdalmat. Eddig a napig azt
hittem láttam a poklot, de ez itt a pokol belső bugyra lehetett. Alex harcias
szelleméhez hűen sorra végezte ki az ellenségeket, még egy elágazáshoz értünk.
Itt megtorpantunk… Ahogy megláttam a balra vezető utat és azt az árnyékot, ami
ott osont el… Felkavart bennem mindnet. Kristoff egy pillantásból tudta, és
érvelni kezdett, miszerint itt jobb lesz kettéválni. Alex gyanakodva és
tiltakozva nézett bátyjára, ebben a pillanatban annyit tettem hozzá, hogy a
háború több szintű, itt mindenki ellensége megjelent. Azzal elfutattam a
baloldali irányba, nyomomba a démonommal. Kristoff még vissza kiáltott, hogy ne
aggódjon és vigye magával a többi osztagot, kiszabadítani Jane-t. Ezzel
kezdetét vette a mi saját harcunk. Jane és Varlick kontra Alex… Kristoff és
Rosaly… És most végre éreztem, a végső harcom anyámmal, itt véget fog érni. A
sötét folyóson haladva Kristoff lenézett a gyűlölet teli arcomra, majd hirtelen
megállt egyhelyben. Ránéztem, majd én is megállítottam a lépéseim.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha ott vár rád édesanyád, a pokol hercegnője se
rejtőzködik többé… - Mondta keservesen mégis harcias hévvel. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Fogadd el! Ideje pontot tenni a múltunk végére,
és boldogan élni a jelenet… Gyújtsuk fel
a múltat, had lángoljon. – A démon megkönnyebbülve nézett le rám, majd magához
szorított. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A folyosó végén vár ránk a múltunk az, ami
miatt, most itt tartunk… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ott kezdődik a jelen és a jövő… - Azzal kibújva
egymás öleléséből rohanni kezdtünk a végzet felé. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A folyosó szélesedni kezdett, majd egy hatalmas terembe
léptünk. A szoba két oldalsó lépcsője felvezetett a galériára. Az emeletet
elárasztotta a vörös füst, ami lassan gomolygott lefelé. Kristoff, figyelmesen
nézte a felsőszintet, várva a pokol hercegnőjét… Már hiányoltam éles nyavalygós
hangját. Hosszú barna haja szinte behálózta a sötétet, maga körül. Kristoff
éles fordulatot vett, Rosaly eltörpült mellette. Haja pókhálóként tekeredett a
démon karára. A lány arca szinte kitekeredett, majd fekete karmaival felém
pöccintett. A vörös füst hátra lökött, anyám kacaja hangzott fel. A szobát
megtöltötte a vörös füst. Anyám árnyéka
kivehető volt, a vérszaga eltéveszthetetlen volt. Csak ő lehetett. Remélve
reméltem Kristoff boldogul múlja egyetlen pontjával, amit a legjobban utált.
Mindketten tudtuk, szülei boldogok Alex és Jane miatt. Benne viszont port
kavart, szerinte Alex-szet mindig is jobban szerették, mint őt. Apja
kényszerítette volna arra, hogy elvegye a sátán lányát, hogy megvédje a kis
birodalmát. Kristoff ezt
visszautasította, majd apja megtagadta őt, és szabaddá engedte. Ekkor tájt
találkoztunk… Ahogy végig gondoltam a múltunk, rá kellett döbbennem, rengeteg
mindent éltünk át, ketten. Alex pár év múlva csatlakozott testvéréhez, igaz, ő
kíváncsiságból hagyta el az országukat, apja engedelmével. Tudtam, valahol
mélyen utálta Kristoff Alex-et, de testvéreként szerette egyszerre. A végső
háborúnk kezdettét vette, mikor a füst hirtelen oszlani kezdett. A taj
változott. A kastély előtt álltunk, fegyvereinkkel. Anyám és Rosaly a homokba
vésett körön kívül álltak. Anyám,
áttetszőnek tűnt, a halál és rohadás nem tett jót a szépségének. A poklok
hercegnője, délcegen áll. A füst ismét felemelkedett, de csak a Fellegvárat
takarta el. Rosaly hirtelen átlépte a vonalat, és Kristoff karjára tekeredett
haja… Egy pillanat leforgása alatt a démon eltűnt mellőlem. Szerencsére
hárította a támadást, az elmémben hallottam rövid üzenetét. <i>Ne aggódj, minden oké! </i> Rosaly
folyamatosan támadt, a levegő megdermedt körülötte, a halál karmai fizikai
alakként támadtak, lassan a szirt vége felé terelve a démont. Követtem a
történéseket, mikor anyám hirtelen mögöttem termett, majd gyengéden bokán
rúgott. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ne azokkal törődj, lenne jobb dolgod is! –
Vicsorogta. Ebben a percben elhagyott a kétség, tudtam nem halhatok meg, még a
démonom életben van. Itt a tökéletes alkalmam. Legyen bármilyen véres, keserű,
vagy fájdalmas, öröknyugalomra fogom küldeni anyám. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ideje békében nyugodnod! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Erős szavak, ahhoz tenned is kell valamit. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor kössünk szabályokat vagy, képes vagy
tisztán játszani? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ám legyen, játszunk! A szabályok legyenek
egyszerűek. Ha én nyerek, te leszel az új harcosom a vámpír seregemben. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Rendben, de ha én nyerek, visszaadod a démonom
teljes szabadságát! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hittem ennél véresebb szabályt szabsz ki
rám. De legyen, megállapodtunk! Milyen versenyt tartsunk? – Keskenyedett el
vérvörös rideg szeme. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem kaphatunk küldő segítséget, csak szemtől
szembe harcolunk, még bírjuk. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ahogy óhajtod , kedves leányom. Remélem a
démonod is életben marad addig, még nyerek, hadd lássa, ahogy elbuksz. – Mutatott
a felszálló ködre a szirt közelében. Anyám nem tudhatta, Kristoff démoni
erejét. Réges-rég volt már mikor így láttam harcolni, fegyverek és Alex nélkül
harcolni. Rosaly bánhatja, hogy ő az ellensége… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor, hát. Harcra fel! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kristoff: </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Szemtől-szembe a múlt keserű foljával.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ideje lenne támadnod is, ne csak menekülj! –
Csapott ostorszerű hajával a földre Rosaly. – Elmenekülté követve vágyaid és
most nézd meg hol vagy, hogy mi vagy. Egy faj, ami bekategorizálhatatlan,
egyszerre vagy az, aki rég és mellé még vámpír, meg valami angyal. Olyan
hatalmas hatalmak rejlenek benned…Hatalom, amit elpocsékolsz, nem becsülsz meg. Szóval, ha még mindig nem vagy
hajlandó visszatérni apád kegyeibe és békét hozni a földednek, akkor készülj a
halálra. Vagy térj vissza velem a mélybe és tartsd fent a látszatot. De, ha nem
vagy erre hajlandó, elveszem a benned lakózó hatalmat. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ne packázz velem, sátán vada. Inkább a halál,
mint te. – Lassan közeledett a szirt vége, a hátam mögött elterült a tátongó,
ködös mély. Valahol igaza volt, Rosaly-nek, ideje visszatámadni. Használni
olyan erőket, melyeket évek óta nem, most démonként fogok ellene fellépni. Egy
démonként, kinek egy vámpír az energia forrása, egy démonként, kinek szárnyai vannak.
Kard és minden más nélkül semmisítem meg. Azzal a gondolatmenettel feloldottam
a pecséteket, melyek a bőröm alávésődtek a születésemkor. Ez határozza meg a
démonok egyedi erejét, és néha természetűket is. A vésett jelek felragyogtak,
majd enyhe forróságot érezve a tarkómon a köd körém gyűlt. Egy ilyen helyre
csalni minket, ostobaság volt a részükről. Igaz egy démon erejét, még az nem
használta előttük lehetetlen felfedni. Ezt az erőt utoljára akkoriban
használtam, mikor megismerkedtem Nikollal. A köd páncél és egyben csapda volt.
Kizárólag én láttam át rajta, ellenségemnek esélye se volt. Rengeteg erőt
emésztene fel, ha nekem kellett volna ködöt idéznem. Tisztán láttam, ahogy a
poklok hercegnője arca megkeményedik a dühtől, majd egy kósza pillanatra
elmerenget. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még több hatalom, amit elvehetek tőled, de ehhez
meg kell halnod. – Léptei elgyorsultak, megrohamozta a felhőt. Ahogy belépett a
ködbörtönbe, rájött gyengeségére, így tűznyalábokat kezdett magköré hajigálni. Ahogy
rájött a csapda lényegére, egyre idegesebb és rémültebb lett. – Hogy lehettem
ilyen ostoba. Egy nyilvánvaló csapdába sétáltam… - Azzal sziklákat emelt ki a
földből majd felállt rájuk. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mind hiába. – súgtam árnyék formájába. Ez az
alak rengeteg erőt igényelt, de szerencsére ebben nem szenvedtem hiányt.
Könnyedén tudtam alakítani magamon, hol ködként, hol élőtestként rohantam át előtte,
ezzel még jobban megzavarva. A csapda tökéletes volt. Elég volt felbosszantani,
majd az idegeit elszaggatni. Néha hozzáértem, megkarmoltam, vagy meglöktem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Elég! Elég a béna játékaidból. Mutasd magad,
lelketlen fenevad. – Szemei szénfeketére változtak, haja lángokba borult. Ebben
az állapotában illett hozzá egyedül a neve. Vörös lángoló haja egy vörös rózsára
emlékeztette az embert. Veszélyes természet akár a tövisek. – Mutasd magad,
átkozott. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Itt vagyok! – Kezeim kiemelkedtek a ködből,
beletaszítva a szakadékba a lányt. Éles sikolya visszhangként hallatszott a
hegyvonulaton. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Átkozott, ostoba démon. Engem nem tudsz így
elpusztítani. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A ködbörtönébe zárlak, majd megkapod a méltó
büntetésed. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="text-align: center; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Nikol: </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kristoff hangja tisztán zúgott a gondolataim között. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Szükségem
lesz arra az erődre, mit akkor használtál utoljára, amikor megismertelek! </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Jelen
pillanatban, próbálom a harci esküm betartani, amit jó anyámmal kötöttem, de
ahogy ezzel végzek, ígérem segítek.</i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Miféle
eskü lenne az? </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Csak
egymás ellen harcolunk, ha valaki belép a csatánkba azzal a megkötött
szerződésünk semmivé lesz . </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Még is
miféle szabályokon alapul ez a hazardírozás!? </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Ha ő nyer,
csatlakozok a seregéhez, ha én visszaadja a démoni szabadságod. </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Ostoba
fogadásba rángattad maga d. Nekem így is tökéletes, csak megakarlak védeni. </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Azt mondod
neked nem ér semmit, ez az egész? </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Inkább
befejeznem ezekkel a harcot most és mindörökre. Csald ki a ködbe, egyikőtök se
fog látni, de könnyedén kihozlak onnan. </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Azt mondod
csaljuk bele a csapdába, és pusztítsák el egymást a ködbörtönbe. </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Könnyű lenne
nem, kicsit becsapjuk az érzékeiket és máris végűk.</i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Legyen! De
akkor így maradsz. </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Felfogtam,
hogy értem teszed, amit teszel. De boldog leszek, ha végre lezárjuk a múltat. </i>–A
ködbörtön lassan közeledett, anyám vérszemet kapva üldözni kezdett belesétálva
a csapdánkba. Körbevett a köd, Az érzékeim szinte elvesztek a hangok, amiket
hallottam idegenek és távoliak voltak. Egyszer csak Kristoff derekamon kapott
és átfutott a felhőn. Azzal kezdetét vette a játék. Anyám hidegvérű volt, de
ahogy kezdte elveszítni az irányítást, elfelejtett gondolkodni. Rosaly könnyes
szemmel hevert a ködközepén, majd anyám végzett vele. Egy rövid percig a régi
emberi anyám arca megtörve állt a vérfürdőben. </span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nikol! Az én kicsi lányom! – Sápítozása szinte
már túl emberi volt. Tudta, kivel végzett, megpróbált cselbe csalni. Kristoff
megfogta a vállam, tudta. Tudta, hogy reménykedtem benne, hogy igaz. Lehajtottam
fejem, majd a dárdáért nyúltam. Anyám arca a halála pillanatában a régi volt… A
lelke megszabadult a szenvedéstől. Halkan azt súgta felém köszönöm. Majd a
véres fűben életét vesztette. A démonom feloldotta ködcsapdát. A vár lángokban
állt. Jane és Alex megcsinálták. Kristoff átkarolt, lehevertünk az egyik
sziklára, és néztük, ahogy az ártatlan tündék, rabruhájuktól megszabadulva lépnek
ki a világba. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD8AGK5xwNuTzg-Q9x1IZ8Mjrr8zm3QljE39YQzCVnRlscq1dEUr8CnyXKq3OuSEXcn736oCM_AD3XEzxaaXQieUVhAUAXKIotmjlySrPAOrn1rM3kH_QAHCv6cZ8bWrfJ2QZr8dyLVKA/s1600/the+end.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD8AGK5xwNuTzg-Q9x1IZ8Mjrr8zm3QljE39YQzCVnRlscq1dEUr8CnyXKq3OuSEXcn736oCM_AD3XEzxaaXQieUVhAUAXKIotmjlySrPAOrn1rM3kH_QAHCv6cZ8bWrfJ2QZr8dyLVKA/s320/the+end.jpg" width="209" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuY0dc-aosdihEJh6_3xtCXd_6ju3mJcGR-6lZ-7Lou_BHEaoHFtuGQ47MyylyTMIAbtEpJa2tmigZ1m2yOvcAvj_TMDwxOh3Mp-31Tn7JG8Jmu2QcGVXVrYDe58Uu7XGmMEu47DSiqco/s1600/v%25C3%25A1ram.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuY0dc-aosdihEJh6_3xtCXd_6ju3mJcGR-6lZ-7Lou_BHEaoHFtuGQ47MyylyTMIAbtEpJa2tmigZ1m2yOvcAvj_TMDwxOh3Mp-31Tn7JG8Jmu2QcGVXVrYDe58Uu7XGmMEu47DSiqco/s320/v%25C3%25A1ram.jpg" width="144" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-23146699282226792972016-06-05T03:35:00.004-07:002016-06-05T03:35:56.385-07:0010.fejezet / Telepaták<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Lehull a lepel</span></h2>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„ Nem számít, hogy mások szerint helyes vagy helytelen, harcolj azért, amiben hiszel. „</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"> </span></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Simon Elkeles: Tökéletes kémia -</span></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /><br /><br />Raven felvette a fekete testhez simuló nadrágját. A szürke hosszúujjú pólójára egy fekete-bordó fűzőt vett fel. Hátára erősítette a fekete kardját, aminek a pengéjébe volt vésve egy szöveg és az ellenállók jele. Igen. Raven hozzájuk tartozott. Nem az emberekhez...nem a Mások szervezetéhez. Testestül lelkestől Ellenálló volt. És a fekete összegömbölyödött sárkány, az Ellenállók jele ott lapult a ruhája alatt a hasán, majdnem az oldalán. Büszke volt erre a sárkányra. Büszke volt a sugárzó erejére. A bátorságára és a törhetetlenségére. Sokan elítélik az ellenállókat...de itt azért harcolhatsz amiért akarsz. Nem mondják meg neked mit érezz. És a lány egy jobb világért akart küzdeni.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Alec...hallasz? – nézett ki az üvegen a lány. A nap első sugarai áttörtek az üvegházon és megvilágították a hatalmas zöld leveleket.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Veled vagyok.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Behatolok Apám régi irodájába és megszerzem ami kell. Ha elkapnak gyere értem.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Veled leszünk. Most is látlak. A csapat készen áll.<br />Raven erőt merített a sárkányéból. Határozottan bólintott egyet és kilépett ideiglenes szobájából. Az a Raven, akit Peter és Simon ismernek...aznap Jason oldalán meghalt. És a lány nem szándékozott megváltozni. Az új Raven harcos. És ha ez nem tetszik, fordítsák el a fejüket. Nem játssza tovább, hogy minden olyan, amilyen eddig volt...hogy nem változott semmi. Gyengéden akarta közölni Simonnal és Peterrel , de nem képes rá. Nem várhat tovább pátyolgatva az érzéseiket. Mindezt leírta egy levélben, amit az ágyán hagyott és kilépett az üvegházból. Ez a hely már nem a menedéke, hanem az egyik ellenségének a főhadiszállása. Egy beépült ember van még rajta kívül, aki most épp vele szembe sétált karddal az oldalán. Alec biztos szólt neki.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Készen állsz? – torpant meg a lány előtt Logan.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Te?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Megkedveltem Sharont. Érdekes lány. Esetleg magunkkal vihetnénk. – villantotta meg féloldalas mosolyát a fiú és a lány mellett gyalogolt egyenesen be az épületbe, ami az irodához vezetett.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>El akarod rabolni, hogy a szexrabszolgád legyen mi?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ezt honnan veszed? – Logan mosolya egyre szélesebb lett.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Csak ismerlek. – mosolyodott el Raven is és reménytelenül csóválta a fejét.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Na és mi van ezzel a Noah gyerekkel?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Jól néz ki.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ki is akar magának szexrabszolgát? – nevetett Logan és bement az épületbe, nyomában a lánnyal.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Fogd be!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Na merre van az a titkos bejárat? – nézett körül Logan fekete szemeivel az étkezőben. A kerek asztalok tömve voltak emberekkel, akik kíváncsían vizslatták a szőke lányt. Egy ötvenes évei felé járó férfi lassan felemelkedett az asztalától és ebben a pillanatban mindenki elhallgatott. Noah és Sharon a férfi asztalánál ültek. Raven azonnal felismerte a férfit és azonnal a kardjáért nyúlt, ahogy Logan is. Ha egy pillantással ölni lehetne, Raven most darabokra szaggatta volna azt a férfit.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nocsak nocsak. A Hathaway lány. Nem is kell elmennem érted. Te magad jöttél idáig. – húzta hátborzongató mosolyra a száját a férfi. Kék szemei kegyetlenül megcsillantak. Raven tekintete a zavart tükröző Noah arcára tévedt, majd vissza a férfira. Hirtelen észrevette köztük a hasonlóságot. Hamvas bőre még jobban kifehéredett a felismeréstől. Noah a Mészáros fia.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Logan te...!? – Sharon is felállt és értetlenül állt. Logan lehúzta a trikóját és a mellén ott volt az összegömbölyödött sárkány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ellenállók. És még te is drága Raven. Főnyeremény! – nevetett fel reszelős hangon a férfi és színpadiasan kitárta karjait. – A fiút öljétek meg a lányra nekem lesz gondom. – intett hanyagul a férfi és figyelte, ahogy emberei fegyverért nyúlnak és elhagyják helyüket. Körbe vették a két fiatalt. Logan és Raven háttal álltak egymásnak.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Kezdődik a buli. Fel vagyok tüzelve! – lelkesedett Logan.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ne ölj. Most nem ez a feladatunk.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Jó,jó. Ameddig te kutakodsz addig én feltartom őket.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Oké, te mondtad. – rakta el fegyverét a lány és leguggolt, majd a padlót kezdte vizslatni. Megérintette azt és vörös fényben izzott kicsiny keze.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ha jól sejtem nincs itt. – lökött egy nőt egy kerek asztalra Logan és a lány mellé lépdelt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Talált süllyedt. Egy másik helyiségből fog nyílni. – húzta elő kardját Raven.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Merre?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Jobbra.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Vágjunk utat. – rontott neki az egyre tétovább tömegnek Logan. A mások tudták, hogy az Ellenállók a fajuk legerősebb harcosai. Magyarán azt is tudták, hogy semmi esélyük nincs. Logan könnyedén utat vágott a lánynak, aki rohanni kezdett, de Noah és Sharon az útját állták egy lánnyal együtt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Honnan ismered az apámat?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Kérdezd meg őt. Azt a gyáva férget! – üvöltötte Noah képébe a lány. A düh elhatalmasodott rajta, amint eszébe jutott mi történt itt...és ki miatt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Raven!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tudom! – nézett hátra Loganre. Raven tenyerét a falra tapasztotta és ebben a pillanatban vörös vésetek jelentek meg, majd a tégla leomlott és egy lépcsősor vezetett lefelé.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Indulj.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>És te?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Alec nem csak téged védelmez. Ha nagy gázba keveredek megoldom. – kacsintott. Raven toporgott ott még egy pillanatig majd lefutott az ismerős lépcsősoron. Feloltotta a plafonról lelógó égőt és körbenézett. A vastag porréteg mindent belepett. A szekrényt, a pultot és az íróasztalt is. A lány kapkodva levette bőrválltáskáját és letette az egyik pultra. Kinyitotta a szekrényt és papírok hullottak rá. Igen, az apjára nem volt jellemző a rend megtartása. Futólag beleolvasott néhányba és összegyűrve a táskába gyömöszölte azokat. További jegyzetet talált még az íróasztal fiókjaiban. Tompán hallotta odafentről a fémek csörgését és Logan kiáltását. Csend lett. A lány lépteket hallott és épp fegyverért nyúlt volna, mikor Logan jelent meg.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Megölted őket? – hüledezett a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem. Csak kiütöttem őket. Mit keressek? – tette el a kardját és az íróasztalon lévő poros papírok közé vetette magát.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mindent rakj el amit tudsz. – dobta oda a táskáját Raven a srácnak, aki fekete hajával és szerelésével tökéletesen beleolvadt a félhomályba. Raven áttapogatta a poros pultot, de nem találta a titkos rejtekhelyet. Már pedig a doboz biztos valami eldugott helyen volt. Ennyire ismerte az apját. De kicsi volt még amikor Jasonnel itt játszott így nem emlékezett hol is lehet pontosan az a doboz.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Rav, hol a doboz? – támaszkodott a pultnak Logan pont, mint a lány. Raven erősen rácsapott a pultra és a por felszállt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem tudom! De itt kell lennie! Máshol nem lehet! Hacsak...- kerekedett ki a lány lila szeme és riadtan Loganre nézett.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hacsak? – sürgette a lányt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem is itt van...hanem egy másik helyen.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Most meg vagy Hathaway lány! – kiáltott a Mészáros és megállt a pult másik végében.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ki kell innen jutnunk.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>És ha kijutunk magunkkal visszük Sharont és Noaht! – üzent vissza Logannek a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Most nincs hová futnod. – mosolygott elégedetten és ridegkék szemeivel a lányt méregette, amikor a vele érkezett két embere hirtelen összeesett és mikor döbbenten megfordult leütötték. Úgy esett össze, mint valami rongybaba. Logan és Raven döbbenten néztek fel. Alec ott állt kardal a kezében és nyílvesszős tegezzel a lábán. Raven átvetette táskáját a vállán és Alechez futott. Világosbarna haja már majdnem olyan aranyszőke volt mint a lányé. Zöld szemeivel aggodalmasan nézett végig Ravenen és Loganen is.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Semmi baj, itt vagyok. – húzta magához a lányt Alec és szorosan tartotta. Raven csak bújt hozzá és nézte az eszméletlen Mészárost. Szaggatottan vette a levegőt és emlékezett arra a napra...mikor elárulták őt is és Logant is....a családjaikkal együtt. Logan is vett egy pillantást a férfira és ökölbe szorította kezeit.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Menjünk. – intett Alec és megveregette fél kezével Logant, majd a másikkal Ravent támogatta előre. A lány felnézett rá. Alig ért a válláig. Alec bólintott egyet és zárta a sort. Mikor felértek a csapat többi tagja már ott várta őket.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mindenki megvan? – kérdezte Maggie a csapat vezetője. Alec bólintott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Várjatok! Vigyük őket is! – mutatott Logan Sharonra és Noahra. <br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Oké. Zsákot a fejükre. – biccentett Maggie és kitörte az előtte lévő üveget, majd kecsesen kimászott rajta. Mindenki nézett utána. Igen, ő Maggie. A temperamentumos vezető, aki pótolhatatlan és egyedi.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>A hegyeket úgy se ismerik, ahol a bázisunk van. – tárta szét a karjait Logan.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ha hozni akarod őket zsákot rájuk és te cipeled őket. – mutatott rá Loganre egy kis késsel. A fiú felsóhajtott és ráérősen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga a világon megtette, amire Maggie kérte. Alec átvetette egyik karját Raven vállán és úgy tűntek el az erdő mélyébe...a hegyek felé.<br />Raven hagyta, hogy Alec közel tudja magához. Ő volt az egyetlen, akinek hagyta. Végül is köztük kialakult egy különleges kapocs, amit a fajtájuk úgy hívott Soran. Vagyis, egy lélek két testben. Kevés Más közt alakult ki ez a kapocs, ezért voltak ők különlegesek, mint külön, mint társkét.<br />Raven ránézett az eszméletlen Noahra és a bensőjét bűntudat kezdte mardosni.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi lesz velük? – nézett fel Alec-re a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Maggie valószínűleg ki fogja hallgatni őket. Majd figyelmeztetem, hogy a barátaid szóval ne bánjon velük úgy ahogy mással. - állkapcsa megfeszült és tekintete egyenesen a messzi hegyekbe révedt. Még maga se hitte ezt el.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem a barátaim....csak ismerem őket. – mondta a lány, de Alec-et nem tudta megtéveszteni. Azok után amin keresztül mentek...Raven nem tudta megtéveszteni őt. </span><br />
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
</div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/47/fd/50/47fd5038567c4e52c7156dbadc1f1742.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Hiccup and Toothless: " border="0" height="400" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/47/fd/50/47fd5038567c4e52c7156dbadc1f1742.jpg" width="226" /></a></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<img alt=".." height="256" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/ef/d5/3f/efd53f90ed585301630862541dd5e2df.gif" width="640" /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
</div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-50779719469904855442016-04-21T05:24:00.002-07:002016-04-21T05:24:25.684-07:0013.fejezet / Mágusok<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Áruló?</span> </h2>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Amy kilépett a sátorból és kinyújtóztatta elaludt testét. Körbe nézett a még alvó táboron és megdermedt mikor egy testet látott feküdni a földön.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Úristen! Nick! Nick!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi az? – ült fel függő ágyában és álmosan kijött. Amy futni kezdett az ember mellé és levetette magát a földre. Megragadta a hason fekvő férfi vállát és próbálta átfordítani, de izomkötegei túlságosan nehezek voltak a lánynak. Nick is letérdelt és segített megfordítani. Amy a szájához kapott mikor látta Ryan elgyötört arcát és az oda száradt bíborvörös vért.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ryan. Ryan! Hallasz engem? Nyisd ki a szemed. Nyisd ki a szemed! – gyengéden megpofozgatta a férfit, aki hirtelen magához tért és levegőért kapkodott. Megragadta Amy kezét a mellkasán.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nick segíts bevinni. – kérte a nimfát Amy mikor látta Ryan megint el fogja veszíteni az eszméletét. Besegítették a lány sátrába és letették a földre.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi legyen? – kérdezte Nick és zöld szemeiben megcsillant a kétségbeesés.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hívd Markot a legjobb orvost! Siess! – Amy keze remegett. Hogy nem vette észre? Ryan nem tágított a sátra elől, de ő nem vette észre, hogy az emberét majdnem megölték. Ha felébredt volna talán segíthetett volna. Mark riadtan toppant be a sátorba nyomában Alexszel. Mikor a démon látta, hogy nem a lánynak esett baja akkor megkönnyebbülten felsóhajtott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mark kérlek. Segíts rajta. Én csak épp elkezdtem tanulni a gyógyítást még nem tudok rajta segíteni, de te igen. Kérlek! – tűrte idegesen hullámos haját a füle mögé Amy.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mindent megteszek. – térdelt le. Letépte Ryan pólóját és fapofával nézte a törött bordát, melynek a helye belilult és besárgult. Ryan ködös tekintetét a lányra emelte és felé nyújtotta érdes kezét. Amy megfogta és nehezen, de vissza tartotta a könnyeit.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Figyelj rám Ryan. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok, nem hagylak magadra.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tom.. – amint a férfi megszólalt már fel is szisszent a fájdalomtól.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>A régi társad? Rád talált? – kerekedett ki Amy szeme és rettegve Alexre nézett, aki csendben figyelte az eseményeket. Ryan erőtlenül bólintott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Két bordája tört el és agyrázkódása lehet. Ja és kiment a válla. De sebaj. Sec perc alatt helyre rakom neked. – ropogtatta meg a kezeit és a nyakát Mark és a lányra kacsintott, aki kissé ellazult a megkönnyebbüléstől.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Gyere. – fogta át Alex a lány vállait.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem akarom itt hagyni őt Alex. – nézett fel a démonra, aki megértően bólintott. Felkapta a lányt és leült vele az ágyra. Mark elkezdte amit kell. Ryan csontjai ropogtak, mint a viharban a reccsenő fa. A lány összerezzent és Alex légzésére koncentrál, hogy ne boruljon ki. A démon nagy kezeivel simogatta a lány hátát és fejét. Gyengéden és védelmezően ölelte a lányt, aki csak kapaszkodott belé, mintha az élete függene tőle.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi történt? Hmm? – nézett le Amyre Alex.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Megtámadták. És én még csak fel sem ébredtem rá. Nem voltam ott vele. – gördült le a lány arcán egy kövér könnycsepp.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ki volt az? – feszült meg Alex állkapcsa. Amy is veszélyben volt. És egyébként is utálta a lány szenvedni látni.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tom. Ryan volt társa. Derrick egyik embere. – törölte le a könnyet a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mindjárt jövök. – csókolta meg a lány homlokát Alex és intett Nicknek meg Marknak. Ők kimentek a sátorból követve Alexet, ki megtorpant a sátor előtt. Idegesen végig húzta kezét az arcán.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Küldjetek két kivégző osztagot ennek a Tomnak a nyomába. – sziszegte Alex és ölni lett volna képes.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Azt sem tudjuk...<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem érdekel Mark! Azt akarom, hogy találjátok meg és hozzátok elém. Élve vagy holtan, de már ma este itt akarom látni. L- vette lejjebb a hangerejét Alex, hogy ne hallja meg Amy. Mark sose látta még ilyen idegesnek Alexet így jobbnak látta nem vitatkozni vele. Biccentett Nicknek és elindultak a hadi sátrak felé. Alex nem rajongott Ryanért. Ez puszta nyers tény volt. De Amyt szerette. És ha valaki bántja az asszonyt, akit szeret az holtan végzi. Erről nem nyitott vitát. Visszament a sátorba és látta ahogy Amy bűntudattól csillogó kék szemei kétségbeesetten méregetik az eszméletlen fiút az ágyán. Megfogta a lány kezét és magához húzta. Amy átkarolta a férfi derekát és a vállába fúrta a fejét.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Az én hibám. – motyogta a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem. Ez nem...<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Alex. Ryan segített megtörni a láncaimat. Hűséget fogadott nekem. Nem ezt érdemelte! Meg kellett volna védenem! És...ha jól érzékelem...eltűnt a varázsereje.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hogy érted, hogy eltűnt?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Egy mágus nem veheti el egy másiknak az erejét csak blokkolhatja. Ez a Tom nyilván ezt nem tudta. Derrick valamiért halandót akart csinálni Ryanből, de ez fizikai képtelenség mert egy veled született képességet nem vehetnek el tőled de...<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>De?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ryannek majd újra fel kell ébresztenie az erejét, ami hosszadalmas is lehet.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>De akkor semmi nem veszett el nem?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen, de megint szenvedni fog ezért. Nem okozott már elég fájdalmat neki Derrick? Ez miattam van. Miattam szenvedett újra. Mérgező vagyok. – bontakozott ki Alex karjaiból a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ne mondj ilyet! – simította meg a lány arcát a démon.<br /><br />Másnap Amy a fiú fölé hajolt, aki kinyitotta szemeit. A lány magára erőltetett egy mosolyt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Itt vagyok.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Amy tudom. Tegnap hallottam amit mondtál...- szólalt meg rekedt hangon a férfi.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ryan úgy sajnálom én..<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Csak az a feladatom, hogy felébresszem az erőmet nem? – próbált elmosolyodni Ryan.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tudnod kell, ha nincs különleges erőd én akkor sem doblak el!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nos ez megnyugtató, de...nem szándékozom harc nélkül feladni. Láncok csörrenését hallották. Mindketten zavartan néztek ki és egy láncra vert alakot láttak, ahogy épp elhurcolják. Ryan döbbenten nézett utána és megpróbált felállni. Amy próbálta visszatartani, de Ryan hajthatatlan volt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Az ott Tom. Látnom kell.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nyugodj meg. Még nem szabad felkelned.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Kérlek segíts. – Amy vonakodva de megtámasztott a férfit és egyenesen Alex sátrába tartottak, ahová Tomot vitték.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Amy. – lepődött meg Alex és átvette Ryant és leültette a sérültet egy kényelmes székbe.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Te mocskos áruló! – köpött a férfi Amy lába elé.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tom! – kiáltott rá erőtlenül Ryan, Alex pedig már indult a megbilincselt férfi felé, de a lány megállította.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tom. Igaz? – a férfi csak elfordította fejét.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tom. Miért csinálod ezt? Ryan a barátod. Amint hallottam együtt nőttetek fel...- nézett most Ryanre a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Na és? Áruló lett. – nézett dacosan Tom Ryanre, aki csak a földet bámulta.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Arra nem gondoltál...hogy Derrick az áruló?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hogy mered!? – gyilkos pillantást vetett a lányra.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hogy ő árulta el a népünket! – kiáltott Amy. Jégkék szemeiben a harag lángjai gyúltak. – Egy évig tömlöcben tartott és megkínzott...minden nap. Végignéztem, ahogy megerőszakolja a húgomat. Ahogy megkínozta az anyámat. És az apámat az arénába vetette. Mindezt szemrebbenés nélkül. Ezt nem tudtad igaz? Nem tudtad, hogy naponta a halál pereméig üldözött és még élvezte is...igaz? A népünk éhezik és a sebesülteknek nincs lehetősége gyógyszerhez jutni! Kérdezem hát...milyen uralkodó Derrick? – kiáltott Amy. Nem gyűlölte Derricket...de amit vele és a néppel tett...az megbocsájthatatlan volt. A szobában mindenki megdöbbenve és némán figyelte a lányt. Ezt senki nem tudta.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hazudsz. – törte meg a csendet Tom. Amy oda sétált hozzá és leguggolt. Tom berezelt és feszülten mocorgott. Nem tudta mit higgyen. Össze volt zavarodva. A lány megérintette a férfi halántékát és az felüvöltött. Haja és bőre csurom víz volt. Testén lila zúzódások jelentek meg. Amy elvette a kezét és felállt. Tom kikerekedett szemekkel nézte a lányt és levegőért kapkodott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Még mindég hazudok? – Tom még hallotta Derrick hangját a fülében.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi...mi volt ez? – nézett hol Amyre, hol Tomra Ryan.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Megmutattam neki az emlékeimet. Úgy, hogy érezze azt, amit én akkor. – vissza fordult Tomhoz. – Sajnálom, hogy ilyen eszközökhöz folyamodtam. De nem szeretem, ha bántják a számomra fontos embereket – ekkor Ryanre nézett – és azt sem szeretem, ha hülye kis csitrinek néznek. Azt ajánlom Tom, hogy gondolkodj el azon ki is az igazi áruló. – Amy kisétált a sátorból Alex pedig utána. Tom és Ryan egyedül maradtak.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mit mutatott neked?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Derrick megverte és megpróbálta vízbe fojtani. Elengedte...aztán újra kezdte. – csuklott el Tom hangja.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szerinted ez igaz? Amit mondott?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szolgálom....szolgáltam Derricket. El tudom róla képzelni. – nyelt egy nagyot Tom. Erősen gondolkozott azon, hogy talán Amynek igaza van. Elhatározta...Amy oldalára áll. Igaza van. Hogyan is hunyhatott efelett szemet? Hogy lehetett ennyire vak? Hogy követhette ezt az embert...még arra is rávette, hogy bántsa Ryant. A nép pedig valóban éhezik. Egymást gyilkolják egy darab kenyérért. Hogy követhette ilyen vakon Derricket? Itt most vége van. Amyt fogja követni. Döntött.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Amy jól bánik velem. Veled is...jól bánna.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ezek után...elfogadna?<br />Ryan felnevetett.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mikor Amy rájött, hogy hogyan és miért kerültem ide...azt hittem meg fog ölni. De ő közölte, hogy szereti a népét...és megkért hogy...ne haragudjak Derrickre.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hogy? – ráncolta homlokát Tom<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Bizony. Azt kérte tőlem ne haragudjak rá. Nem gyűlöli pedig minden oka meg lenne rá. De azt mondta ő is a testvére.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Lehet tényleg nem Amy az áruló...<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ha engem kérdezel...az igazi áruló...Derrick.<br /><br /><br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Amy ez igaz? – iramodott a lány után Alex. A lány csak ment és ment a tó felé. A fülében visszhangozott a húga sikolya. Az anyja könyörgése és az apja halálhörgése. Alex megragadta a lány kezét és megállította őt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igaz? – kiáltott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen! Igen igaz! Mit mondjak?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Miért nem mondtad eddig? – kiabált vele Alex.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Miért? Hogy sajnálj és babusgass? Harcos vagyok az isten szerelmére! Erősnek kell lennem.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szeretlek! És utálom, ha bántanak. – ordibáltak egymással.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szeretsz? – kérdezte halkan a lány és elsírta magát.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen. Tessék kimondtam. Szeretlek. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/f8/fe/a4/f8fea4302b55fb04f7c2fbb175266a43.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/f8/fe/a4/f8fea4302b55fb04f7c2fbb175266a43.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/4b/1c/58/4b1c58721392a23c99d3bfd50eead3ce.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/4b/1c/58/4b1c58721392a23c99d3bfd50eead3ce.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-40225292418924117412016-04-21T05:20:00.002-07:002016-04-21T05:20:26.089-07:009.fejezet / Telepaták<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Emlékeztető</span></h2>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">" Nem vagy egyedül....</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mert valaki van odakint és jelzőfényeket küld..."</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- The Script: Flares -</span></div>
<br />
<br />
<br />
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Raven érezte az érdes kezet a száján, a tapogató hatalmas kezeket a testén. Sikítani próbált, de erősen fogták, hogy ne tudjon mozdulni se. A lány felriadt álmából és felült az ágyon. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs a szobában kifújta a levegőt és felvett egy fekete-fehér poncsót, majd kiült az üvegház hatalmas bejáratába, le a lépcsőre. A hajnali levegő hűs volt a kő a formás feneke alatt pedig még hidegebb. A csípős oxigén megnyugtatva a lány idegeit, és máris jobban érezte magát. Maga mellé nézett és Noah jutott az eszébe. Rá gondolt. Arra a barna bőrre, a fekete hajra, a tengerkék szemekre. Igazi egzotikum volt, az erotikus búgó hangjáról nem is beszélve. Ravent a múltkor megijesztette. Megijesztette a lányt az reakció, amit kiváltott belőle a fiú. Most is...hallani akarta a hangját. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szia. – ült le mellé az emlegetett Adonisz. Raven összerezzent és előrántotta a kést, ami nála volt. A régi beidegződéseket nehéz eltűntetni. Mikor Noah arca teljesen kirajzolódott előtte vonakodva de eltette a kést. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hoho! Semmi baj, nem bántani akarlak. – védekezett és ott maradt, míg Raven lila szemeivel gyanakodva méregette és még kisebbre húzta össze magát. Noahnak kedve lett volna átölelni a lányt és megvigasztalni. Raven most valahogy annyira sebezhető volt. Meg akarta védeni. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Miért vagy itt? – kérdezte halkan a lány és ránézett Noahra. Vállai ellazultak, ahogy mélyen azokba a kék szemekbe nézett. Nem. Noah nem bántaná őt. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem tudtam aludni.</span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>És ezért ide jöttél? – vonta fel a szemöldökét a lány. Noah csak megvonta a vállát és elszakította mély tekintetét, majd az erdő felé nézett. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Te miért vagy kint? </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mert miért ne? – vonta meg Raven is a vállát és kitért a válaszadás elől. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ki Simon neked? – bukott ki a kérdés Noahból. Inkább magától kérdezte, mint a lánytól, de Raven meghallotta. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Simon a bátyám legjobb barátja volt. Meghaltak a szülei és apám befogadta a családunkba. Olyan, mintha a testvérem lenne. De sok idő telt el azóta, hogy utoljára láttam...és azt hittem meghalt. Most pedig...így olyan távolinak tűnik. És már van valaki más aki vigyáz rám. – mosolyodott el a lány. – Emellett...az idő mindkettőnket megváltoztatott. Már nem állunk olyan közel egymáshoz, mint rég. – Bár lehet, hogy ezt Jason halála okozta? Raven fájdalommal teli mosolyra húzta csábító ajkait. Noah kíváncsi volt a lányra. Olyan rejtélyes és mégis olyan egyszerű. Távoli mégis közeli. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Azt hittem valaki más...- Noah teljesen megnyugodott. Most, hogy tudta Simon nem ellenfél teljesen megkönnyebbült. A mellkasáról leesett a mázsás súly és merev testének izmai is ellazultak. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi lenne, ha többet jelentene? – nézett Noahra a lány és lila szemeiben őszinte kíváncsiság csillant. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>S-semmi!! A! Sharon hív! Mennem kell! – pattant fel Noah. Fülig pirult és szinte elszaladt. Most először...Noah megfutamodott egy lány elől. Most először...látott olyan szépséget, mint Raven. Most először volt biztos benne, hogy elcsavarták a fejét. Kész. Menthetetlen volt.</span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hajnalban? – motyogta Raven és felvonta szemöldökét, ahogy Noah eltűnt a sötétségbe, ahonnan érkezett. Raven érezte, hogy mikor Noah a közelben van szinte szikrázik a levegő. Felforr a vére és elöntik az érzelmek. Olyan könnyedén felszínre hoz dolgokat, amiket a lány próbál elásni, hogy Raven természetesnek tartja mellette az érzelmeket. Pedig neki csak egy érzelemmentes robotnak kellene lennie. De Noah ezt a számítását csúnyán keresztezi. Raven tudta, hogy Noah tilos a számára...és pont ezért...felkeltette a lány érdeklődését. Raven lassan felállt és vissza sétált szobájához. A kékes fényű kis lámpák a növények alatti ösvény szélét beszínezték. A zölden világító kis szentjánosbogarak, amik az egész üvegházban repkedtek olyanok voltak a nagy levelek közt, mint a felhők mögé elbújó fényes csillagok az égen. A lány elnézegette őket egy darabig, majd bevonult a szobájába. Becsukta az üvegajtót és épp leült volna az ágyra, mikor egy papírfecnit pillantott ott meg. Felemelte és elolvasta. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div style="text-align: center;">
<em><span style="font-family: inherit; font-size: large;">„Ne feledd, hogy miért vagy itt. Küldetésen vagy. Ha ez érzelmileg labilissá tesz segítek. Csak kérned kell.</span></em></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div style="text-align: right;">
<em><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alec „</span></em></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Igen. Itt lenne az ideje, hogy megemberelje magát és végrehajtsa a feladatát, amit kapott. Felsóhajtott és a papír hamuként hullott a makulátlan padlóra. Nem hagyhatott nyomott. Raven kinézett a függöny mögül és egy világító zöld szempárt látott. </span></div>
<div>
<em><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Két nap múlva.</span></em></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><em>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Két nap múlva. -</em>erősítette meg Alec a lányt. Nem kellett többet mondaniuk. Tudták, hogy mire gondol a másik, telepátia ide vagy oda. Amint a lány észrevette a vizslató tekintetet az már el is tűnt. Raven tudta, hogy Alec az. Az ő tekintete mindég is oltalmazón figyelte. Régen, most...és mindörökké. </span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<img alt="light + shadow: " height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/40/32/fe/4032fe3f31c7d5e0e8b6943c020c3222.jpg" width="213" /><img alt=" " height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/88/e7/f7/88e7f7cd59be225b6255b0773b4584f3.jpg" width="320" /></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-39321917085446895182016-04-03T02:22:00.001-07:002016-04-03T02:22:24.997-07:008. fejezet / Telepaták <div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Döntetlen?</span></h2>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„ Szóval, tükör. Mit
az, amit látsz ma? Egy tükörkép, igen, ami varázslatos módon úgy néz ki, mint
az enyém. A kaméleon. Egy hercegnő, egy harcos, a „vadszívű”. Mindez egyszerre.
Egy jellem az élet csúfságai által alakítva. Oh, nézd meg újra. A szemek
tükrözik a szívet…”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">ReVamp – Amendatory</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> Sharon ismét egy
unalmas napra kelt. Pontos gondolatai voltak, mikor, hol és mit kell ma tennie.
Így kipattant az ágyból, és indult is. A reggeli szokások után felkapta
fegyverit és lerohant az emeletről. Le egészen a harcosokig. Sharon ma kijelölt
oktatóként csatlakott. Útközben elhaladt a lépcsőn heverésző Noah mellett, aki
ismét a semmittevésnek és az ábrándozásnak szentelte a napját.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Cöhh… Ennek tényleg soha semmi dolga… - Jegyezte
meg magának a lány. – Abból a csillogó kék szempárból ítélve, ismét Revan-ről
fantáziál. Istenkém, már sajnálom szegényt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Reggelt, oktató! – Futott közelebb két harcos.
Sharon hirtelen feleszmélt. Elkalandozott a gondolata, hogy miként fog
fetrengeni a röhögéstől, mikor Raven felpofozza Noah-t. Édes ábránd volt, de
ideje volt a feladatokra koncentrálni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nektek is! Kezdhetjük is? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ahogy mondod! – Ugrott fel az egyik fiú. – Ja,
el is felejtem, ma van egy vendégünk, aki nézi, ahogy edzünk. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ki lenne az? – Fordult meg Sharon. Szinte meg
sem lepődött, mikor Logan integetni kezdett neki a lelátóról. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mutasd mit tudsz, Edző! –üvöltött le a lánynak a
fiú. Sharon behunyta szemét. Legszívesebben dobókést vágott volna a fiúhoz. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ahh… Kezdjük! Sorakozó… - Öt fiú és két lány lépett
a lány elé. –Mivel kezdjük?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kard harc! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor rendeződjetek párba. –Sharon hirtelen
megunta az életét, nem volt kedve itt lenni. Elege volt a fiúból, hogy folyton
a nyomába van. – Miért nem adod fel? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tessék Edző? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hmm? Ja-ja , semmi. Akkor kezdjétek a szokásos
bemelegítéssel. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Logan, vidáman nézte, ahogy Sharon egyenként segít a
harcosoknak. Élvezte a látványt. Ahogy a lány megmutatta az újmozdulatokat,
ahogy stratégiákat levezette a többieknek.
Sharon nekitámaszkodott a falnak, mereven nézte, ahogy a katonák
tanulnak. Majd hirtelen felnézett Logan sötét feketeszemeibe, elvigyorodott,
majd karjával a földet kezdte karcolgatni. A fiú felvonta szemöldökét és
leugrott a pályára. Mire mindenki abba hagyta a harcot. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Harcoljatok! –Kiáltott fel az egyik harcos. –
Így jobban demonstrálhatnád, az új technikát, amit tanítottál. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, hallottad… Kihívhatlak egy barátságos
meccsre? – Emelt kardot Sharon felé Logan, nevetve. A lány nem reagált, csak
mereven figyelte a földet tovább. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ti, ott! Folytassátok… Ne is vegyetek róla
tudomást, ahogy én se teszem. – emelte fel világító vörös tekintetét a lány. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Edző… Kérem, látni akarjuk, ahogy harcol. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Cöhh… Talán nem hiszitek, hogy alkalmas vagyok a
tanításra? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hallottad a népet! Állj ki velem, mutasd, mit
tudsz! – Emelte ismét fel kardját a fiú. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kibírhatatlan vagy. – Rántott kardot Sharon is. –
Talán újabb sérülést akarsz szerezni általam? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kétlem, hogy megtudsz sebezni, lebecsülsz! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor hát, kard ki kard! Nyerjen a jobb! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Fogadunk, hogy nyerek? – Villantotta meg fehérmosolyát
Logan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Veszíteni fogsz! Miben fogadjunk? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Adsz egy esélyt, ha nyerek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->És, ha veszítesz? Mit kapok? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérhetsz egy szívességet, bármit, amit csak
akarsz! Elfogadod az ajánlatom? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legyen! Akkor itt, vagy kint? – Harcosok összenéztek,
Jól tudták Sharon kint szinte legyőzhetetlen, tanult erejét könnyedén használja
támadásra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legyen kint! Viccesebb, ha a természetet is
kihasználjuk. – Sharon vészjóslóan elmosolyodott. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor induljunk és kezdjük, hát. – Kitárták a
magas ajtót és kiléptek a kinti homokos pályára, melyet fák és bokrok vettek
körül. A harcosok elfordulva, susmusolni kezdtek.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, úgy látom, még téteket is emelnek a
győzelmekre. – Tette keresztbe karjait a fiú.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Had fogadjanak, más esetbe levágnám a fülük,
hogy ilyenekkel pocsékolják az idejük. – A harcosok nagyot nyeltek, majd a
lányra néztek, aki hamis mosollyal figyelmeztette őket. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Egyszeri alkalom. – Takarta el a papírpénzeket
az egyik katona. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Egyszeri, mi? Lényegtelen, még egyszer előfordul…
Ne kelljen befejeznem a mondatot. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Értettük! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, akkor háromra. Készen állsz? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Születésem óta. Egy! Kettő! Három! – Logan mire
befejezte a mondatot a lány a háta mögé keveredett, aki a levegőbe ugorva
elkapta az egyik faágát. Végig futott az ágon, és elveszett a levelek közt. A
fiú, értetlenkedve nézett fel. Mire Sharon a homokból előugorva elgáncsolta. A
fiú reflexből hárított, de a földre került. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Csak ennyire vagy képes? – Sharon hangja visszhangként
jelent meg a szélben, majd mint egy kosza árnyék elkerült a fa árnyai közül és
lecsapott a fiúra. Logan bukfencet vetve hárított. Majd karját szorítva
megrohamozta a lányt. Sharon-t eltalálta a támadás, de ahogy a kard hozzáért
füsté vált. Logan meglepetten pislogott.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miféle technika ez? –Sharon a háta mögül
lecsapta a fiút. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha kitalálod egy pont! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Az állás 1-0.Sharon javára. – kiáltott az egyik
fiú a távolból. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gyerünk, állj fel. Ha ennyitől elfáradsz nem
vagy ellenfél! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még csak most jövök bele! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Reméltem is! – Azzal a lány indított támadást a
fiú felé. Aki már várta ezt a pillanatot. Felugrott a lány felé és egy klónnal
landolt a másik oldalon. Sharon leeresztette a kardját, és a földre dobta.
Körbe futotta a két fiút, akik ebben a pillanatban nyolcat láttak belőle.
Sharon támadott és mindkettő lefegyverezte. A két fiú homokká alakult. A lány
megtörölte a kezét és felnézett a fára, ahol Logan mosolygott. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudom, az előző trükköd! Árnyklónok! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Egy pont oda! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor 1-1. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ne, feled. Még eltalálni se tudtál. Azzal a
homokból két kar kapta el Logat a fáról. Felemelték a levegőbe. Logan fejjel
lefele himbálózott, elejtve fegyvereit.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szép! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->2-1, Sahronnak! – A lány elengedte a homokot. A
fiú talpra érkezett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor had, technikázzak én is! – Ezúttal a fiú
kezdett körbe futni a lány körül. A homok felkavarodott körülöttük. Logan eltűnt
a homokban. Sharon behunyt szemét, majd felugrott, így hárította a fiút, aki
meglepetés támadást akart elérni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ezzel, nem mész semmire! – Sharon a fiú
szemeláttára készített két hasonmást magáról. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Így tudom melyik az igazi! –Logan el is indult a
lány felé, akit el is talált. De a lány meg se rezzent. Logan klónja homokká
vált. A jelenet két másodperc lehetet, de ez alatt, a másik két Sharon elkapta
az igaz fiút, aki a fát használta rejtekként. – Úgy látom, nem tudok kifogni
rajtad. 3-1, a javadra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Remek támadásaid vannak, de nem vagy megtévesztő.
Nem nehéz követni. Megegyezhetünk 3-2. –ben .. Lényegében eltaláltál. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mikor jöttél rá, hogy klón? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Engem nem tudtál kiszámítani. Mikor először eltűntem
a fán, ott hagytam egy megfigyelő hasonmást. – Logan hátra nézett, csakugyan
ott rejtőzködött a fa sötétjében. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szép. Előre láttad! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, fogalmam sem volt, hogy te is tudsz klónt
létrehozni. Csupán felkészültem minden támadásra. Ha, csak kardharcra készültél
volna, és folyamatosan szemmel tartasz, akkor a hasonmásommal a fa alá csallak,
és ott lefegyverezlek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Körültekintő. – Reméltem, ezzel elkaplak! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hmm? – Azzal Egy homok hasonmás jelent meg
Sharon mögött, karddal. – Szép! – emelte fel a kezeit a lány. 3-3. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hány rejtett technikád van még? – Sharon füsté
vált. Majd a fáról leugrott az igazi. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Több,
mint te azt gondolnád. – nevetett a lány.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Végig egy klónnal harcoltam, még te a fán ücsörögtél?
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Feltéve, hogy igazi vagyok, jó a meglátásod. -
Azzal, Sharon besétált az épületbe. A harcosok követték, amit tudták. Logan zsebre
tette kezeit.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Úgy látom, még nem nyertem meg azt az esélyt!
Milyen kár… De akkor is az enyém leszel… - Tekintett a harcosok és a lány után.
Mire utánuk ment a lány a lelátón ült, és figyelemmel kísérte, ahogy a katonák
edzenek. Logan leült mellé. – Mivel végig előttem jártál egy lépéssel. Te
nyertél. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Úgy véled? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kitalálom, a szívesség, amit kérsz… Az, hogy
hagyjalak békén?! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->NEM! A szívesség, amit kérek… Még várat magára. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy érted? </span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Majd megtudod, ha eljött az ideje! </span> </div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFCaL84WHXGPU_5Ypj_03rrbKO8JHTAAwy_Ld_C4caAwb10XxBSkoFRdZpBlMu0Oc_qQUEQrI7AvwzU-_vx0flRy2CHg4TZLRCnp3YPwzTJFJt2mTojvUjoKmfBotcGpmFliqbYTWibCY/s1600/kjhg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFCaL84WHXGPU_5Ypj_03rrbKO8JHTAAwy_Ld_C4caAwb10XxBSkoFRdZpBlMu0Oc_qQUEQrI7AvwzU-_vx0flRy2CHg4TZLRCnp3YPwzTJFJt2mTojvUjoKmfBotcGpmFliqbYTWibCY/s320/kjhg.jpg" width="260" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgogsRmzUqT16g44Bp5ATvOeAKb3ALAEVNKo_p4cLTjjUdeqXrmrDjjqS3eGqgQSQcevTJwJoW838OeBl5bDnGtmo1592YVTimzBpqpAjASDT1DrNR6_mQ2lGup2QhRcX33ogQKwB4je8c/s1600/logan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgogsRmzUqT16g44Bp5ATvOeAKb3ALAEVNKo_p4cLTjjUdeqXrmrDjjqS3eGqgQSQcevTJwJoW838OeBl5bDnGtmo1592YVTimzBpqpAjASDT1DrNR6_mQ2lGup2QhRcX33ogQKwB4je8c/s320/logan.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="text-align: center; text-indent: -18pt;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-84696585031597871442016-04-03T02:22:00.000-07:002016-04-03T02:22:14.423-07:0012.fejezet / Mágusok<div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Beszélgetés</span></h2>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„Van egy tűz, ami ég
bennem, hideg acél szólít a nevemen. Kísértést érzek, hogy átadjam magam a
dühnek. Szétszed ez a szenvedés, be vagyok zárva önmagamba. Túl korai, hogy ez
az élet eltűnjön… A világ körülöttem üres ígéreteket tesz, felépítenek, csak
hogy utána lezuhanj, ideje szemtől szembe lerendezni!...”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Ashes Remain – End of
Me</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Tom az asztalánál ült, egész nap le se vette a szemét a
gömbről, melyen szemmel tarthatta barátját, Ryant. Időnkét idegesen az asztalra csapott. Ryan
viselkedése az pokolba kergette a fiút. Számára, az árulás halálbüntetéssel ért
fel. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legszívesebben a saját két kezemmel fojtanálak
meg… hogy árulhatod el, így Derick urunkat?!
- Tom állva üvöltözött a gömbbel. Tudta, hogy értelmetlen, de barátja
érzelmei, amit az áruló mágus iránt érzett, felzaklatták. Erős kezei az asztal
szélére csapódtak, arcáról izzadság cseppek cseppentek le. – Hogy tudsz, ott
ülni? És védelmezni, urunk ellenségét? Hogy tudod ezt meg tenni? – Tom felemelte
fejét, majd vett egy nagy lélegzetet. – Ryan, te ostoba barom! Ha tudnád mi
lesz még ebből… - Azzal helyet foglalt a székén és folytatta a megfigyelést.
Hirtelen Amy tűnt fel a jósgömbben, a borongós szürkés felhők között Ryan
térdelt a lány előtt, ahogy hűséget esküszik. Tom dülledt szemekkel fordult le
a székről. – Ryan!!!!! Mi az édes szart művelsz már megint? Ezt jobb lesz jelentenem…
- nyelt nagyot, valahogy úgy érezte, ezzel megássa barátja sírját. De hírtelen
éles tiszta mondatok zendültek fel a gömbből. „ – <i>Úgy érzem, mintha Derick figyelne! Mintha még mindig a markában tartana</i>!” - Tom lemerevedett, válla felett visszanézett
a gömbre. – Ajjaj, ez nem lesz jó! – Szorította össze a fogsorát, Tom. „ – <i>Mintha
hallgatózna és nézne, kiráz tőle hideg</i>!” – Ryan hangja tisztán csengett, de
Amy válasza pengeként hasított Tom tudatába. „- <i>Ha gondolod, csinálhatunk egy blokkoló varázslatot.” - </i>Na basszus, Amy folyton beleköp a
levesbe… Derick nem lesz boldog! Basszus Ryan, te még téglának is borzasztó
vagy!- csapott ismét az asztalra a mágus. A gömb lassan megtelt aranybetűkkel,
majd, ahogy a szavak, úgy tűnt el Ryan… Tom az asztal előtt állt, fejét fogva
nézte a gömböt, nem tehetett semmit. –
Véged van! – kiáltott fel, azzal a szék elrepült. A szomszédos falba ékelődött,
majd lángra kapott. Tom szemi lángoltok, megteltek vörös izzó fénnyel. –
Barátok vagyunk, de most halott leszel, ha nem vigyázol! – Azzal hidegvérrel,
lehunyt szemekkel lesétált Derick-hez. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Urram! Amy ismét bele köpött a levesébe! –Derick
nem szólt semmit, csak mereven nézett ki az ablakon, nézve a csillagos eget. – Amy blokkolta Ryant, így megszakadt a
kapcsolat. Ryan, valahogy érezte, hogy figyelik. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pont a tervek szerint! Ideje is volt, hogy észre
vegye… - Derick még mindig nem moccant, csak figyelte a fehérfényben játszó
holdat. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy érti ezt, uram? Miféle terv? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ezzel, csak tesztelni próbálom áruló húgom…
Mond, mit láttál a gömbben, hogyan jelentkezett a varázslat? – Fordult meg a
mágusok ura, szemi tüskeként szúrtak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Arany betűk futottak végig benne, majd
elhalványult és megszakadt a kapcsolat. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor, nem pusztította el a gömböt. Szóval, csak
Ryant tisztította meg. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit jelentsen ez? Felséges úr?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Csak annyit, ha Amy nem támadott ellenünk. Ha ezt tette volna, te
most szilánkokkal az arcodban állnál itt. – Mosolyodott el, Derick. Bár ez a mosoly,
inkább volt vészjóslóan gonosz, mint örömteli. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogyan tovább? – Tom, kihúzta magát, és erősen
belenézett Derick szúrótekintettébe. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Annyi feladatod lesz, hogy menj el hozzá, és
kizárólag beszélj vele. Válaszolj….. ha…. – Derick a szívéhez kapott, majd a
földre rogyott. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Uram! – Futott a mágushoz, Tom. – Mi történt? –
hirtelen berontott egy sereg mágus, körbefogták Dericket és a trónhoz vitték.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Amy! Megszakítja a köteléket! – morogta fájdalmak
közepette a mágusok ura. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy? – Tom, összerakta a dolgokat. –Ryan és a mágia mániája. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most, menj! Mire odaérsz, ő végez a láncokkal
Amy, szabad lesz. – Hirtelen a Derick egy elfojtott ordítást hangoztatott.
Majd, a szemeiből egy-egy vércsepp folyt le. – Indulj! Az első lánca elszakadt!
– Tom, bólintott, majd eltűnt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Derick, a trónszékben ülve, vészelte át Amy szertartását. Ő
csak minimális fájdalmat érzékelt az egészből. De a halálok pillanatában, ő
volt Amy! Érezte és látta maga előtt a fényoszlopokat. Ahogy a vér végigért az
álláig, szemei megpillantották az ezüstfényt. Mikor Amy, dobhártyája átszakadt, Derick
elmosolyodott a tompa belsőfájdalomtól. Egy erős széllökés, hozzávágta fejét a
trónszékhez. Majd meglátta a halvány kékfényt. A második lánc is elszakadt. A
következő a földvolt. Derick behunyta szemét, hagyta hogy az indák behálázzák
őt, majd fojtogatni kezdjék. A zöldfény is megjelent. Majd lángba borultak a
növényágai, Derick húsa is vele égett. A vörös fény megjelent. A negyedik lánc
is elszakadt! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">– Már csak egy fűz hozzám, húgom. – Kis idő elteltével, fulladozni,
kezdett. Szolgáinak megparancsolta, ne érjenek hozzá, ne avatkozzanak bele. Derick
kábultan nézett fel az utolsó fényre. Enyhe mosollyal az arcán kikászálódott
trónjából. Botladozva az ablakhoz lépett. – Szabad vagy! Végre, ennyit elértél.
Sokáig tartott. – nevetett fel a mágus. Majd lenézett éget bőrére. Az égés
szinte felszívódott. – Tom! Te leszel a Jokerem! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;">*** </span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Tom vérvörös szemekkel indult. Lába alatt a fű felperzselődött,
közelébe a levelek parázslani kezdtek, majd hamuvá váltak. Karján lávaszerűvé
váltak a tetoválások. Vérbelű tűz mágusként rohant át az erdőn. Elérve a démonok
tanyáját, megállt az utolsó fa tövében. Mormolni kezdett, aranybetűk jelentek
meg testén, majd idegen szempárok előtt láthatatlanná vált. A tábor még aludt. Tom tudta hol találja régi
barátját. Az áruló sátrához ment. Ryan ott ült, kezében fegyverrel. Tom előlépett
a varázslatból. A fiú felpattant és hátrálni kezdett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Talán nem is örülsz nekem? – Vonta fel a
szemöldökét Tom. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem kifejezetten. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nyugodj le, beszélgetni jöttem. – emelte fel
kezét megadóan. – Hova hátrálsz már? elakarsz csalni az árulótól, mi? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mindig is túl jól ismertél. – Tom pillanatok alatt Ryan háta mögött termett,
egy tompa ütést mérve a fiú gerincére. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Nyugi,
nem marandó bénulás, csupán még tárgyalok veled. Max reggelig maradsz így. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Baszódj meg, Tom! – Morgott a fiú. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Látom, már te se gondolsz barátnak. – guggolt le
Tom a fiú mellé. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mindig is tisztelni foglak, és te leszel a
legjobb barátom. - Tom hümmögve felegyenesedett, blokkolta a Ryan hangját. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hiszed, felébreszted itt nekem a tábort? - Tom
fél kézzel felemelte a fiút a földről a nyakánál fogva. Rideg szemivel,
kényszerítette, hogy őt nézze. – Tudjuk, elárultál minket, hogy elszakítottad
Amy láncait. – Tom elhajította a fiút. Ryan berepült az erdőbe. Egy fatörzsét
félig áttörve, ért földet. Ryan, nem bírt
mozdulni, vérfolyt a szája szélén. Az ő saját vére. – Mindig is utálni fogom az
árulókat! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit akarsz? Ez neked a beszélgetés? – Tom lassan
odasétált hozzá, Ryan bénulása ellenére két lábra szenvedte magát. Tom megállt előtte, nyakon ragadta és a fához
szegezte.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Talán nem tetszik? Hidd el, nekem, te nem akarsz
velem harcolni. Egy gyenge semmire kellő áruló vagy! – Szorította meg erősebben
a Ryan nyakát. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Jöttél,
hogy megölj? – Kapkodott levegőért a fiú. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem! Csak elveszem az erőd, halandóként, még
hasztalanabb leszel. – Tom, szemi aranyfényben ragyogtak fel. Ryant ezüst és
kék szavak hálózták be. Lángok csaptak fel a fák lombjáig, majd a hideg hajnali
szél sebeket ejtett a szenvedő máguson. Majd minden abbamaradt. Tom nevetve
meredt barátjára. Kezeiben egy kővel. – Szenvedj csak! megérdemled. – Fordított
hátat. – Ha jól tudom, mástól erőt nem kaphatsz, és magad nem szerezhetsz,
kizárólag én adhatom vissza a hatalmad. És ameddig én úgy nem látom, nem leszel
rá méltó. Ja és vigyázz, idejében térj észhez, az emberek múlandóak… - Nevetett
Tom. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Olyan lettél, mint Derick! – Kapott levegőhöz
Ryan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Lehet! De én ennek örülök. Amúgy, szánalmas
vagy! Megfutamodsz, elárulod a néped, majd benyalod magad az ellenség honalja
alá magad. Gusztustalan féreg lett belőled…
- Azzal Tom távozott, maga mögött hagyva az emberi barátot. Tom
nyöszörögve kúszni kezdett Amy sátra felé, sebeiből ömlött a vér, csontjai
darabokra törtek. De a legnagyobb fájdalmat a szívében érezte… Legjobb barátja
utolsó szemétládának látja. És valóhól igaznak is érezte ezt, valóhol belül a
szívében. </span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tom… Bár látnád, hogy rossz uralkodott védsz! –
Azzal nem messze a démonok sátraitól, eszméletét vesztette. Halandó lett, és ezt kizárólag Tom
változtathatja vissza… </span> <i> </i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_YpL2DzhoHMKAOsczLewRYHFgEMphP07VZB9EBkKOUSnJnAijV6AGkRwn_GMI09PNa6KyLaU7bHoo-ddYSPb0laqZFa6XBLqcIFExAclD0_RAa7U5Ajbc6BjQYMNB2tKFVr73bOMFmvM/s1600/l%25C3%25A1ngok.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_YpL2DzhoHMKAOsczLewRYHFgEMphP07VZB9EBkKOUSnJnAijV6AGkRwn_GMI09PNa6KyLaU7bHoo-ddYSPb0laqZFa6XBLqcIFExAclD0_RAa7U5Ajbc6BjQYMNB2tKFVr73bOMFmvM/s320/l%25C3%25A1ngok.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5Iq9vx1Xoy-AGXdLL4AIiSwtL8wYpkSQkDznP9v3-nihjtyvFjjZPLB8ej_y-NKBoFurWfJIiBBrWMCvW_4MX7DBtpko9_QvI03goVA808Jb_h04lGsZFo2gwJXKLm5d5zoGCHIDT2NA/s1600/m%25C3%25BAl%25C3%25B3+id%25C5%2591.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5Iq9vx1Xoy-AGXdLL4AIiSwtL8wYpkSQkDznP9v3-nihjtyvFjjZPLB8ej_y-NKBoFurWfJIiBBrWMCvW_4MX7DBtpko9_QvI03goVA808Jb_h04lGsZFo2gwJXKLm5d5zoGCHIDT2NA/s320/m%25C3%25BAl%25C3%25B3+id%25C5%2591.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="text-align: center; text-indent: -18pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<i> </i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-16891487718085449502016-04-01T09:07:00.001-07:002016-04-01T09:07:28.448-07:0022. fejezet / Démoni szerelem<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Rabságban</span></h2>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Alex. - szólt halkan Jane.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>El tudnál vinni a fellegvárba? – kérdezte halkan a lány. Nem akart még gondolni sem arra a helyre. Arra a szenvedésre. De ő már jó helyen van a démon mellett, viszont még mindég vannak olyanok, akik ott szenvednek.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem viszlek oda. – fordította el a fejét.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Kérlek! Te mit tennél, ha te néped szenvedne ott? – kérdezte a lány és felült az ágyban Alex mellett.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Sereget szervezek neked Jane. Nem akarom, hogy fegyvert fogj! – fordult vissza dühösen a démon. Megenyhült mikor a lányra nézett és kezei közé vette a lány arcát. – Nem szenvedtél már eleget? – döntötte fájdalmasan homlokát a lányénak. <br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ők az enyéim Alex. Nem akarom, hogy más mentse meg őket. Nekem kellett volna...megakadályoznom ezt az egészet.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem! Még gyerek voltál! – állt fel és nyúzottan végig húzta kezeit arcán. Bánatosan megállt a lánnyal szemben. – Nekem kellett volna téged megóvnom.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Akkor még nem ismertél. – nézett le a földre Jane és lehunyta szemeit. Maga előtt látta Adamet, aki meg akarta óvni és meghalt. Egyszerűen...eltűnt erről a világról.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Meg kellett volna keresselek és megvédeni téged!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem akarom, hogy megvédj! Nem vagyok egy tehetetlen gyerek! Már nem! Szóval ne kezelj úgy! – sétált ki dühtől fűtve Jane és becsapta maga mögött az ajtót. Lesétált a lépcsőn és elkezdte felderíteni ezt a hatalmas helyet. Kisétált a nagy bejárati ajtón. A nap sugarai elvakították Jane-t. A lány elámult, mikor meglátta a kertet. A hosszú út, mely előtte terpeszkedett körül volt véve hatalmas és öreg fákkal. Terebélyes lombjaik árnyékot vetettek a hosszú útra, melynek első látásra úgy tűnt nincs is vége.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Gyönyörű, igaz? – Jane összerezzent a mély hangra, mely a háta mögül megszólította. Megfordult és Alex apját pillantotta meg. Fakó kék szemei lenéztek a lányra.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen. A mi kertünk is hasonló volt. – mosolygott a lány. Emlékezett mikor Adam kézen fogta Nicket és mindketten őt várták a hasonló út végén. Tavasszal minden gyönyörűen virágba borult.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Sétáljunk egyet. – nyújtotta a karját a férfi. Jane fülei megrezzentek és boldogan felnézett a démonra. Mikor Alex bemutatta őt a szüleinek a férfi rideg volt. Távolságtartó. Távoli. De most kedves és nyitott volt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Rendben. – karolt bele a lány. Felnéztek a vaskos ágokra és a világoszöld levelekre, melyeken néhol áttört a vakító napfény.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mit szeretsz Alexben? – kérdezte hirtelen a démon és lenézett a tündére.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mellette tudom, hogy biztonságban vagyok. Tudom, hogy soha nem árulna el. Benne bízhatok. Őszinte és mindig kimondja amit gondol. Udvarias. Kedves és figyelmes. Szeret engem. Kevés emberben tudok feltétlen megbízni...de ő azon kevesek közé tartozik, akikben megbízom.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tényleg ilyen. Bár tud nagyon távolságtartó is lenni. – bólogatott a férfi.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Összekaptam vele. – biggyesztette le ajkait a lány. Máris megbánta, hogy úgy leüvöltötte a fejét és ott hagyta.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi történt?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Azt mondta nem akar elvinni harcolni. Én egészéletemben harcoltam. Adam a bátyám akkor halt meg amikor védeni akart engem. Azt akarom, hogy megértse én meg tudom védeni magamat. Hogy már nem az a gyenge kislány vagyok, aki voltam. Varrick legyen bármilyen kegyetlen...ő is a testvérem. De mindennek van egy határa. A versengése nem mehet a népem rovására. Nem akarom, hogy Alex vívja meg az én harcomat. Nem akarom a háttérből úgy irányítani, mint egy bábút. Harcolni akarok.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szeret téged. És régóta kereste a párját. Végre megtalált. A mi népünknél az a szokás, hogy a férfi harcol a párjáért. Megvédünk benneteket. Értsd meg őt is. – simogatta meg a fejét gyengéden a démon és szembe fordult vele.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tudja...Alex igazán szerencsés. – mosolyodott el a tünde is, amikor épp megjelent az emlegetett személy. A démonkirály kacsintott egyet a lánynak és köddé vált.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mindenhol kerestelek. – ért oda ziláltan Alex. Kék szemeiben zavart tengerként kavarogtak az érzelmek.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ne haragudj, hogy leordítottam a fejedet csak..- a démon szorosan magához húzta a lányt és nem eresztette.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nehéz életed volt. Csak azt akarom, hogy mellettem biztonságban érezd magad és többé semmi bajod ne legyen. És tudom, hogy nem védhetlek meg mindentől, de megpróbálom.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ne haragudj. Én a harchoz vagyok hozzászokva. Nrm ahhoz, hogy megvédenek.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem értek egyet veled, de elviszlek a fellegvárba. – motyogta Alex. Jane felnézett rá és elmosolyodott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Köszönöm. – Alex átkarolta a lány kicsiny vállát és felkísérte a szobájába.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Készülj el. Addig én , hogy a hadsereg azonnal készüljön fel és legyen indulásra kész.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Jó. – bólintott a tünde és figyelte ahogy a férje kimegy az ajtón. Komótosan felvette a testhez simuló ruháját és elrejtett alatta néhány kést. Két kardot a hátára erősített és leült az ágyra. Mikor Alex vissza tért ő már ott várta. A férfi megtorpant és áhítattal, vággyal nézett végig a lányon. Kiadtam a parancsot. – végül a démon vörös szemei vissza vándoroltak a tünde gyönyörű kék szemeihez. – Még meggondolhatod magad. – mordult fel a démon, mint egy zsémbes öreg.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tudod, hogy nem fogom. – mosolyodott el a lány és átkarolta a démon nyakát. Alex szorosan ölelte a lányt és el teleportált vele. Jane azonnal leguggolt a bokrok közé és onnan kémlelte körbe a terepet. A szelíd és gyengéd feleség szerepét hamar levetkőzte. Alex mellé simult és amikor mozgást érzékelt Janet a háta mögé tuszkolta. Hirtelen Nikollal, Kristoffal és egy kisebb sereggel találták szembe magukat. A hibrid épp megszólalt volna, de ekkor a démonsereg is megjelent és még a szava is elakadt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mit kerestek itt? – kérdezte fojtott hangon Nikol.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Van egy tervem. Úgy behatolni a fellegvárba, ahogy ti akartok az nem fog menni. – lépett elő Jane a démon háta mögül. <br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Van terved? – vonta fel a szemöldökét Alex.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem majd csak úgy beugrok a fellegvárba és bulizok az őrökkel. – forgatta a szemeit Jane.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi a terv? – kérdezte feszengve Nikol.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Beosonok a fellegvárba. Tulajdonképpen elfogatom magam. És amikor bejutok pár óra alatt lázadást szítok. Mikor a legnagyobb a káosz akkor telepatikusan üzenek majd Nikolnak és ti betörtök a sereggel.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Biztos nem!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Csak így van esélyünk Alex!<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igaza van ez túl veszélyes! – sziszegte Nikol.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Amint mondtam. Ha csak így lerohannánk a fellegvárat semmi esélyünk nem lenne. Ha viszont káosz idején rontotok rájuk akkor miénk a győzelem. Négy évvel ez előtt ez majdnem sikerült és akkor nem volt segítségünk. Most van egy hadseregünk. A feldühödt embertömeg eltökéltsége a legveszélyesebb. Gondoljatok bele! – érvelt jogosan Jane. Csönd támadt. Mindenki végig gondolta az ötletet.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Rendben. – mondta Nikol és smaragdzöld szemei Alexre tévedtek.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem! – makacskodott a démon. Kristoff észrevétlenül a háta mögé osont és leütötte testvérét. Jane felsikkantott és szája elé kapta a kezét. Odaszaladt az eszméletlen démonhoz és megérintette a hátát.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ezt feltétlen muszáj volt? – ripakodott rá Nikolékra.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nézd. Mi sem szívesen küldünk be oda egyedül, de az fix, hogy a tesóm nem engedne be és így bukjuk az egész tervet. Menj míg nem ébred fel és csináljuk. – vonta elő kardját Kristoff. Jane bólintott és futni kezdett afelé a hely felé, ahonnan mindég is menekülni vágyott. Kilépett a ködös erdőből és elkezdett mászni az egyik sziklán. Minden porcikája azt súgta, hogy most azonnal forduljon vissza és meneküljön innen, de tudta, ha ezt most megteszi elbukják a tervet és lehet, hogy nem lesz legközelebb. Felhúzta magát és körbe nézett. Két katonát látott. Kúszni kezdett a földön és mikor észrevétlenül eljutott a magas falig elővonta a kardját. Megérintette a hideg kőfalat és keze lilán felizzot. A fal fekete hamuvá vált és a lány már bent is volt. Halkan végigfutott az udvaron, a bejáratig ahol megtorpant. Lehet, hogy a falon csak két őrszem volt, de itt legalább tizenöten voltak. A lány fogott egy dobókést és kettő őrnek a fejébe beleállt a fegyver. Azok szinte hangtalanul úgy rogytak össze, mint a rongybabák. A többi riadtan nézett körbe, de a lány elbújt az egyik magasba törő oszlop mögé.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Riadót! – fordultak meg. A lány kihasználta az alkalmat és legalább négyet lekaszabolt. Olyan gyorsan mozgott, hogy az őrök csak egy csíkot láttak.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Elkapni! – Jane elmetszette a hangoskodó torkát. Épp jött volna a következő áldozata mikor valaki félresöpörte és olyan erővel a falnak repítette, hogy az behorpadt a lány teste mögött. Jane fájdalmasan felnyögött, de már talpon is volt. Teljesen lefagyott. Nem más állt vele szemben, mint Varrick.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Lám, lám. Hát eljöttél, kedves húgom. – tárta szét színpadiasan mindkét karját.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Varrick. – vicsorogta a lány. Jane tudta, hogy gyorsaságban nem győzheti le fattyú bátyját.<br />-<em><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nikol. Nem fogok tudni szólni. Pontosan másfél óra múlva támadjatok. Ne hamarabb és ne később. Bármi történjék is</em>. – üzente a lány és eldobta fegyverét.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Engedelmes vagy. Ez új. – mosolygott Varrick.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Rohadj meg. – köpött a férfi elé Jane.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Vigyétek. A cellád még mindég vár, drága húgom. Janet két oldalról közre fogták és elhurcolták. A cellák mögött a régi foglyok meglepődve néztek a lány után. Kivétel nélkül mindenki megértette Jane telepatikus üzenetét.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span><em>Lázadjatok. Van egy sereg odakinn, ami a mi oldalunkon áll. Ezúttal...mindannyian szabadok leszünk! </em>Jane terve tökéletes volt. Egyóra múlva a rabokat egy légtérbe engedik. Ha tömegesen lázadni fognak azt idő leverni. És akkor...Nikolék támadni fognak.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Részesítsétek a húgomat különleges bánásmódban. Tanulja meg végre hol a helye. – húzta ördögi mosolyra a száját Varrick és elsétált. Helyére egy korbáccsal felszerelt őr lépett. Jane kezein már rajta is voltak a láncok. A lány újra rab volt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/a0/40/e6/a040e68af7ddf80c1720acd0bd8191ac.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="girl in dark alone tumblr - Google Search" border="0" height="180" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/a0/40/e6/a040e68af7ddf80c1720acd0bd8191ac.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRGPfniD1l7BcRNrVzEXCJnpaF-0owlnhR12Wv6Em1eEN97_R7PAzV5nP6AWrL19gX6VMqPWzRrmU-qF6Ez4thrcs5L60TRMyFwEIQPrpim4BRv_flUMDN0MRVKoGJBl0VCMNgxjj57_Y/s1600/sfd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRGPfniD1l7BcRNrVzEXCJnpaF-0owlnhR12Wv6Em1eEN97_R7PAzV5nP6AWrL19gX6VMqPWzRrmU-qF6Ez4thrcs5L60TRMyFwEIQPrpim4BRv_flUMDN0MRVKoGJBl0VCMNgxjj57_Y/s320/sfd.jpg" width="261" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-68542349974876346582016-03-30T11:58:00.002-07:002016-03-30T11:58:42.126-07:0021.fejezet / Démoni szerelem <div style="border-bottom: solid #5B9BD5 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Toborzás</span></h2>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„ Vigyél el a folyó kanyarjához,
vigyél el a harcok végéhez. Mosd le bőrömről a mérget, mutasd meg, hogy legyek ismét
teljes! Repülj velem ezüstszárnyakon, a feketén túl, ahol szirének énekelnek, melegíts
fel a nova fényében és ejtsd le az alattunk lévő álomba. Mert csak egy repedés
vagyok ebben az üvegkastélyban, alig van valami más, amit láthatnál. „</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Linkin Park – Castle of
glass</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kristoff és Nikol néma csendbe burkolódzva ültek az ágyon.
Az aláírás túl sokat jelentett számukra. Réges-rég volt már, mikor ezzel a
névvel találkoztak. Jól tudták kihez tartozik, túl jól. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Rosaly... - Suttogta érces hangon Nikol, mint ha
bármikor megjelenhetne előtte. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem változtat a dolgokon... Ha él a vesztünkbe rohanunk.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kizárt, hogy ezt Varlik szándéka. Csak is egy
csapda lehet. A Fellegvárról eddig még mi sem tudtunk... Miért hadüzenetbe
tenné közzé a tündék börtönét, csak csapda lehet.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Az lehet, sőt sanszos, de Rosaly ha ott van.
Sokkal nagyobb bajunk származhat belőle, mint Varlikból. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor indulás a Fellegvárba? – Kristoff a
választ se várta még, tudta Nikolnak igaza van, ha Rosaly a poklok hercegnője
Varlikal van, vesztésre állnak. Felállt a komódhoz sétált, majd egy díszes
kardot vett elő a zoknik közül. – Nikol! Ideje menni... </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Előbb sereg kell. Biztosan veszem Jane
megszerezte apád seregét, de nincs időnk. Most kell kivégeznünk a poklok hercegnőjét.
Most vagy soha! – Kristoff flegmán felsóhajtott, apja emlegetésére gyűlölet
támadt benne. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Biztos, hogy apám örült Alexéknek. Sőt vígan
tapsikolnak anyámmal, legalább az egyik fiúk vitte valamire. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudom, hogy nem kedveled apád miután kitagadott,
de ha ez a háború hajnala ez a legkisebb gondunk.– Nikol próbálta még
vigasztalni a fiú, de szükségtelen volt.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Édes tőled, de már rég nem érdekel apám és
megrögzött ragaszkodása a törvényeihez. Boldog vagyok itt, veled! Miféle
seregét terveztél? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hiszem egy részének örülni fogsz, a másiknak
kevésbé... – mondta Nikol széles fanyar vigyorral.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hallgatják... </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most gyere csak ide, ülj le és várj meg. – Nikol
kirohant a fürdőbe, hátra hagyva a kérdően bámuló démont. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Nikol vigyorogva tért vissza, kezében egy formás üvegcsével,
amiben valami lilacsillám úszkált.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mond, mire készülsz? – a fiú már sejtette, Nikol
neki hozta azt a trutyit. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gondoltam még egy lény erejét kapod tőlem. – a
fiú kérdően nézett.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pontosan mivé is változtatsz azzal a csillámos
ízével? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kapsz szárnyakat, mint az enyém. – vigyorgott a
lány. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szárnyakat? Szóval repülhettek veled? Fent, az
égen? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Úgy ám! Na, akkor idd meg! Meglepően kellemes az
íze. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legutóbb is ezt mondtad arra a furakekszre... –
mosolygott a fiú, majd megitta az üveg tartalmát. – Meddig marad meg a hatással ennek a löttynek?
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ameddig akarod. – mosolygott Nikol, majd meg
simította Kristoff puha tollait. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ez gyors és fájdalom mentes volt! – nézett a
szárnyait a fiú meglepettén.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor mehetünk? Amilyennek gyors volt, olyan
nehéz lesz vele repülnöd, angyalkám... – csúfolódott a lány. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most már én magam se tudom, pontosan milyen
hibrid vagyok. – nyitotta szét hatalmas fényes szárnyait Kristoff. –
Indulhatunk! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha esel, elkaplak. – nyugtatta Nikol a fiút, aki
válaszul grimaszolni kezdett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Attól én még nem akarok leesni. De azért
köszi... – Nikol kacsintva szárnyra kelt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kövess, angyalka! – Kristoff mosolyogva utánozni
próbálta a lány könnyed rutinos mozdulatsorát. Kissé botladozva, imbolyogva, de
elkapta a légáramlatot, ahol a lány várta. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szóval ilyen repülni?! – a démon megfeledkezve
mindenről, megbabonázta szelte a fellegek tengerét. Nézte, ahogy eltávolodtak a
földtől, ahogy egyre messzebb keverednek attól a helytől, ahová apja száműzte
őt. A pokoltól. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Látom élvezed. De ne feledd, meg kell
szabadulnunk a pokol hercegnőjétől. – A fiú hirtelen visszatért a valóság tragikus igazságához. Vissza kell adnia a kölcsönt
a pokolnak és hercegnőjének. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Remélem Jane-ék sikerrel járnak, ha tényleg
olyan őrzőt az a hely, bejutni még csak bejutunk, de lehet ott ragadunk. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Emiatt ne is aggódj kiváló tervem és csapatom
van... Már csak össze kell szedni a tagjait. - azzal a lány lebukott a fellegek
közül, fehérbőrét szinte simogatta a bársonyos, nedves felhő. Kristoff ismét
utánozni próbálta az angyalt, de most nem teljesen sikeredett. Elvesztette
egyensúlyát megpördült a levegőben, majd egy felhő közepét átszakítva sikerült
helybe maradnia. Hajából apró vízcseppek folytak vállára, ami megcsillant a nap
meleg narancssárga fényében. – Minden rendben? – nézett az alatta szárnyaló
démonra Nikol. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen, de legközelebbi landolást szeretném egyben
megúszni. Nem lenne kellemes eljátszani ezt a föld szikláival. – kiáltott fel a
lánynak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Várj, lejjebb ereszkedik hozzád! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Oké, majd segíts a landolásba... </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Milyen landolás, még csak a most került
látótávolságba a cél. – ereszkedett Kristoff mellé a lány. De mire befejezte
mondták feltűnt neki, amiről a fiú beszélt. Egy csúcsos templomtorony bújt meg
a fellegek közt. Nikol gyorsan elkapta a fiú kezét és fellibbentek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, gyere húzzunk bele a nap lassan délre áll. És
mi még nem szedtük össze az embereket, akik kellenek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor gyorsítsunk, de ha ennek az egésznek vége megtanítasz
ezekkel normálisan repülni. –mutatott fel a hatalmas fekete tollakra a fiú. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ezt megbeszéltük. – nevetett fel az angyal. –
Lassan meg is érkezünk, kezdj el ereszkedik, jobb ha nem engem utánozol,
világéletemben élesek voltak a kanyarjaim. Ajánlom azt a kis mezőt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hát nem tudom te mit tartasz mezőnek, de az az
én repülési technikámmal egy kutyaház teteje. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Csak próbál meg. Innen akkora, de ne feledd 244
méter magasban repülünk. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Egy ne emlegesd a magasságot, mert leszédülök
innen. Kettő, mond, hogy nem tudod, pontosan milyen magasban vagyunk... –
szorította össze fogait. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen pontosan tudom milyen magasban vagyunk,
elvégre pár száz év tapasztalata már bennem van. – Kristoff kérdően nézett a
lányra, majd közelebb szállt a földhöz. A démont szinte a föld magához
rántotta, lábai karcolták a selymes zöld füvet, majd a következő pillanatban a
fiú átbukfencezett a mező tarka virágai között. Pislogva nézett a mellette
talpra érkező Nikolra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudod, ez már hencegés. Még csak hangja se volt,
ahogy leszálltál. – porolta le magát a Kristoff. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mondtam, több év tapasztalata. – a démon lassan
átkarolta szerelmét, majd egy puha puszit nyomott a lány arcára. – És most
merre? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi sehova, ők jönnek hozzánk. – Nikol felnézett
a fehér fellegek között bujkáló angyalokra.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most már értem mire céloztál, amikor azt mondtad
lesz valami, ami nem fog tetszeni. – morogta a démon és gyilkos tekintettel
nézegetni kezdte a széles vigyorú Kevint. – Mint, ha legutóbb nem küldted volna
el a francba. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Egy háború bontakozik ki lassan körülöttünk,
szerintem még a legidegesítőbb katona is katona.–érintette meg a hibrid széles
vállát. – viseld el a kedvemért, ha túléli a harcot, tőlem kicsinálhatod. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ez látod, tetszik. Na, akkor indulhatunk is! –
fordult meg a fiú. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még nem indulunk... Várjuk a néped azon részét,
melyet kitagadtak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Honnan ismersz, te ilyen démonokat? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szerintem jobb, ha ezt nem tudod. –grimaszolt Nikol.
Kristoff kémlelni kezdte a fűrejtekeit. A mezőt fekete füst töltötte be. Majd a
füst lassan alakot öltött. A fiú számára. Idegen démonok néztek vissza. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kitalálom, neked valami démon fétised van... </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tévedsz, csak az egyikkel jártam. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Uram! – vették körbe a démonok Kristoffot.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Megbántuk a bűneink, beszéljen apjával! Kérem!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha beszélő viszonyba lennénk, szíves örömet
megtenném. – morogta zsémbesen. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most már indulhatunk. Itt mindenki tudja az
útitervet? - a tömeg bólogatni kezdett. – Akkor angyalok szárnyra, démonok
teleportáljatok. Megtámadjuk a Fellegvárat. Elkell intéznünk valakit. Kristoff,
gyere repülve kicsit idő igényesebb. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Honnan tudják hol van a vár? Egyáltalán te
honnan tudod? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem vagyok rá büszkék, de kihallgatták Jane
gondolatait, mikor eszméletlen volt. De, most induljunk... Hosszú az út még. –
Kristoff alig láthatóan bólintott, és nehézkesen az égben emelkedett. A felhők
rejtekében haladva a feszfeszültség lassan tapinthatóvá vált. Kristoff a kard markolatát
szorongtatta, ujjbegyei belefehéredtek. Nikol idegesen és bosszúvággyal haladt
egyre messzebbre. Senki sem szólt senkihez, a cél túl nagy volt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Lassan ideje leereszkedni. – mondta a lány, majd
zuhanni kezdett. A démon követte kedvesét, bár a mozdulatai finomabban voltak,
nem akarta lefejelni a hatalmas sziklákat. A várat egy tenger vette körül.
Hatalmas hegyes sziklákkal, amik az égben kapaszkodva simogatták a felhők puha
hasát. A vár sötét és régies volt. Rozsdás rácsain dús borostyán futott fel. A
parton hatalmas fenyők és nyírfák rejteket adtak. Az épület körül farkasok és
emberek sétáltak, kezükben éles és veszélyes fegyverekkel. A csapat az egyik
kevésbé figyelt szinten landolt. Az ott tartózkodó őröket könnyed mozdulattal a
tenger hullámainak adták. Nikol felállt az egyik sziklára és mosolyogva nézte a
csapatát. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A tervet mindenki tudja, fogjátok a fáklyákat...
Ideje visszaküldeni a pokolba azt a nőt. – az angyalok magasba emelték a lángot,
majd áttörték az erkély ajtót utat engedve a reménynek és a halálnak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A démonok? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ők visznek ki minket... De most indulás, küldjük
vissza a pokolba drága kényszerített mennyasszonyod. <a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ő soha nem volt és soha nem is lesz a
mennyasszonyom… Apám emiatt tagadatott ki… Így miattam nincs béke.</span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha ő vele számolunk, mindenki nyer. Most gyere,
nálam jobban senki se akarja kinyírni azt a ribancot. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU5opXI0mUfsLnTi1WekP2VQ3ELvk04kd3rlJKV-LQgijusW5DU6g6hvw4_iolHuCqif5fwY6uPo_ReBSFTh3bx-d2bf38TWGv0plNI7Rj6ws0Q__YkCVUaWrdVHVJyTn3WhVW46G4cgg/s1600/felh%25C5%2591k.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU5opXI0mUfsLnTi1WekP2VQ3ELvk04kd3rlJKV-LQgijusW5DU6g6hvw4_iolHuCqif5fwY6uPo_ReBSFTh3bx-d2bf38TWGv0plNI7Rj6ws0Q__YkCVUaWrdVHVJyTn3WhVW46G4cgg/s320/felh%25C5%2591k.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkvFKVAUoP9iA95f9unFQFdMfxoASTXJq0BMpxLhfgQtIe1erYmPtp6QLb9hXb4kDIdbNQZPsU78Ff590pzA_G_umBMFna51Lwfo5cYj_eImqYPWIw92fFhq5EoUE6W-u6Q22XQ1KHA68/s1600/kristoff.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkvFKVAUoP9iA95f9unFQFdMfxoASTXJq0BMpxLhfgQtIe1erYmPtp6QLb9hXb4kDIdbNQZPsU78Ff590pzA_G_umBMFna51Lwfo5cYj_eImqYPWIw92fFhq5EoUE6W-u6Q22XQ1KHA68/s320/kristoff.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-22222733232495716942016-03-28T02:15:00.002-07:002016-03-28T02:15:13.778-07:0020.fejezet / Démoni szerelem<br />
<div style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;">
</div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Egyezkedés</span></h2>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alex gyengéden végigsimított a kis tünde gerincén. Bársonyos bőre szinte simogatta a démonét. Jane mocorgott egy kicsit, átvetette lábát Alexen és a férfi mellkasára hajtotta fejét majd aludt tovább. Meztelen testük még mindig egymásba volt fonódva. Alex simogatta a lány selymes, vörös tincseit. Nem pont így képzelte az első alkalmat Janenel. Egy koszos és olcsó fogadóban az országának a határán. Elképzelte, hogy körberakja majd a hatalmas szobáját gyertyával és rózsaszirommal, hogy a lány meghatódjon és a nyakába ugorjon. Végigsimított Jane combján mely birtoklón csapdába ejtette. A férfi nem bánta. Sőt. Élvezte, hogy a lány öntudatlanul is magához húzza. Alex fájó szívvel, de felébresztette a lányt. Megsimogatta arcát és gyengéden a lány fülébe suttogott.<br />- Jane...kicsim...kelni kell.<br />A lány fülei megrezzentek és lassan felnyitotta gyönyörű kék szemeit. Ez a gyönyörűség csak Alexé volt. Csak az övé. Dagadt a mellkasa a büszkeségtől, ahogy végignézett a kócos vörös hajon és a csábító testen, mely belegabalyodott az ágyneműbe. A lány még jobban odabújt Alexhez és a nyakát puszilgatta.<br />- Még nem akarok kelni.<br />- De tudod, hogy kell. Gyere. - emelte fel a lányt és a fürdőbe vitte. Jane szemei azonnal kipattantak.<br />- Megint hidegzuhanyt kapok? - nézett a férfire, aki hangosan felnevetett és a lánnyal beült a fürdőkádba. Langyos vizet engedett bele és hagyta, hogy Jane elhelyezkedjen.<br />- Nem. - mosolygott a démon. Jane piciny hátát a férfi kemény felsőtestéhez préselte. A vállára hajtotta a fejét és felnézett Alexre. Ködös tekintetével a férfi ajkait fürkészte. Jane türelmetlenül harapdálta Alex állát. A démon végig nyalta a lány nyakát és megmarkolta Jane melleit.<br />- Telhetetlen vagy. - búgta a lány bőrébe Alex. Jane beletúrt dús szőke hajába és felnyögött mikor megérezte Alex mennyire akarja őt. A démon fogta a szappant és lassan, szinte kínozva a lányt és saját magát is, elkezdte megfürdetni Janet. A lány nyöszörgött a férfi hatalmas kezei alatt. Mikor Alex végzett Jane teketóriázás nélkül felkapta a szappant, megfordult és ő is jó alaposan megmosdatta a démont, aki félig lehunyt szemmel figyelte a tündét. Jane teljesen odaadó volt, és beengedte Alexet. A lány még forróbb volt, mint ahogy a démon emlékezett rá. Ahogy mozgott benne, ahogy a medencecsontjuk összeért...ez volt a világ legkéjesebb pillanata. De, ami még ennél is perzselőbb volt az a lány mohó pillantása, mikor Alex tövig benne volt és teljesen kitöltötte őt. Az a pillantás térdre kényszerítette a férfit. Bármit képes lett volna megtenni Janeért. A feleségéért. Gyengéd és forró csókokat váltottak. A fürdés így elég hosszadalmasra sikerült. Jane kifáradva mégis éhezve pihegett a férfi ölében, ki még mindég benne volt és ölelte őt.<br />- Utálom, hogy szorít minket az idő. Legszívesebben minimum egy hétig az ágyban tartanálak. - suttogta a lány nyakába a démon.<br />- Tedd meg. A tiéd vagyok. - mosolygott Jane és gyengéden harapdálta a férfi füleit, ki erre szorosabban ölelte a lányt.<br />- Csak az enyém vagy. - búgta.<br />Alex nagy nehezen kivitte a lányt a szobába és rábírta, hogy felöltözzenek. Ki hitte volna, hogy maga a felöltözés is egy erotikus történet. Jane elfeküdt az ágyon és próbálta vissza csalogatni a démont, de Alex acél akarata nem lágyult, ha nem nézett a lányra. Így csak akkor nézett újra kedvesére mikor már kész volt az indulásra. Megfogta Jane kezét és már teleportált is a saját lakosztályára. Jane szédelegve kapaszkodott a démonba.<br />- Azt hiszem ezt sose fogom megszokni.<br />- Van időnk. - kuncogott Alex és megerősítette a hátára tett kardot. Még a saját népét is képes volt lekaszabolni, ha akár egy ujjal is hozzáérnek a feleségéhez. Sokan mondják, hogy a szerelem meggyöngít mindenkit. De Alex ezzel fordítva volt. Eltökéltebb, céltudatosabb, védelmezőbb...és ádázabb harcos lett belőle most, hogy már tudja van valaki, akit meg kell védenie.<br />- Milyen szép. - nézett körbe mosolyogva a lány. A sötét fabútorok passzoltak a narancssárga falhoz. Egyszerre volt elegáns és meleg hatású. A halvány függönyt félrehúzva a lányegy kör alakú erkélyt pillantott meg, ahonnan az egész tájat belátni. A hegyek, falvak.<br />- Tetszik?<br />- Nagyon.<br />- Tudnál itt élni?<br />- Mi az, hogy! – vidult fel a lány.<br />- Gyere. Bemutatlak apámnak. – fogta kézen a lányt, aki meg se moccant.<br />- Most...azonnal? – sápadt el.<br />- Semmi félnivalód nincs. – tolta ki az ajtón a lányt és levezette egy lépcsőn, majd egy folyosón végig. Jane csodálkozva nézett körül. Észrevette, hogy Alexországa mintha a középkorban ragadt volna, de mégsem. Föld utak voltak, kis falvakkal a hegyekben, de volt világítás. Furcsa kombináció volt a lány számára. Alex szorosabban fogta a kezét és belépett vele egy nagy ajtón. A lány megcsodálta a faajtóba faragott motívumokat. Mikor beértek a tágas, oszlopokkal díszíszett terembe Jane Alex széles háta mögé bújt. Gyengéden megérintette a férfi lapockáját, aki megsimogatta hüvelykujjával a lány kézfejét. Jane rettentően félt, hogy nem fog megfelelni Alex szüleinek. Ő akart a tökéletes lenni a démonnak, de elég nagy hátrányaz, ha az ember lányát az egész LegendaVilág üldözi. Alex megköszörülte torkát és mély hangját a terem szinte visszhangozta.<br />- Apám.<br />- Fiam. Örülök, hogy visszatértél. – mennydörögte a démonkirály. Jane maradék bátorsága is elszállt. Azért mégis meglátszik a tünde vére az ereiben.<br />- Apám. Szeretném bemutatni neked a feleségem. – szónokolta büszkén Alex. Jane belekapaszkodott a férfi karjába és kikukucskál a háta mögül. Kék szemei egy felettébb szimpatikus férfit és asszonyt pillantottak meg. A nő borostyán szemei kíváncsían próbáltak fia széles háta mögé nézni. Egyértelmű volt, hogy aranyszőke haját Alex édesanjától örökölte. Ránézett a trónban terpeszkedő démonra, ki ugyanolyan leplezetlen kíváncsisággal nézte a lányt, mint párja. Alex gyönyörű kék szemei, melyek Jane társaságában vörösre váltottak édesapájától örökölte. Jane teljesen kibújt Alex mögül, de még mindég szorosan mellette maradt.<br />- Örvendek. Jane vagyok a tündék uralkodó házából. – húzta ki magát és méltóságteljesen állt férje mellett.<br />- Áh! A bátor Jane. Hallottuk ám, hogy szembe szálltál a trónbitorló testvéreddel és megszöktetted az öcsédet. Megmenekültél a vámpíroktól is. Tünde létedre igen bátor vagy. – lelkesedett fel az asszony és közelebb lépett, majd megfogta a lány szabad kezét. Arca kipirult a sok dicséretre. Azt hitte nem fognak örülni egy szökött hercegnőnek.<br />- Az igazság az, hogy...segítségért jöttem ide. – nézett előbb a nőre, majd a közeledő démonkirályra. Jane kezdte úgy érezni eltörpül. Mindenki magasabb volt nála. Alex apja épp szóra nyitotta volna száját, mikor felesége odébb lökte és csillogó szemekkel nézte a lányt.<br />- Bármiben. Végre történik is valami.<br />- Hallottunk a hadüzenetről. – jutott végre szóhoz a démonkirály.<br />- Hadüzenet? – nézett össze Alex és Jane. Erről ők valahogy lemaradtak.<br />- Igen. Állítólag a vámpírok elfoglaltak valami fellegvárat. – legyintett az asszony.<br />- Talán ez mégsem olyan kis dolog, ahogy azt hittük. – nézett az elsápadt Janere.<br />- Természetesen segítünk neked, hisz már a család tagja vagy. De ehhez be kell avatnod minket. – mondta a démonkirály és elindult egy ajtóhoz. – Kövessetek. – pár perc múlva egy tárgyalóterem féleségben találták magukat. Helyet foglaltak a kerek asztalnál.<br />- Kezdjük ott, hogy ez egy csapda.<br />- Csapda?<br />- A fellegvár egy titkos hely. A LegendaVilágban csak azok tudnak róla, akiket elfognak és oda hurcolnak.<br />- Szóval az egy börtön? - kérdezte a nő.<br />- Rosszabb. Amikor Varrick megszerezte a trónt az öcsémet a kentaurokra bíztam. Kis idő múlva Varrick elfogott engem és árulónak kiáltott ki miután visszautasítottam, hogy a felesége legyek. – Alex a szavak hallatára teljesen megfeszült és szinte kézzel fogható volt a vérszomja. – A fellegvárba vitt. A fellegvárról annyit kell tudni, hogy nagyon jó őrzött. Szinte lehetetlenség kijutni és bejutni annak, aki nem oda való. Ott kiváló harcosokat képeznek ki. Aki túléli az megmarad, aki nem az kínok között hal meg. Én közel ötven évig voltam fogoly, míg lázadást nem szítottam és valahogy kijutottam még néhány társammal. A fellegvár létezése szigorúan titkos így kizárt, hogy Varrick hadüzenetben a napvilágra hozná. Emellett a vámpírok jelenleg a tündék szövetségesei, szóval nem elfoglalták a fellegvárat, hanem maximum megkapták. – tájékoztatott mindenkit a teremben Jane.<br />- Akkor nem szabad segítséget nyújtanunk ahogy azt kérték.<br />- Neked mi a célod? – töprengett hangosan a démonkirály és fürkésző kék szemeit a lányra emelte.<br />- Végig néztem a családom lemészárlását. Ötven évet a fellegvárban töltöttem. Láttam szenvedni és éhezni a népemet. Ez nem elég indok, hogy a jogos trónörökös vissza követelje a helyét?<br />- Jogos. – bólogatott a démon. – Tiéd a seregünk. A népünk és minden segítséget megkapsz, amire szükséged van. És most bocsássatok meg, de mennünk kell. Hivatalosak vagyunk egy megbeszélésre. – állt fel Alex apja.<br />- Köszönöm! – állt fel a lány is. Végre. Hosszú évek után övé lehet a győzelem. Mellette áll az, akit szeret. Jane teljesen felvillanyozódott. Övé volt a remény és a szeretet. Semmi másra nem volt szüksége.<br /> </span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">***</span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Édes az anyukád. – mosolygott a lány és leült az ágyra.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Imádnak téged.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Biztos?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Biztos. – feküdt a lány mellé Alex és elkomorodott.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mi a baj?<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem is mondtad, hogy Varrick feleségül akart venni. De hisz a testvére vagy. – fintorgott Alex.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen. Inkább meghaltam volna. – nézett le a kezére a lány.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Az enyém vagy. Nem az övé. – morgott Alex és magához húzta a lányt.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Félek az elkövetkezendő harctól.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Megvédelek.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Pont ez az. Nem akarlak elveszíteni. – nézett fel a lány Alex vörös szemeibe.<br />-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem fogsz. Nem hagyom. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<img alt="The spaces between my fingers are right where yours fit, perfectly - Vanilla twilight by Owl City: " height="178" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/46/91/41/469141838968363bb211b0c15ee7e331.jpg" width="320" /><img alt=" " height="162" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/45/0d/5a/450d5a707fd8790e0dad94c4bf4eba28.gif" width="320" /></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-57082523903914191672016-03-24T13:35:00.004-07:002016-03-24T13:35:54.382-07:0019.fejezet / Démoni szerelem<div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Szeretet és Háború</span></h2>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„Igaz, hogy a
szerelemben és a háborúban világok ütköznek és szívek törnek darabokra… Minden
meg fog változni, érzem az ereimben és nem múlik el! Minden meg fog
változni!... De mi felkészülünk a harcra, emeljétek a kardjaitokat, ne
féljetek...!”</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Thousand Foot Kruch –
War of Change </span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kristoff: </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A fájdalom
megszűnt. Csak az aggodalom maradt bennem. Egy részem már tudta, nem bánthatom
Nikolt… Nikol… Hirtelen felriadtam, levegőért kapkodva néztem oldalra.
Figyeltem, ahogy békésen alszik, minden levegő vételénél megkönnyebbültem. Él!
Csontos vállain hatalmas lila folt futott végig. Karja szorosan be volt
kötözve, ahogy a homloka is. A fásli itt-ott lassan átázott. Oldalra
pillantottam, korahajnal volt. Visszadőltem a párnámra, majd ránéztem a
csendben szuszogó sebesült szerelmemre. Gyengéden megsimogattam, sebes kis
arcát, mire morcosan hátat fordított. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Itt vagyok melletted, és most már a karjaimba is
tarthatlak! – súgtam, az alvó lánynak, aki válaszképpen felmordult. – Én is
nagyon szeretlek… - Morogtam neki, mire oda bujt a karjaimba. – Tudtam, én!
Szeretsz!!! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Maradj már csendben… Igen, igen szeretlek… Pofa
be! –Morogta álmos hangon. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->El is felejtettem, milyen gonosz a modorod,
amikor hajnalba felkeltenek… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha hagysz aludni, azt csinálsz velem, amit csak
akarsz… Csak ne kelljek fel rá! – Dünnyögte, közben a párnához szorította sebes
homlokát. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Bármit? Biztos vagy te ebben a mondatodba? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mondom, bármit csak maradj csendben, és hagyj
aludni… - Szám vigyorra hozódott, erősen megragadtam törékeny kis derekát, majd
közelebb szorítottam magamhoz. Beleszagoltam, kócos barnahajába. Alig hallhatóan
felnyüszített… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gyengédebben, te…. – Kapta fel a fejét. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legyek a lehető leggyengébb? – Csókoltam meg, a
kihívó mosolyú lányt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Légyszi… -
mélyesztette a körmeit a nyakamba, majd visszacsókolt… </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Nikol:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A tegnapi emlékképek egybefolytak. Láttam, ahogy vérázottan
fekszem egy pentagram közepén, emlékeztem Kristoff rettegő arckifejezésére, és
emlékeztem az összezavarodott elmém utolsó gondolatára…tettére. De most még is
itt fekszem, a démonom mellett. Mellette, és tudom, hogy szeret. És én még
jobban szeretném őt, ha hagyna aludni… Komásan válaszolgattam, de szinte fel se
fogtam, amit feleltem, egyedül a reakcióiból tudtam megfejteni. Erős karjai
magához szorítottak, nem egyszer. De már nem bírtam tovább, magamhoz tértem.
Mocskos hangneme és testjelei felébresztettek. Felébresztették bennem azt, aki
már mindenről lemondott. Gondolataim már nem voltak teljesen tiszták, csak
csókoltam, csókoltam meleg puha ajkait. Belemélyesztettem borzalmasan manikűrözött
körmeim a selymes bőrébe. Elvesztem a pillanat mámorába, és már csak arra
eszméltem fel, hogy egymáson fekszünk és zavarodottan pislogunk az ajtóban
álldogáló Maryre. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Öhöm… - Köszörülte meg a torkát a lány. – Tudom, hogy boldogok vagytok… Hogy éltek,
meg minden, de nem vagytok abban az állapotban, hogy…. öhh… - Nick lépett be a szobában kezeiben egy
hatalmas tálcával. – Ja, igen… Csináltunk nektek reggelit. Jane receptje,
biztos ízleni fog. – Meredt kissé elvörösödve Nickre. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi az? – Nick összezavarodottan nézett vissza a
boszorkányra. Kristoff-fal kihasználtuk a pillanatot, természetes helyzetet
vettünk fel. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mary, nem tudom mire akadtál ki, csak a sebeit ellenőriztem,
hogy rendben vannak-e. – Ült ki az ágy szélére a hibrid. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A sebeit, mi? – Nick értetlenül letette az
asztalra a tálcát. Hallgatta a kamu beszélgetést. Az újság óta biztos voltam
benne, hogy a fiú rettentően, jól szórakozik Maryn, aki teljesen ártatlan
elméjű kisfiúnak kezeli őt. Kis mosolygós arca rám tekintett. Szemei nevetve
figyeltek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Hallgatok,
az öngyilkos akciódról Nikol, de ahogy említettem… HA felépültettek… Meghívhatsz egy erősre. –
Azzal kacsintva kimentek. Kristoff, szótlanul az asztalhoz indult. Megállt
előtte és szemre vette a kínálatot. Vörösödve, figyeltem izmos alkatát,
formáit. Vállán megjelenő sötétvörös tetoválását. Vigyorogva megfordult, kezében
egy kis tányérral. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Megetetlek! –Egész arcom elvörösödhetett, szinte
lángolt a bőröm. Alig bírtam nem lenézni. Ideg is alig bírtam a piszkos
gondolataimmal, ha megláttam a medencecsontján lévő fekete jelet. Most pedig
erotikusabbnál erotikusabb jelentek ugrattak be. A szemeim előtt ugrált a kép,
ahogy az asztalra fektet, ahogy játékosan felfedezem a testét… Éreztem a
csókjai ízét, vágytam rá, hogy megérintsem. De szerte foszlott a kép, mikor
megszólalt. – Minden rendbe van? - Zavartan
felnéztem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen… Persze… - Hebegtem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor, gyere… Nyisd ki a szádat! – Nevetett perverz
mosollyal. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Előtte, lefürdök! <i>Meg kell szabadulnom, ezektől a mocskos jelenetektől!</i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Rendben! Engedek neked vizet. –Tette le a
villát. Vártam, hogy eltűnjenek a képek, de folyamatosan előttem lebegtek a
halovány, mégis teljesen tiszta jelenetek. Reméltem, kilép a fürdőből egy szál
semmiben, és megkönnyíti a dolgom, de nem tette. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nikol! Gyere! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Köszi, innen már folytatom. –Fordítottam hátat,
remélve nem hallgat bele a gondolataimba. De helyette, csupán nyakon csókol, és
kikapcsolta a melltartóm pántjait. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gyere, megmosom a hátad! –Súgta, alig
hallhatóan, majd simogatni kezdte a combjaim… </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Vidáman kiléptünk a fürdőből, körém tekerte a törülközőjét.
Átkarolt hátulról, testünk összepréselődött, már minden porcikám rá vágyott.
Esküszöm kínzott a várakozás, már rég nem az előjátéknál akartam tartani.
Megfordultam a karjaiban, szembenéztem vele. Forró pillantásokkal meredünk a másikra.
A szoba közepén álltunk ölelkezve, egy törülköző alatt. Kacér mosollyal az
ágyra dőltünk. Végig csókolta a nyakamat lefelé haladva. Egy pillanat alatt, megfagyott bennem a vér.
Valószínűleg testileg és megmutatkozott, mert Kristoff értetlenkedve felnézett.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi baj? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Az a levél… A pecsét…. – mutattam az
éjjeliszekrényen fekvő fehér borítékra. Összenéztünk, remegő kezekkel felbontottam
a levelet. Mindketten biztosra tudtuk mi áll benne… </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> <i>HADÜZENET!
<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Megtámadták a
LegendaVilágot! Kérem sürgősen, jöjjenek csapataikkal. A háború elkezdődött. A
vámpírok, megszállták a Fellegvárat! Kérem… Segítsenek! Már csak önökre
támaszkodhatok! <o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: inherit; font-size: large;">LegandaVilág vezetője: Rosaly Manson </span><o:p></o:p></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i> <o:p></o:p></i><img alt="Think you know all about sex? You will be surprised about some of these unbelievable sex facts http://bit.ly/1czjGi2 #LipKiss" height="153" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/d6/50/78/d650786d2d5fefa527b9c86275ade4e0.gif" width="320" /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/8a/87/6b/8a876bca2957914050476d7ae2948977.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt=" : " border="0" height="314" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/8a/87/6b/8a876bca2957914050476d7ae2948977.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-16537236411605084192016-03-24T13:28:00.001-07:002016-03-24T13:28:28.698-07:00Elnézést! <h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Kínos</span></h2>
Elnézést szeretnék kérni kedves olvasóinktól.<br />
1. Bocsánat, hogy egy nap raktam ki egyszerre Öt fejezetet... Kicsit elmaradtam a blog szerkesztésével! Annyi kifogásom viszont van, egyszerre kaptam meg hármat...ami annyit jelent, ha időben rakom ki a fejezeteket, akkor is egyszerre több lett volna...<br />
2. Drága barátném, nem tudom mit, és hogy csinált. De a Démoni szerelem 18.fejezeténél, valamiért nem tudom levenni a kijelölést.. Sajnál, az én szemem is iszonyúan zavarja, de bárhogy próbálkozom nem lehet kiszedni belőle.... Szóval, még egyszer bocsánat! ( U.i. a 18. fejezetet olvassátok végig, minden képen... Egyszerűen fenomenális, ja és +18.)<br />
További kellemes blogolást. :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBbJh9r6ml5FsXiE-s0IGpbJuXDg3lVS_2DTPyIaeC63hlue-Z6ANP65bY5RrKn3YWF1suFaS1E8uB__r6_0q0QSdVVCnkqD0Qw2B09BFzI21PiN1LN6UQaXNydi-C9ew9cIZFjtq0vnQ/s1600/writter.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBbJh9r6ml5FsXiE-s0IGpbJuXDg3lVS_2DTPyIaeC63hlue-Z6ANP65bY5RrKn3YWF1suFaS1E8uB__r6_0q0QSdVVCnkqD0Qw2B09BFzI21PiN1LN6UQaXNydi-C9ew9cIZFjtq0vnQ/s1600/writter.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-88729234630029159582016-03-24T13:10:00.001-07:002016-03-24T13:10:06.446-07:0011.fejezet / Mágusok <h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Öt halál</span></h2>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Amy érezte, ahogy valaki gyengéden megböki az arcát. Lassan kinyitotta tengerkék szemeit és kirajzolódott előtte Nick arca.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szia...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szia. Te ez a Ryan éjjel-nappal a sátrunk előtt fog gubbaszgubbasztani a buzogányával? - kérdeztekérdezte Nick és kinézett a földön ülő Ryanre.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megoldom. Feküdj csacsak vissza. - mosolyodott el a lány álmoskásan és nagy nehezen kikecmergett az ágyból. Vacogva kilépett a sátorból és ránézett az ott virrasztó férfire. Az idő lassan éjfél felé járt. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem tudsz aludni? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Valami olyasmi. - húzta kényszeredett mosolyra ajkai Ryan. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Sétáljunk. - Amy elindult a sötét erdő felé,ki a tisztásra. Ryan szó nélkül követte. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szereted ezt a mezőt igaz? - nézett körül a férfi. A sötétben szinte semmit nem lehetett látni csak a szentjánosbogarak zöld fényei úszkáltak a levegőben. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Igen. Pihenned kellene. Ne fáraszd ki magadat feleslegesen. - érintette meg a lány Ryan izmas vállát. Ryan csak hallgatott,majd pár perc múlva megtörte a csendet. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Úgy érzem,mintha Derrick figyelne. Mintha még mindég a markában tartana. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hogy érted?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mintha hallgatózna és nézne. Kiráz tőle a hideg. - borzongott Ryan. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ha gondolod csinálhatunk egy blokkoló varázslatot. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megtennéd? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Persze,két perc és megvan. - Amy zavartalanul megfogta a férfi kezeit és lehunyta a szemét. Halkan mormolni kezdett valamit és az arany betűk máris körbe vették Ryan-t. A férfinak nehéz volt megszoknia,hogy ilyen közvetlenül viselkedik vele a lány. Végtére is ő egy hercegnő. Az ő uralkodója. Ryan érezte Amy erősenergiáját. A lány kisugárzása vonzotta a férfit. Erősnek és lenyűgözőnek tartotta Amyt. Még maga is meglepődött mikor belegondolt,hogyan követhette ilyen vakon Derricket,mikor egy ilyen uralkodót is követhet. Aki erős,de ennek ellenére törődik a néppel. Amy teljesen más,mint Derrick. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kész is lennénk. - mosolygott a lány. Ryan hirtelen felindulásból térdre ereszkedett a lány előtt,ökölbe szorított kezét a szívére helyezte és felnézett Amy mélykék szemeibe. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Életemet neked szentelem, hűségem síron túl is követni fog. Kérlek fogadj el alázatos szolgádnak Hercegnőm. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A lány köpni-nyelni nem tudott,még lélegzetet is elfelejtett venni. Szemeibe könnyek gyűltek a meghatódottságtól. Még soha senki nem esküdött hűséget neki. Ryan az első. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Persze,hogy elfogadlak. - mosolygott könnyes szemekkel Amy. Alány megtörölgette a szemeit. Ryan felállt és mostanra biztos volt benne,hogy Derrick semmilyen információt nem tudhat meg. Tőle legalábbis nem. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ryan...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Igen Hercegnőm? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Amy.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Amy. Csak a nevemre hallgatok. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Rendben. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Segítenél nekem? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bármiben. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mint azt gondolom tudod a királyi család halhatatlan egy hel végett a testünkön. Derrick még évekkel ezelőtt magához láncolta a lelkemet,amitől most meg akarok szabadulni. A démonok segíteni szeretnének,de eddig még nem volt erre alkalom...és most,hogy itt vagy te jobban értesz a varázslathoz szóval arra gondoltam...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megteszem. Kérésed számomra parancs. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Köszönöm.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mikor akarod csinálni?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Most.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Most? - hökkent meg Ryan a hirtelen jött ötlettől. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Minnél hamarabb annál jobb. Eleget halasztgattam már. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jó. Én készen állok. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A lány bólintott és elindultak vissza a táborba,hogy Amy összeszedje a kellékeket és szóljon Nicknek, hogy a tisztáson találja meg őt vészhelyzet esetén. Ryan az erdő szélén megállt és figyelte, ahogya lány alakja eltűnik a sátrak közt. Sose hitte volna,hogy ide fog jutni. Egy évvel ezelőtt még békében művelte a földeket most pedig a démonok táborában van az " áruló " hercegnő oldalán. De mégis megtette ezt a hosszú utat. Azon is gondolkozott, mi lesz ha majd a csatatéren szembefog kerülni Tommal. Távoli gondolatmeneteiből Amy riasztotta fel mikor visszatért hozzá. Lassacskán újra a tisztáson voltak. A lány leült, Ryan pedig elvette tőle a táskát. Kivette a kis ezüst tálkákat és gondosan elhelyezte őket Amy körül. Az egyik tálba vizet töltött, a másikba földet tett, a harmadikban tüzet rakott, a negyediket üresen hagyta és az utolsó tálkát a lánynak adta,ki kezeibe fogta azt és vérét csurgatta az edénykébe. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Félsz? - nézett Amy remegő kezeire. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ennyire látszik? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem szégyen. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Fájni fog igaz?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Egyszer csináltam ilyet. Ötször meg kell halnod,ha szabad akarsz lenni. - nézett le a lassan megjelenő láncokra,melyek a tálakhoz kötődtek a lány testéből. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bizom benned. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Ryan megállt a lány előtt és elszorult a szíve. Ezt a szertartást az ellenségének sem kívánná. Amynek fogalma sem volt a kínzó fájdalomról, mely előtte állt. Ryan gyorsan blokkolta a hangot. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Készen állsz?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem,de csináljuk. - fújta ki a levegőt. Nem akart letört szárnyú madár lenni tovább. Ha már vannak szárnyai...használni akarta őket. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ötször fogsz meghalni. Biztos vagy benne? - kérdezte Ryan és a kör közepén ülő lányra nézett. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ha százszor kellene meghalnom...azt se bánnám. Csak szabad akarok lenni. Ryan bólintott és nem szólt többet, csak tette a dolgát. Kántálni kezdett és végig a lányt nézte. Amy igyekezett belekapaszkodni az erőt sugárzó tekintetbe, mikor a tál megremegett a kezében. Mikor kiborult a tál a kezéből a mentális fájdalmat fizikailag érezte. Az első halál a szívszakadás. Mikor a lélek fájdalma darabokra szaggatja a pulzáló szívet. Mikor Amy már nem élt és elfeküdt a hideg földön a dűben egy ezüst fényoszlop tört az égbe és az első lánca...elszakadt. A lány egy kis idő múlva magához tért és felült. Ekkor Ryan az üres tálhoz ment, mely a levegőt szombolizálta és újra mormogni kezdte a varázsigét. A lány szédülni kezdett,irdatlanul megfájdult a feje,majd beszakadt a dobhártyája és meghalt. A légnek a nyomása megölte. A halványkék fényoszlop is megjelent és egy újabb lánc szakadt el. Mikor Amy felkelt azzal bátorította magát,hogy két lánca már elszakadt. Ryan a harmadik tálhoz sétált. A föld tálja is kiborult és a lány földet hányt fel. Körmei lepattantak a helyükről, bársonyos bőrét tüskék szúrták át,selyem haja helyére pedig vastag faágak nőttek. A zöld fényoszlop is égbe tört és a harmadik lánc is elszakadt. Ryan majd egy órát várt mire a lány regenerálódott és magához tért. A kis táncoló lángnak a táljához lépett és mondta a szövegét. Amy erei felgyulladtak és a bőre is parázslani kezdett. Ez volt a legfájdalmasabb és a leglasabb halál. Amy órákig üvöltött a fájdalomtól mikor végre elérte az enyhülés. Ryan míg várta,hogyAmy újból felkeljen próbálta kizárni fejéből a lány fájdalmas sikolyait, szenvedésének látványát de nem volt rá képes. Ránézett a vörös fényoszlopra és a szakadt láncra mikor Amy felébredt. Ryan utálta ezt. Utálta ezt a varázslatot. Utálta a lány szenvedését. Utálta Amy láncait...utálta Derricket. Amy bólintott és Ryan vonakodva de elkezdte az utolsó varázsigét is. A víz tálja kiborult mikor Amy tüdeje megtelt vízzel és felköpte az összes vizet amit csak tudott. A kék fényoszlop is megjelent...majd az utolsó lánc is semmissé vált. Amy...szabad volt. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<img alt="Poison ivy: " height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/16/e2/ab/16e2abe17d1ae42aaeac4757d1a1fcc8.jpg" width="252" /><img alt="Legend of Korra: " height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/48/5d/88/485d886d66cb396d7b83afb86c3eaa58.jpg" width="202" /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-47936787523991257312016-03-24T13:05:00.002-07:002016-03-24T13:11:48.969-07:007.fejezet / Telepaták <br />
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Kérdések</span></h2>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">" És álmodom selyemhajaddal,</span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Karod szelíden átölel...</span></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">
</span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">De virrad. Újra itt a hajnal.</span></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">Varázsos kép, búcsúzni kell! "</span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit;">- Gyóni Géza: Álmok -</span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<br /><br />Raven gyengéden beletúrt Noah fekete hajába. A fiú felé fordult és magához húzta. Raven felnevetett csilingelő hangján és játékosan harapdálta Noah nyakát,aki elkezdte megcsikizni a lányt. Aztán megállt és csak ölelte a lány pedig hozzá bújt. Kicsi kezeivel a hátát simogatta, Noah pedig selymes aranyhajába temette arcát. A lány melegsége és illata megnyugtatta őt.<br />Valaki megkocogtatta a vállát és Noah megfordult. Sharon volt az. A fiú visszanézett Ravenre de a lány nem volt ott. Noah szemei kippattantak és rájött Raven álom volt,de a vállát veregető Sharon nagyon is valódi volt.<br />- Már azt hittem kómába zuhantál. Alig bírtalak felkelteni. - tette csípőre kezeit a lány. Ő volt az egyetlen akinek Noah kulcsot adott a szobájához. Ebben a pillanatban a fiú ezt bánta. Ránézett az éjjeliszekrényén tartott digitális órára mely hajnali négyet villogot, majd értetlenül és haragosan nézett Sharonra.<br />- Mi van ég a ház?<br />- Raven megszólalt. A fejemben. - ült le Sharon a hatalmas franciaágy végébe.<br />- Én álmodtam vele...amíg VALAKI fel nem keltett.<br />- Ó..<br />- Igen ó. - feküdt vissza csüggetten Noah és a plafont bámulta. Sharon mellé feküdt és csatlakozott.<br />- Mit mondott neked?<br />- "Miféle pikáns dolgok történtek?"<br />- Ezzel mire célzott?<br />- Szerintem rám és Loganre.<br />- Tényleg mi van veletek? - húzta féloldalas mosolyra a száját és oldalba bökte a lányt.<br />- M-m-mondom,hogy semmi! - Sharon örült,hogy Noah nem látja a sötétben kipirult arcát. - Te mit álmodtál Ravennel?<br />- Ez a mostani álom annyira más volt.<br />- Hogy érted,hogy más?<br />- Először is hallottam a hangját. Kristálytisztán. Éreztem az illatát és a tapintását. Az eddigi álmaim róla olyanok voltak,mintha egy filmet néznék. Néma képek,amiket nem hallasz és nem érzel. Olyan távoli de mégis közeli. A mostani...pedig inkább valóságos.<br />- Valóságos alatt azt érted,hogy te hozzá szóltál ő meg felpofozott és ott hagyott?<br />- Háát...nem egészen...- gondolt vissza arra,amikor Raven a nyakát harapdálta. Noah ettől teljesen beindult. <em>Vajon tényleg olyan puhák az ajkai?</em>- Noah! Tartsd kordában a perverz gondolataidat a farkaddal együtt! - ült fel Sharon és már tudta is mit álmodott Noah.<br />- Félre érted. Nem feküdtem le vele álmomban. Csak...boldog voltam vele. Az enyém volt.<br />- A tiéd volt? - vonta fel a szemöldökét Sharon.<br />- A karjaimban nevetett és megölelt. Velem volt. - mosolyodott el Noah.<br />- Lehet,hogy végre nyitni fog felénk.<br />- Menjünk.<br />- Hova?<br />- Ravenhez.<br />- Ácsi Rómeó! Hajnali fél öt van. Raven tuti kidobna és aludna tovább.<br />- Ez igaz. Akkor majd később.<br />- Ja majd délután.<br />- Délután? Miért nem reggel?<br />- Tudom,hogy te csak szexin ülsz a lépcsőn és zenét hallgatsz,de hahó! Valakinek dolgoznia is kell! - integetett idiótán Sharon és betakarta magát.<br /><br /><br /><br />Raven folyton ledobta magáról a takarót,mikor Simon betakargatta. A lány teste égett. A verejték teljesen átnedvesítette az ágyneműjét.<br />- Nagyon lázas. - nézett Peterre és újból borogatást cserélt.<br />- Még pihennie kellett volna. Mondtam neki,hogy a sebe még nem tökéletes,dehát ismered.<br />- Makacs.<br />- És önfejű.<br />- Hol van Jason? - motyogott a lány. Szemei ködösek voltak és olyan volt,mintha nem is Simont nézné...hanem csak bámulna a semmibe. A láz teljesen kifárasztotta.<br />- Istenem, Rav. - simogatta meg a lány arcát Simon. Fájt mikor elvesztette Jasont. El sem tudta képzelni Ravennek milyen érzés lehet.<br />- Peter! Itt vagy? - kiáltott Noah, Sharonnal a nyomában.<br />- Elintéznéd őket? - fogta Raven kezét Simon.<br />- Bízd ide. - biccentett Peter és pár pillanat múlva Noah rontott be a szobába mikor a lány épp elaludt.<br />- Mi van vele? - suttogta nehogy felébressze a lányt.<br />- Mit nem értesz azon,hogy nem alkalmas?<br />- Nézzd. Nem tudom mi bajod van velem. Azt sem tudom Ravennek mi baja van velem...de ebből elég. Örökké nem bújkálhat előlem.<br />- Jason...<br />- Rav. - sietett oda Simon és azonnal cserélte a borogatást.<br />- Hol van Jason? - fogta meg a lány Simon kezét.<br />Simon és Peter sokat mondóan összenéztek.<br />- Ki az a Jason? - suttogott Sharon.<br />- Most tényleg jobb ha mentek.<br />- Raven kezdett velem beszélni szóval ezért jöttünk...- kezdte Sharon.<br />- Igen tudom. Mikor beteg a telepatikus képessége valahogy összeomlik. Nekem akart üzenni,de mivel te erősen fogod a jelét és a védelme összeesett te érzékelted helyettem. - magyarázta Simon. Noah és Sharon ott álltak tanácstalanul és csalódottan.<br /><br /><br />Pár nappal később újra meglátogatták az üvegházat. Raven egy takaróba bugyolálva ült a bejárat szélén a lépcsőn és nézte ahogy Peter és Simon dolgoznak. Simon épp leült mellé.<br />- Én is akarok. - duzzogott Raven.<br />- Verd ki a csinos kis fejedből. Már így is túlerőltetted magad. Néha pihenni is kéne.<br />- Akkor pihenés képp meglátogathatom Margaret nénit? - csillantak fel lila szemei.<br />- Ő az öreg hölgy aki segített neked?<br />- Igen.<br />- Majd, ha meggyógyultál. Most csak őt is megfertőznéd.<br />- Igaz. -szontyolódott el Raven.<br />Simon elment és őt felváltotta Noah. Sharonnal úgy beszélték meg,hogy egyszerre csak egyikük látogatja Ravent.<br />- Jobban vagy?<br />A lány csak megdöbbenve ült a fiú mellett. Emlékezett rá. A dögös rosszfiú,aki az útjába állt mikor menekülni akart. A szemtelenül helyes és mély hangú szexisten. Igen mondhatjuk,hogy Ravennek durván bejött Noah. Azok a fekete tincsek a kék szemekkel kiütötték a lányt.<br />- Ö.ö. Köszi megvagyok. - bólogatott lassan a lány. És ezzel ki is fogyott a téma. Noah örült,mint majom a farkának,hogy közvetlenül beszélhetett Ravennel,a lány pedig nem tudta mit mondjon a fiúnak.<br />- Miért akartál szökni? - törte végül meg a csendet Noah.<br />A lány megvonta a vállát.<br />- Ez már...nem az én otthonom.<br />- Már? Régen az volt?<br />- Ki tudja. Talán igen. Talán nem.<br />- Na éés...ki neked Simon? - nézett maga elé Noah és egy hajtincsét babrálta eltakarva a lány elől gyönyörű szemeit.<br />- Az egyetlen megmaradt családtagom. Mondhatjuk így is.<br />- Egyetlen kérdésemre sem válaszolsz pontosan. Rejtélyes vagy. - mosolyodott el és ránézett Ravenre.<br />- Te meg csak kérdezel,mintha vallatnál.<br />- Csak kíváncsi vagyok.<br />- Mire?<br />- Kire. Rád természetesen.<br />Raven feszülten elmosolyodott,majd komolyan Noahra nézett.<br />- Csak vesztegeted az idődet. - Raven felállt és vissza sétált a biztonságot adó szobájába. Ledobta a takaróját és egy kicsit elhúzta a falat takaró függönyt,hogy lássa a fiú még ott van-e. Noah épp felállt és elsétált.<br />- <em>Mit akart tőled?</em><em>- Nem tudom. De csak kérdezgetett.</em><em>- Legyél óvatos. Senki más nem tudhatja meg,hogy itt vagy. - </em>üzente Simon. </span><br />
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
</div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/12/72/17/127217a45645f89fc463ec111d3c7995.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="kieran.: " border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/12/72/17/127217a45645f89fc463ec111d3c7995.jpg" style="font-size: 10.6667px;" width="213" /></a><a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/00/ac/cb/00accbe20df8e2b899c2f1d1729d6469.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/00/ac/cb/00accbe20df8e2b899c2f1d1729d6469.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
</div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
<div style="color: #e4e4e4; font-family: verdana, tahoma, arial; font-size: 10.6667px;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-76114906924067529082016-03-24T13:02:00.000-07:002016-03-24T13:18:46.271-07:0018.fejezet / Démoni szerelem <h2 style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: x-large;">Hozzád kötve</span></h2>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mary kétségbeesetten rajzolt egy pentagrammot, és bele húzta Nikol véres hulláját. Eldobta a testet és kijött a csillagból. Míg Nick a hibriddel foglalkozik addig ő megmenti a bukottat. Innen is látta,hogy a lány testében a lelkének egy darabja itt ragadt. A boszorkány megkönnyebbülve sóhajtott fel. Mary gyorsan megidézte Nikolt, ki halvány sárga, szinte már arany fényben jelent meg. Döbbenten nézett Maryre és mikor meglátta a földön fekvő összeroncsolódott testét úgy grimaszolt,mint aki citromba harapott. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit keresek itt? </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Tudod mit csinál velem Jane,ha ezt megtudja? - sipított a lány és dühösen Nikolra nézett. Ha a lány nem lenne szellem Mary most tekerte volna ki a nyakát dühében. Nikol smaragdzöld szemei tágra nyíltak és elveszetten leült a hideg kőre,bár nem érezte hisz szellem volt. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane....mit tettem? </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Semmi pánik szivi. Akkora baj nincs. - ropogtatta meg a nyakát és a kezeit a boszorkány készülve a varázslásra. - A testedben maradt a lelked egy darabja,amit a hibrid pasidhoz fogok kötni,így a többi részed visszatérhet a testedbe. És ameddig a hibrid életben van addig te is. Később megköszönheted egy ütős kávéval és valami alkohollal. - legyintett a lány és olyan könnyedén beszélt erről,mintha az időpontot egyeztetné a fodrászával. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ezt nem teheted! - fakadt ki a lány. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De megtehetem és meg is fogom tenni. Megígértem Janenek,hogy minden rendben lesz,de a lelked mégis a tested mellett ül...</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A "rendben" nálunk elég tág fogalom. - forgatta a szemeit Nikol. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szarok a véleményedre angyalkám. Vissza láncollak a testedbe ha tetszik ha nem. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alex bevezette Janet egy fogadóba. A pultos lány szemei felcsillantak,mikor meglátta ki is pontosan az új vendég. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hercegem! - nyávogott a lány. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Csss! Joe kérlek ne hívd fel rám a figyelmet! - a lány lelkesen bólogatott és kacérgodva bámulta a csuklya alól figyelő démont. A dekoltázsa hirtelen mélyebb lett,a hangja idegesítően vékony és a csípőjét is nevetségesen ringatta. Janennek kedve lett volna beverni egyet a lánynak. Megnézte volna,hogy utána mennyire mer mosolyogni mikor hiányzik néhány hófehér foga. Alex elvette a bagzó macskától a kulcsot és elindult felfelé a lépcsőn Jane mögött. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jól ismeritek egymást?- kérdezte a lány egy lépcsőfordulóban. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mondhatni. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Megdugtad? - fordult meg a lány és dühében vörösödni kezdett a füle. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">A démon úgy sütötte le a szemét,mint a kisgyerek amikor rajta kapták,hogy dugi édességet evett. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hányszor? - csikorgatta a fogait Jane. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kétszer. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Jane sértetten bólogatott és feltrappolt a következő emeletre. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane!</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">A lány kettesével kezdte venni a lépcsőfokokat,de a démon könnyedén tartotta vele a lépést. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane...- Alex megfogta a lány kezét ezzel megállítva őt. Felnézett és látta,hogy pont a szobájuk előtt állt meg. Bevonszolta a lányt és bezárta mögötte az ajtót. A falnak szorította a kis tündét, elvágva a menekülési útvonalait. Mikor fölé magasodott akkor tudatosult benne újra,hogy Jane mennyire apró hozzá képest. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem vagyok szent Jane. Sok kalandom volt. Ez nálam egy hosszú időszak volt,de már vége. És nem vagyok rá büszke. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Felfogtam, oké?</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem,nem fogtad fel. Minden egyes nőben téged kerestelek. A páromat. Évszázadok óta. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szóval most már az én hibám!?</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alex egy csókkal hallgatatta el a lányt. Jane nem akarta beengedni,de Alex behatolt a lány szájába és gyengéden simogatta nyelvével. Jane haragosan beleharapott Alex alsó ajkába, hátha ettől a démon majd meghátrál,de az ellenkezőjét érte el. Felkapta a tündét, bevitte a fürdőbe és hideg zuhany alá tette.</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hűtsd le magad aztán beszélünk. - vágta be maga mögött az ajtót a démon. Jane megszeppenve ült a jéghideg zuhany alatt és nézte az ajtót,ahol a démon kiment. Lehet,hogy tényleg túlzásba vitte? Eluralkodott rajta a féltékenység. Végülis Alex vele volt nem a pultos kiscsajjal vagy bármely más kalandjával...hanem vele. Janenel. A lány felállt, elzárta a vizet és bement a hálóba. A ruhája teljesen átnedvesedett, vörös haja az arcához tapadt. Alex felnézett a lányra és rögvest vörössé váltak a szemei. Visszanézett a padlóra, nehogy ráugorjon a kis tündére. Jane azt hitte Alex annyira haragszik rá,hogy még csak rá sem akar nézni. A lány levette a vizes gatyáját és a pólóját is a földre küldte. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit csinálsz? </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Jane nem szólt semmit csak a démon ölébe ült és vizes testét Alexhez préselte. Olyan szorosan ölelte a férfit ahogy tudta. A démon élesen kifújta a levegőt és igyekezte tartóztatni önmagát,de ez nehezen sikerült. Jane máris érezte combján a férfi merevedését. Alex nagy kezei végig simítottak a lány meztelen testén. Érezte,hogy milyen hideg. Késztetést érzett arra,hogy felmelegítse őt. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ne haragudj rám jó? - rezzent meg a lány füle és fejét Alex vállára helyezte. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem haragszom rád csak azt akarom,hogy tudd én csak téged akarlak. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bizonyítsd be. - kapta fel a fejét a lány és türelmetlenül mocorgott a férfi ölében. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane...- kezdte figyelmeztetőn Alex. Tudta,ha már csak a bőre a lányéhoz surlódna nem lenne megállás. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Igen? - búgta a lány és harapdálni kezdte Alex fülét. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ha folytatod nem tudok majd megállni. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ki mondta,hogy állj meg? - kérdezte Jane és benyúlt a démon pólója alá. Alex megcsókolta a lányt, mire Jane már a férfi nadrágjával bajlódott,de túl ügyetlen volt. A démon felmordult és villámgyorsan megszabadult a ruháktól. Ágynak szegezte testének a súlyával a lányt és ajkai felderítő útra indultak Jane testén. A tünde csak úgy égett a vágytól, hogy végre teljesen Alexé legyen. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akarlak. Most. - zihálta a lány. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ne legyél türelmetlen. - mormogta Alex és ráérősen végigsimított a lány combján,fel a derekán a melléig. Jane beleborzongott a férfi érintésébe. Annyira itta a vágyát,hogy azt sem tudta hova tegye magát. Jane átkarolta lábaival a férfit és csípőjét felfelé mozgatta. Alex eleget adott menyasszonya néma kérésének és belé hatolt. Érezte Jane puha és forró testét. Szakértő mozdulatokkal döfködte a lányt és mikor érezte,hogy lassan a csúsra ér belemélyesztette fogait a lány bársonyos bőrébe. A jel,mely örökre össze láncolta őket mindkettejük szíve fölött beleégett a bőrbe,de ők ebből csak a gyönyört érezték. A lány azonnal elment.Alex szinte felrobbant a lány testében. Pihegve az oldalára fordult és magához ölelte a feleségét. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mary megpofozgatta Nikol arcát és a lány riadtan tért magához,majd kapkodta a levegőt. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Na ezzel is megvagyunk,mégsincs este. - tapsolt egyet vidáman Mary és megigazgatta arany fürtjeit. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit tettél!</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Tulajdonképpen halhatatlanná tettelek édesem. - kacsintott a boszorkánymester. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ez mit jelent?</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Azt,ha valaki megsemmisíti a testedet a lelked regenerálja a fizikai testedet. Magyarán se te nem tudod kinyírni magadat se más nem fog tudni. Kivéve,ha kinyírják a hibrid pasidat. Tök mindegy hogyan halsz meg, nem szabadulsz az élettől. </span></span></div>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"></span><br />
<br />
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<img alt=" : " height="224" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/cd/d8/cd/cdd8cd0ed28f7f9446a4727f2acb9005.jpg" width="320" /><img alt="touch..." height="180" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/03/d8/c7/03d8c7d79faa9c672307d3038c7bb77d.gif" width="320" /><br />
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-13615236373547481492016-03-16T13:12:00.003-07:002016-03-16T13:42:31.426-07:006. fejezet / Telepaták <div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Forró hangulat</span></h2>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„… Széttépsz a szavakkal, amiket nem mondanál ki és hirtelen
a holnap egy elmosódott pillanat…”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Linkin Park – Final Masquerade</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Logan egésznapját azzal töltötte, hogy megismerje a tábort, kívülről-belülről.
Már vagy olyan másodjára járta körbe a főépületeket. Örült, hogy végül itt maradhatott
a fajtájával. Ott, ahol Sharon is volt. A fiú szokása volt, megszerezni bárkit,
akit akart, de a lány nem dőlt be a mosolyának, ahogy a többi szokott.
Kifejezetten hidegen reagált a fiúra, kést szegezett neki, visszaszólt, sőt
Logan megvolt győződve arról, hogy direkt érkezett a fölre, amikor visszatértek
a jelenbe. Valahogy mégsem tudott haragudni rá, egyszerűn kellett neki.
Szerette azokat a lányokat, akik nem a körműk festegetésével töltik a
szabadidejüket. Logan erősen koncentrált, hogy meghallja a lány gondolatait. <i>– Noah, az isten szerelmért!-</i> Logan
elmosolyodott, mikor meghallotta azt a hangot. Tudta, hogy merre keresse a
lányt. Így hát gondolta nem a könnyű utat válassza, talán ezzel meglepi a
lányt, még jobb, ha nem veszi észre… - A fiú perverz mosollyal az arcán kezdett
felmászni az irodához, a harmadikra. Már szinte hallotta, az összes gondolatot,
ami megfordult a lány fejében, bár nem sokat értett belőlük. Épp benézett az
ablakon, amikor a lány, hirtelen oda pillantott. Logan elmosolyodott, épp
nyitotta volna a száját, hogy köszönjön, mikor Sharon rácsapta az ablakot. A
fiúnak, ideje se volt felfogni mi is történt vele. Már a bokor mélyén feküdt
mikor a lány gondolatát megértette… <i>- NA,
nem… Ezt nem. – </i>A fiú egyszerre volt mérges és meglepett a lány reakciójára.
</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hiszed, ezzel lerázol, nagyon tévedsz. – Felállt és leporolta magát. Kiszedte a szúrós
ágakat, onnan ahol nem volt helyük. –<i>
Várd csak ki, nekem is van különleges erőm, mint mindenkinek</i>. – Üzente telepatikuson
a lánynak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon: </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Várd csak
ki</i>, nekem is van különleges erőm, mint mindenkinek! – Hallotta, a lány a
fiú üzenetét. Sharon szinte nem is törődött, a civakodó üzenettel. Inkább, hangosan
felnevetett, majd hátra dőlt a kényelmes fotelben. Noah nem rég hagyta el a
szobát. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tényleg jobb lesz, ha megkeressük Petert. Talán
még is elmond nekünk valami hasznosat Ravennel kapcsolatban. Azzal lehajtotta a
pohár tartalmát. Az ajtó kinyílt és belépett rajta a Logan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mondták már, hogy gonosz vagy? –Kérdezte a fiú.
Kockás inge itt-ott kiszakadt, arcát oldal egy kis vérző seb díszítette. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mondták már, hogy nem illik bemászni hívatlanul
az ablakon? –Vonta fel a szemöldökét a lány, majd felállt a kényelmes
ülőalkalmatosságból. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gondoltam kicsit megleplek. –Húzta csábosan
mosolyra a száját a fiú. Sharon elvigyorodott, ne akarta magát hagyni.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Legközelebb,
akkor mássz be az ablakon, mikor rád tudok figyelni. –Nevetett a lány és
közelebb ment a fiúhoz, majd kiszedett egy ágacskát a sötét hajából. Logan, kifejezetten kihívásnak vette a mondatot.
Elkapta a lány vékony derekát, és nagyon közel szorította magához. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Most, tudsz rám figyelni? –Sharon, rezzenéstelen
arccal reagált. Majd folytatta a játékot. Közelhajolt a fiú füléhez és alig
hallhatóan válaszolt neki.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudnék, de nem az ablakon jöttél. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha, megvársz, felmászok újra, de lehetne kicsit
kevesebb ruha rajtad. –Súgta vissza a fiú és lerántotta Sharon fekete
kardigánját. A lány, felnevetett. És pengét emelt a fiú nyakához. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hiszem én nyertem! –megvárta még a fiú
elereszti, majd kisétált a folyosóra. Logan, élvezte, ahogy a lány élvezi a
helyzetet. Lese tudta volna tagadni, hogy mennyire akarta a lányt. A gondolatok,
a tikok, amit hallott, ezek miatt a lányt közelebb érezte magához, mint bárkit
a földön. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Van egy
kis időd? –Szólt utána. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Lehet, ha akarod. – Sharon direkt válaszolt
csábítóan, szerette kínozni a fiút mentálisan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor, mit szólnál, ha lemennénk a tóhoz? Beszélgetni.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legyen, ha már te minden gondolatomat hallod,
akkor legalább had tudjak én is rólad, egyest mást. – Azzal ketten elindultak a
folyosón. Noah, kérdően közelített. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, mi van Sharon? Előbb rácsapod az ablakot,
most meg itt andalogtok? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi nem… - Ellenkezett a lány. Logan,
megérintette Noah vállát. A fiúnak fel se tűnt a kis jel, amit Logan hagyott a
vállán.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ne, is foglalkozz ezzel. – Sharon kérdően nézte
a fiút, majd tovább indult vele. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még is mi volt ez? –Nézett vissza a vállai felet
a lány Noahra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Semmi. –Karolta át a lányt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Eljátszadozom én veled, de nem vagyunk egy pár. –Rázta
le a fiú kezeit. Logan csak, elmosolyodott. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még! –Monda, olyan halkan, hogy Sharon nem is
hallotta. </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon nézte, ahogy a nap lassan lenyugszik. Kényelmesen hátra
dőlt a mólon. Majd folytatta a beszélgetést a fiúval. Olyan két órája ültek a
parton. S mikor Logan ismét, megpróbálta a lányt levetkőztetni, Sharon ismét pengét
emelt a fiú arcához. Logan, megdermedt,
nézte a pengét, majd a lányt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mond, nem unod még ezt a mozdulatot? Amúgy is,
mi ez a fegyver vonzalom nálad?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->És te? Nem unod, hogy folyton leakarsz
vetkőztetni? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nos, hogy őszinte legyek, Nem igazán unom. –Mosolyodott
el a fiú. –Kifejezetten élvezem. Kár, hogy te nem akarsz élvezni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még egy ilyen mondat és tényleg elvágom a
torkod. – Monda Sharon hidegen. Logan eleresztette a lány felsőjét.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hát, te tudod. De, akkor is azt gondolom, hogy
neked valami fegyver fétised van. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Te, meg szimplán perverz vagy. – vágott vissza a
lány.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, csak már megszoktam, hogy megkapom, amit
akarok. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Engem, nem kapsz meg csak úgy. – fordult vissza
a víz felé a lány.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ne feledd, én hallom a legmélyebb, legsötétebb,
legperverzebb gondolataidat. - A végét, már szinte suttogta. –Biztos vagy,
benne, hogy nem akarod, hogy kicsit játszadozzak veled? – Lenézett a lány
ajkaira, majd a csodás vérvörös szemeit kezdte figyelni. Sharon, mélyen legbelül
megremegett. Érezte, hogy gyomra kavarog. <i>HA,
ezt is hallod, csókolj meg!</i> Logan
győzedelmesen hajolt a lány szája fele. Sharon, csak erre a pillanatra várt.
Meglökte a fiút, aki a következő percben a vízben ficánkolt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, milyen a csókom? –kérdezte nevetve a lányt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Te szemét. –válaszolt nevetve a fiú, azzal
elkapta a lány bokáját és berántotta a vízbe.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, várjál csak… TE…! –Fröcskölte le a lány a
fiút. Majd kimásztak a partra. Logan Sharon vállára rakta a száraz inget, amit
még a fürdőzés előtt levett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legközelebb lehetne, hogy nem ruhában mártózunk
meg a tóban? –kérdezte nevetve.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Lehetne. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ideje lassan aludni, térni. És mielőtt eljátszadozol
a gondolattal, egyedül… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->jól, van na. Eskü csak egy pillanatra
képzeltelek el, ahogy…</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->NE, merészeld folytatni a mondatot. –Lökte vissza
a vízbe a fiút. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha-ha-ha… Már megint? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Lekellett mosni, azt a kölnit. –nevetett a lány,
majd felállt. Logan, fejét ingatva kikászálódott a tóból. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Na, kösz…
- Sharon rákacsintott válaszképpen. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kellemes éjszakát! –Intett a fiúnak Sharon. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Neked is! Ne feled, holnap előbb találkozunk,
mint azt te gondolod. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mire gondolsz? –Fordult vissza a lány. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Majd meglátod…. –Nevetett a férfi, majd belépett
a szobájába. Sharon értetlenkedve meredt utána… <i>Mit tervezel, te perverz disznó? </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Azt, majd
holnap meglátod… </i>- Válaszolt a fiú titokzatosan. Sharon, vállat vont, nem
akart semmire se gondolni, zavarta, hogy nem tudja mikor mászik bele a fejébe a
fiú. </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon mocorgásra ébredt. Nem nagyon akarta kinyitni a szemét,
lassan a párnája alá nyúlt, megmarkolta a rejtett pengét. Valaki simogatni,
kezdte a combját. A lány riadtan, ugrott a támadóra. Erősen neki szegezte a
fegyverét. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, mondod… Fegyverekkel alszol? – Kapta feje
közelébe a kezeit, Logan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->TE…… - Morogta idegesen Sharon.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gondoltam, valóra váltom a perverz álmaidat.
Egész sexy álom volt. –Nevetett Logan. Sharon nem tudta pontosan mitől érzi
magát jobban zavarba… Attól, hogy egy szál spagetti pántos selyem hálóingben van,
vagy inkább az a tudat, hogy rajta ül a fiún. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szállj ki a fejemből! - Ordította, a lány, majd
szinte leugrott a fiúról. Ekkor lépett be, a szobába Noah, aki komás fejjel
nézett a két alul öltözöttre.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Öhh…. Sharon… TE még az ágyba… Fegyverekkel? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Félre érted….. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ahhaaa…..
– Logan csak nevetett a háttérben. Miután Noah kiment a férfi kimászott
az ágyból. Sharon zavartan nézett végig Logan kidolgozott testén… Nem takarta
sok minden, egy szál alsóban állt ellőtte, látszólag zavartalanul. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gondoltam megválaszolom, a tegnapi kérdésed… A
sajátos erőm, az hogy, akit megjelölök, mint Noaht, tudom irányítani.
Legalábbis valamennyire. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Én nem is kérdeztem….</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ja, bocsi, akkor csak gondoltad. - Nevetett fel
Logan… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Utoljára mondom, szállj ki a fejemből. – Sharon a
fiúnak hajítatta a pengét, ami meg is sebezte a vállat. A lány nem akarta
eltalálni, de még is sikeredett….
Gyorsan felkaptak pár ruha darabot. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem hiszem el, hogy tényleg megsebeztél… - Mosolygott
Logan és lesétáltak Peterhez, aki kérdően nézett rájuk… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Sharon, nem hiszlek el…. mégis mit csináltál? –Nevetett
fel hangosan Noah… - Hát, te aztán érdekes lehetsz az ágyban… - Sharon hidegvérrel,
oda sétált hozzá, majd elegánsan fejbe csapta.</span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Megmondtam, nem történt olyasmi. – Sharon hallotta,
ahogy Raven, hosszú idő után először szólal meg a tudatában. <i>– Miféle pikáns dolgok történtek?</i> </span> </div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglZ8o-ibcuF5Sag6OiZxvLqG3la-nWelMhqigPYdgQgUetgMdP0Xei_2LUALNEklDrRylobQIjNcW2bEjTqGrDkq-oT8szg1g1uBd_EwgRFwQxgHPhtnu9zVXv0qHNqMgDaKHGwFFwHmc/s1600/water.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglZ8o-ibcuF5Sag6OiZxvLqG3la-nWelMhqigPYdgQgUetgMdP0Xei_2LUALNEklDrRylobQIjNcW2bEjTqGrDkq-oT8szg1g1uBd_EwgRFwQxgHPhtnu9zVXv0qHNqMgDaKHGwFFwHmc/s1600/water.gif" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<img alt=" : " height="209" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/af/ff/7a/afff7a34645b50737d3b259c34709022.jpg" width="320" /></div>
<br />
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
</div>
<br />
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
</div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-76529659190300767152016-03-12T11:38:00.000-08:002016-03-12T11:38:37.269-08:0017.fejezet / Démoni szerelem<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-indent: -18pt;">
</div>
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-indent: -18pt;">
</div>
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-indent: -18pt;">
</div>
<br />
<div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: inherit;">Sorsok</span><o:p><span style="font-family: inherit;"> </span></o:p></span></h3>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„Mindenem, amim van,
tőled kaptam. A szerelem tartott minket motiváltnak. Ebben a világban, ami oly
szennyezett, ez az egyetlen dolog, ami megmenthet engem… Mikor a dolgok
túlságosan komplikálttá vállnak, mindig visszatudunk térni ahhoz, amit közösen
alkottunk… Mikor képtelen vagyok elszabadulni tőle, a gyűlölet naponta
felemészt.”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Deuce- Do you think
about me</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"> Miután Jane és Alex
felszívódtak, Johs dühtől forrongó fejjel kezdet fel-alá jártkéni a nappaliban.
Magában vitatkozott, majd ami a keze ügyébe került ripityára tört. Mary, csípőre
tett kezekkel figyelte a tündét, ahogy mindent tönkre tesz, majd megelégelte a
látottakat. Behunyta szemét, suttogni kezdett valamit, és Johs hirtelen varangyképében
tetszelgett előttünk. A fiú, hártyás lábaival, felénk ugrált, közben hangosan
brekegett, mint aki azt akarja mondani, változtassatok vissza különben…. „ Nick
nevetve figyelte, ahogy a kisbéka „szitkozódva” ugrál egyhelyben. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Már réges-rég megérdemelhetted volna, hogy
varangyot csináljak belőled! –Mondta Mary, majd egy nagyobb üvegpohárba ejtette
a rakoncátlankodó fiút. Letakarta egy szűrővel, majd mosolyogva felénk
fordult. –NA, most hogy őt
elhallgatattam… Ideje lesz vele foglakozni. –Mutatott Kristoff-ra, akit szinte
eltakartak a nagy ezüstláncok. – Nick! szeretném, ha segítenél nekem? Nem
ismerek más embert, aki annyira ismerné a varázs és gyógynövényeket, mint a te
nővéred. És, ha jó tudom tanítgatott téged is. –Mosolygott Mary. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szívesen segítek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nikol, rád bízom a fiút. Csak annyit kérek,
maradj távol a fogaitól. Erősebb a varázslat, ha még nem ívott vért a vámpír
énje. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Rendben. –Néztem bosszúsan a lányra, aki Nickkel
kilépett az ajtón. Kristoff rám se nézett, csak keserűen nézte, ahogy kettesben
maradunk. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mennyi bajt okoztam… - Mondta halkan.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Megmentettél. És most rajtunk a sor, hogy
segítsünk rajtad. Most pedig gyere, felmegyünk, ha már más feladatot nem
kaptam. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit csinálunk? – Nézett fájdalmasan a fiú.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tv-zünk vagy valami… Mint rég…</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nikol. –Ült le a lépcsőre. –Már soha nem lesz
semmi olyan, mint rég volt. itt elszakadt a cérna. Mélyen legbelül, ismét
elvesztem. Egy szót se bírtam szólni, csak álltam meredten és hagytam, had
folyjanak a könnyeim. Kristoff meglepetten nézett fel rám. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Héé! Semmi baj… Nem akartam… - Elegem volt,
mindenből és mindenkiből, elindultam felé, majd egy kosza pillantás után
felrohantam az emeletre. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nikol! Kicsim! –Rohant utánam ahogy csak bírt,
csörgő láncai közepette.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha azt akarod, hogy a tiéd legyek, mint rég…
Miért vagy ilyen elutasító velem? Miért? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Félek, ha nem teszem… Ártani fogok neked. –Hajtotta
le szégyenkezve a hibrid. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem érdekel. Én felajánlottam neked a vérem, hogy harapj
meg. Hogy végre vége legyen! Hiszen, mindketten tudjuk, én nem élném túl az
átváltozást. Anyám boldog lenne. Te meg tovább léphetnél, elfelejthetnéd azt,
ami volt. –Tudtam, hogyan nézhet most rám, de nem volt erőm a szemébe nézni. –
Legutóbb majdnem vízbe fojtottam magam. Tudod miért nem tettem? – Kérdeztem alig
hallhatóan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem… - Mondta rekedt, akadozó hangon.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mert Janenek tettem egy ígéretet. Ez tartott
vissza… - Kristoff közel jött hozzám, szemeiből elveszett a vámpír tekintett az
volt, aki rég, egy erős démon. A vállára dőltem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérlek, ne csináld ezt velem. Te is tudod, hogy
miattad tartottam ki eddig. Ti mind olyanok vagytok nekem, mint a családom.
Szeretlek benneteket.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->És… És akkor mi van? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy-hogy mi lenne? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi lesz? Mary elmond valami hókusz-pókuszt,
minden rendbe jön… Aztán hozzám se fogsz
érni, nehogy megsebesíts… Sajnálom, de
ez így nekem nem megy. Feladom… Anyám nyert. Elvett tőlem mindent, ami ebben az
esze-veszett világban ért még valamit. –Kristoff csak hallgatott, nem válaszolt.
Bele néztem a szemibe, de semmi. – Lemegyek, csinálok valamit enni… - Azzal ott
hagytam, hallottam minden gondolatát. „Megakarlak védeni!” Értsd meg, ha ez az
ára, akkor is megvédelek.” Ahogy leértem, próbáltam elterelni a gondolataimat,
hiába. Elég volt ránézni a barna szemeire, amiben keserűség, szeretet,
fájdalom, sajnálat keveredett. Mélyen hallgatott. Figyelte, ahogy
teszek-veszek. A láncai már felperzselték a bőrét. Tele volt vöröses égési
sebekkel, de nem figyelt rájuk, bizonyára az volt a legkisebb fájdalom, amit
érzett. Elé raktam a tányért rajta egy adag olasz tésztával. Szemeiben
megcsillant a hála és a fájdalom. Kezeit nem is bírta mozdítani, felnézett rám,
felállt majd homlokon csókolt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Veled leszek… Akkor is, ha ilyen ostobaságokat
beszélsz. Megvédelek, akár magamtól, akár mástól. Azzal felvonszolta magát az
emeletre. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hiszed, megtudsz védeni mindentől és
mindenkitől… Csacska Démon. Magamtól soha se fogsz tudni megvédeni. –Azzal kirohantam
az ajtón, könnyekkel a szememben.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mary és Nick gyökereket és leveleket szedegettek kertben. Már
lassan össze szedtek mindent, amire szükségűk volt. Mary hangosan átgondolta
mire lesz szüksége még.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Levendula, Rozmaring, Beléndek, Maszlag, nadragulya.
Szerintem megvan minden, amire szükségem lesz. – Egyenesedett fel Mary. - Lehet,
hozhatnánk egy kis csalánt. Jó kis nyugtató teát tudnánk főzni belőle a
Nikolnak. –Nick felszisszent, arra megteszi a kamillai is. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igazad van. – Mosolygott fáradtad a lány. –Ideje
lesz elkezdeni, hosszú nap vár még ma ránk. – Mondta a lány </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Oké! Akkor hozok még egy kis kamillát és
mehetünk is. – Mondta Nick, mikor Nikol zokogva átrohant a kerten. Kirohant az utcára, majd felnézett az emeleti
ablakra. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Most ments
meg, lásd be, nem tudsz mindentől megvédeni! </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi lelete ezt a lányt. –Nézett utána, majd fel
az ablakba, ahol Kristoff Ijedten kapálózott, már amennyire tudott. –Nick, Azt hiszem baj van… - Folytatta Mary és
Nikol után indult, aki addigra vérben feküdt az utón. –Te jó isten! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Nikol: </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Felnéztem az ablakba, utoljára átgondoltam, mit is akarok
tenni. </span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i>Most ments
meg, lásd be, nem tudsz mindentől megvédeni… - </i>Üzenetem az ablakban álló
fiúnak, aki már tisztában volt mindennel. Kiléptem az útra, majd az utolsó
dolog, amit láttam egy autó fényszórója volt, majd minden elsötétedett.
Éreztem, ahogy a forró vér átáztatja a felsőm, hallottam, ahogy csörögnek
Kristoff láncai, de már nem éreztem semmit se. <i>Végre megtettem! Sajnálom, remélem egy következő életben máshogy alakul…</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kristoff: </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nikol!!! Ne, mire készülsz? Kérlek…. Segítsetek
rajta, rántsátok vissza, ártani fog magának! NE! – Láttam, ahogy kiugrik az útra,
ahogy megpördül a szélvédőn és, ahogy a porba hull… - Minden lelassult, a
jelenet, ahogy Mary és Nick elindul futva… Ahogy Nikol eltűnik. Rohantam,
rohantam, ahogy a láncok és a fájdalom engedte. Ez a fájdalom most más volt,
nem fizikai. Testileg nem éreztem már semmit. –Mary! Mentsd meg kérlek…. –Futottam
ki az utcára. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Uram isten, esküszöm nem láttam…. Csak kilépett
az útra. Kérem, had segítsek, ugye még lélegzik? –Hadarta a kalapját
szorongatva egy őszülő öregember, aki az autót vezette. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->NE! – Mary meglengette a kezét az ember előtt. –
Erre te nem emlékszel, soha nem voltál itt és ez nem történt meg! –A férfi,
mint akit megbabonáztak alázatosan beült az autójába és elhajtott. –Kristoff lépj
hátra! Túl sok a vér! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem! Kérlek segíts rajta! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gyere el onnan, a vér szaga megfog babonázni, és
azt nem hagyhatom. Nick menj be a házba, jobb ha nem látod, készíts elő a
szertartást. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Milyen szertartás, Nikollal mi lesz? – Próbáltam
ellenkezni Maryvel. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ő rendbe jön, örökéletű, ahogy bármelyikünk.
Viszont, veled nem tudunk elbánni, ha elveszíted a fejed! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Az isten szerelmére! Ő nem örökéletű, csak félig
ebbe bel fog halni…. Elvették az életét, mikor lebukott a földre… - Éreztem, ahogy valami elborul bennem, a vér
tényleg túl sok volt. A démon énem féltette Nikolt, még a vámpír énem… Lassan
éhezni kezdett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kritoff! Jaj nekem… Ez nagyon nem tetszik… Nick felrajzoltad a pentagramot? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kristoff lépj be a körébe és maradj ott, amíg Nick
meg nem gyújtja az összes gyertyát! Nikol miatt ne aggódj! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Rendben…- Mondtam szörnyű fájdalmak közepette. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Veled, mit tegyek? –Hajolt közel a lányhoz Mary.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mary:</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kristoff belépett a körbe, de végig a
szemét a lányon tartotta. Berohantam a konyhába… Megfogtam a kisbékát, és
vissza változtattam. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Johs! Hozd be a lányt és fektesd ide, kérlek. –
A fiú válaszra nyitotta a száját, de közbe vágtam. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Erre most nincs időnk! Hozd gyorsan, és egy szót
se szólj, hangosan. – A fiú bólintott. Mikor visszatért már értette, miért
kértem meg arra, hogy ne szólaljon meg. A lány nem lélegzett, elment. Élettelen
véres testét, már nem bírtam visszahozni. Eközben Kristoff, a körközepébe
szenvedett… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Jól, van. Ugye? </span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Persze… - Feleltem, próbáltam nyugtatni, hogy ne
legyen nagyobb baj mint ami most fen áll. Tudtam, én nem tudok segíteni a
lányon. Így maradt, ami maradt. Kristoffal kellet foglakoznom, mielőtt őt is
elveszítem. Így hát magamra kaptam fekete köpenyem és varázskönyvem szorongatva
a szenvedő démon mögé léptem. A gyertyák felvillantak és az égbe csaptak a fiú
körül. Ahogy haladtam az igében, láttam, ahogy szenved… A jel alakja, kezdett
felrajzolódni a vállaira, de még közel sem voltunk a végén. Kristoff erősen
viselte, de nem vette le a szemét a lányról. </span><i><span style="font-family: inherit; font-size: large;">–Kérlek, alázatos mindenhatóm! Segíts az elkövetkező,két órában, nekem
és ennek a szenvedő démonnak! </span> </i> </div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/03/61/8c/03618ced6a3b220a570c1df9ba34151a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Circle of the Crone (by Jason Chan): " border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/03/61/8c/03618ced6a3b220a570c1df9ba34151a.jpg" width="112" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5p0GDV28v6zUUfhTJuR58X2S4HbcGqbH6d8BnXRrELkID_yqJ7Pr-7JnR2lL-VsvzuJNxtqDcQjJNCmnfHXhMrS40T62Raf0BKNaHSzs3-EO0gWJoZaK9y1NkREs2EP-smhqSM6eu48o/s1600/gyilkos.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5p0GDV28v6zUUfhTJuR58X2S4HbcGqbH6d8BnXRrELkID_yqJ7Pr-7JnR2lL-VsvzuJNxtqDcQjJNCmnfHXhMrS40T62Raf0BKNaHSzs3-EO0gWJoZaK9y1NkREs2EP-smhqSM6eu48o/s320/gyilkos.gif" width="320" /></a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-82660358392219765182016-03-12T11:29:00.002-08:002016-03-12T11:29:10.586-08:005.fejezet / Telepaták<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Könnyek közt</span></h2>
<div align="center">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div align="center">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„Ami mögöttünk van, és ami előttünk van, mind nagyon kicsiny dolgok ahhoz képest, ami bennünk van. „</span></div>
<div align="right">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ralph Waldo Emerson –</span></div>
<div align="right">
<br /></div>
<div align="right">
<br /></div>
<div align="right">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Raven addig-addig rágta Peter fülét, míg az beadta a derekát és megengedte, hogy a hatalmas üvegházban, mely tele volt növényekkel, ott szálljon meg. Peter a hosszú évek során két helységet épített ki. Az irodáját, amit összekapcsolt egy saját hálóval, és egy másik szobát, amit a vendégeinek tartott fenn.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A két nap alatt Raven teljesen bevackolta magát, és kizárta a világot. Noah és Sharon próbálkoztak kapcsolatot kezdeményezni a lánnyal, de ő csak Peterrel volt hajlandó kommunikálni. A lány csak esténként merészkedett ki a szobából mikor már tudta, csak a férfi van ott. Raven apja által jól ismerte a negyvenes évei felé bandukoló Petert. Mikor Jason elhozta őt ide, hogy meglessék édesapjukat munka közben, lassacskán Petert is megszerette, aki gyakran ajándékozta meg apróságokkal.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A lány kilépett a szobából, melynek falai üvegből voltak és csak egy vastag bordó függöny takarta el a helyet a kíváncsi szemek elől. Felnézett és ámulva nézte a narancs- és rózsaszínű eget. Az üvegház tiszta üvegén ezerszínű volt az utolsó napsugár. Ravent szinte megbabonázta, ahogy megtört a fény és áttört a növények levelein, ágain.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Gyönyörű, igaz? – sétált mellé zsebre dugott kezekkel Peter. Szőke hajában alig látszottak az ősz hajszálak, de tagadhatatlanul ott voltak. Hiába, a kor rajta is meglátszott. Raven ekkor újra rájött mennyire utálja az időt. Kegyetlenül elmúlik és nincs vissza út.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Gyere, segíts nekem. – bökte oldalba játékosan a lányt és egy hatalmas, üres, fekete balkonládát nyújtott Ravennek. A lány elfogadta és mosolyogva követte Petert. Eszébe jutottak a régi idők, mikor még szeretett ide járni. Mikor még ez volt a menedéke. De aztán minden megváltozott…mostanra a lánynak ez földi pokol.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mit kezdesz velük? – biccentett Raven a két ládára, amit Peter vitt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Rozmaringot és levendulát ültetünk bele. – indult el a kis kikövezett ösvények egyikén a növények közt. Raven ráérősen ment utána. a hatalmas levelek…a sok zöld. Úgy érezte, mintha itt az idő megállt volna. Mintha még mindég az a mosolygós kislány lenne,aki imádott itt táncikálni és bújócskázni a testvérével. A nagyra nőtt növények valahogy biztonságérzetet nyújtottak a lánynak. Nyugalmat, amit nem lehet megfizetni. Ez volt a pokolban az egyetlen hely, amely még tiszta maradt és sértetlen a lány szívében. Kilépett a majd, három méteres bejáraton és követte Petert. A zöld fű a távolba vezette Raven tekintetét, az erdő és a búzamező felé. Peter elvette tőle a ládát és követte a lány tekintetét.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hogy lehet valamit egyszerre gyűlölni és szeretni is?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Néha én is így érzek. Szeretem, mert itt szabad lehetek…de a rossz emlékek megkeserítik ezt a paradicsomot. – tette le a ládát Peter. Az arcáról azt lehetett leolvasni hogy belefáradt. Belefáradt csak a rosszat látni. Belefáradt csak a jót látni. Ezt a lány pontosan megértette. A rossz emlékek bemocskolják a szépet.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Tiszta lappal kellene indítani? – kérdezte kissé elveszve a lány, mert nem tudta, hogyan érezzen e hely iránt. Szeresse, mert imádta? Vagy gyűlölje, mert itt árulta el őt és a családját a saját „fajtája”?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Képes vagy megbocsájtani? – adott a lány kezébe egy kis lapátot Peter. Világosbarna szemei a lányt fürkészték.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A helynek igen…de az embereknek nem. – térdelt le a láda mellé Raven. Szőke haját hátra söpört, hogy ne legyen útban az ültetésnél.</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Noah felesleges. Most sem lesz kint. – sóhajtott Sharon, mikor a fiú befordult az üvegház oldalán. Noah megtorpant és a lány beleütközött széles hátába.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Á! Nem tudsz…</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Css! – fogta be a lány száját.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hmm…mmmm! – próbált ellenkezni Sharon sikertelenül.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Maradj már, nem akarom elijeszteni. – suttogta Noah és Ravenre nézett. Elmosolyodott, mikor az elveszettnek tűnt lány hirtelen hangosan elnevette magát. Csilingelő kacaja megmozgatta a fiú bensőjét. A lány ajkai elé tette földes kezét és tovább kuncogott Peterrel együtt. Noah leült a földre és csak nézte. Nem szólt semmit csak gyönyörködött abban az angyalban, aki bearanyozza a napjait, mikor láthatja.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- A kukkolás undorító. – fintorodott el Sharon és leült Noah mellé. Unalmában piszkálni kezdte az egyik fűcsomót.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mióta itt van, nem álmodom vele. – suttogta halkan a fiú. A csalódottságot Sharon még így is kihallotta szavaiból. Tudta, hogy Raven szinte az öngyilkosságtól mentette meg Noaht csak azzal, hogy létezik. Sharon azt is tudta Noah mennyire érzékeny, bármennyire is mutatja az erős nagyfiút kívül.</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Raven lódobogást hallott. Megfordult és felállt Peterrel együtt. A lovas eszeveszetten hajtott feléjük. Mikor megállt, szinte lepattant a lóról.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Simon. – lehelte halkan és nem akart hinni a szemének. Amikor meglátta Ravent megtorpant egy pillanatra és csak nézte, majd elindult. Eldobta a kardját és futásnak eredt. Fekete köpenye lobogott mögötte. Raven is elindult. Raven és Simon szinte összeütköztek. Olyan szorosan ölelték egymást, hogy a mindketten alig kaptak levegőt. Simon sokkal magasabb és izmosabb lett, mióta Raven utoljára látta, de még mindig ott volt az a Simon, akit ismert és szeretett.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Raven úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle. Simon csak simogatta a lány selymes haját és vékony kis hátát. A lány halk zokogásban tört ki és könnyes arcát Simon villába fúrta. Mennyiszer kívánta, hogy csak még egyszer…csak még egyszer utoljára láthassa a szeretteit. Ugyan nem volt itt mindenki, de Simon itt volt. Élt és itt volt. Azok a szelíd zöld szemek, a mindig zilált világosbarna haj. Igen. Simon volt az. A lány el sem merte hinni. Mindketten egymásba kapaszkodtak.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Tudtam, hogy életben vagy. Éreztem. – csókolta meg a lány homlokát és két nagy kezébe vette a lány orcáját. Összeért mindkettejük homloka. Simon megengedte magának, hogy viharos érzelmei eluralkodjanak rajta is. Könnyeit hagyta végigcsorogni arcán.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Azt hittem meghaltál. – csuklott el a hangja a sírástól. Raven lila szemei még mindég könnyben úsztak és hitetlenkedve érintette meg Simon mellkasát, hogy érezze az erős szív dobbanásait.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Itt vagyok. Már nincs semmi baj. – ölelte át a zokogástól remegő lányt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Noah épp megindult volna, de Peter megragadta a vállát.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ne most.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- <em>Ki Simon Ravennek?</em> - kérdezte telepatikusan Noah.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- <em>Ősidők óta ismerik egymást.</em> <em>Régen is szétválaszthatatlanok voltak. Simon teljesen összetört és rögeszmésen kereste Ravent…de úgy látszik nem hiába.</em> – üzent vissza Peter.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- <em>Menjünk.</em> – terelgette el Noaht. Sharon.</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Peter behívta Ravent és Simont. Leültette őket az irodájában lévő kerek kis asztalhoz.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jason a lelkemre kötötte, hogy védjelek meg. Nem tudtam merre vagy. Nem akartam elhinni, hogy nem vagy többé. Jason halála után…kerestelek, de nem találtalak. Aztán kiszabadultam. Vissza akartam menni érted, de senki nem akart az oldalamra állni. Egyedül pedig nem győzhettem. Telepatikusan nem értelek el. Féltem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Egy éve szabadultam az emberektől egy lázadáskor. Sebesülten talált rám egy ember. Az öreg asszony kedves volt hozzám. Befogadott, ápolt és etetett. Nem minden ember gonosz. – mesélt Raven is.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hallottam nem akarsz itt maradni. – ráncolta a homlokát Simon és megfogta a lány kicsiny kezeit.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Itt árulták el a családunkat Simon. Képtelen vagyok megbízni az itteni emberekben. Nem megy.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jó, de hová akarsz menni? Az emberekhez?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Peter is leült és három csésze teát tett le a kis asztalra. Nem szólt semmit csak hallgatta a beszélgetést, reménykedve, hogy Simon majd egy kicsit megszelídíti Raven vasakaratát. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem messze van itt egy falu, ahol a néni lakik,aki gondomat viselte. Meg akarom neki hálálni, ezért én akarok vele törődni. Már nincs élő rokona.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De ott az emberek rád találtak. – csóválta a fejét Simon.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Elég jól értesült vagy. – pillantott Peterre a lány, aki megvonta a vállát.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kössünk alkut. Meglátogathatod az idős hölgyet. Társasággal. Velem vagy Peterrel. De itt kell laknod.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De én..</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Csak itt tudlak biztonságban tudni. Még csak most kaptalak vissza. Nem akarlak szem elől veszíteni. – szorította meg a lány kezeit Simon. Az elmúlt évek lassú folyása őt is megviselte.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Rendben. De akkor itt maradhatok Peterrel és senki mást nem fogsz rám erőltetni.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Simon tiltakozásra nyitotta a száját, de be is csukta. Ameddig Peter szemmel tarthatja a lányt és Raven itt van a közelben Simon nem fog vitatkozni. Az lesz, amit a lány akar.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Rendben.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hé és mi lesz a vendég szobámmal? – tette le a csészét Peter. Mindketten oda kapták a fejüket. – Csak vicceltem. – mosolyodott el. Simon hangosan fújtatott egyet, Raven pedig forgatta szemeit.</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon bevezette Noaht az irodájába. A fiú levágta magát az egyik kényelmes fekete fotelba, és homlokráncolva gondolkozott. Sharon leült a vele szembeni fotelba.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ki Raven? – kérdezte a lány néhány perc csend után. Noah értetlenkedve nézett fel.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ezt hogy érted?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Gondolj bele: Simon és Raven nem csak ismerik egymást. Komoly kapocs fűzi őket össze. Az nem tudom, hogy mi az összefüggés, de ez eddig biztos. Raven pedig eddig csak Petert engedte közel magához, szóval őt is régóta ismerheti. És akkor még ott van az a kijelentés, hogy ő valami olyat, tud, ami a javunkra válhat az emberekkel szemben. Szóval…kicsoda Raven valójában? – tette fel a kérdést újra Sharon.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jogos. Kérdezzük meg Petert. – ugrott fel a helyéről Noah feltüzelve.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Elfelejted, hogy ott most csak zavarnánk. – sóhajtott lemondóan Sharon. Noah leroskadt a fotelbe és kínjában beletúrt fekete hajába.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi van Simon és Raven között? – láthatóan ez zavarta a legjobban.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Úgy nézek én ki mint egy jósló, aszott cigányasszony? Miért mindig tőlem kérdezel ilyeneket? Annyit tudok, mint te. – vett ki szekrényből két poharat és egy teli whisky-s üveget, visszaült és töltött maguknak.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem tudom csak gondoltam női szemmel többet látsz, mint én.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Túl becsülöd a női szemet. Ha ismerném Ravent talán tudnék választ adni neked, de így…</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Meg kéne kérdezni Petert. – elmélkedett Noah. Felállt és kinyitotta az ablakot, majd elvett egy könyvet Sharon asztaláról. A hűs esti levegő betört a szobába, felfrissítve az állott levegőt. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szerinted mondana bármit is? – kérdezte Sharon kételkedve.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Próbálkozni lehet nem? – válaszolt kérdéssel Noah. Nem adta fel. Meg akarta ismerni Ravent. Megtudni, hogy ki a lány valójában. Noah elveszetten nézte az olvadó jeget a poharában. Sharon épp felpillantott mikor Logan feje bukkant fel az ablakban. A lány szemei kikerekedtek a meglepetéstől, felpattant szinte oda szaladt az ablakhoz. A lány fogta és bevágta az ablakot, de úgy, hogy Logan feje koppant az üvegen. A lány elhúzta a száját és behúzta a függönyt. Noah meglepetten nézte a lányt. A harmadik emeleten volt az irodája. Remélte Logan nem esett túl nagyot.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Szerintem ne igyál többet. – heccelte a lányt. Mindketten jól bírták az alkoholt, szóval Naohban meg sem fordult a gondolat, hogy esetleg Sharonnak túl sok volt az az egy korty pia.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ha-ha. Marha vicces vagy. – fintorgott Sharon. Felfogta fekete haját, és visszaült a fotelba, mintha mi sem történt volna.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Na jó, én megyek. – biccentett Noah és még egy utolsót húzott a whisky-s üvegből.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<img height="169" src="http://i.imgur.com/52AYgOY.gif" width="320" /><img height="176" src="http://31.media.tumblr.com/tumblr_mef23hFs1B1ri2ul8o1_400.gif" width="320" /><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-4959146526209739072016-03-11T06:09:00.002-08:002016-03-11T06:09:53.100-08:0016.fejezet / Démoni szerelem<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Terv</span></h2>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem maradhatok itt... - ráncolta zavartan a homlokát Kristoff.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alex és Nikol épp tiltakozni akartak,amikor Jane leült Kristoff mellé és mélyen a szemébe nézett</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Azt parancsolták neked, hogy öld meg őket, engem és a testvéremet pedig ejts fogva. De te nem tetted, mert erős vagy. Ha hagyod, tudok rajtad segíteni..</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Segíts rajta! - fakadt ki fájdalmasan Nikol. Smaragd szemeiben az aggodalom csillant meg. Jane tiltakozón felemelte kezét és a bukottra nézett. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ezt Kristoffnak kell eldöntenie. - A hibrid ránézett Nikolra, majd visszanézett a tündére.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Harcolni akarok.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Még akkor is, ha ez pokoli fájdalmakkal fog járni? - kérdezte a tünde valami visszajelzésre várva. A hibrid Kristoff végül tétován, de bólintott. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nikol, kérlek mondd meg Nicknek, hogy hozza le a láncokat. Telefonálnom kell. - Jane kisétált a nappaliba és felvette a vonalas telefon kagylóját. Nem volt biztos abban, hogy ezt akarja, de végül tárcsázott.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Én vagyok...- szólt bele a telefonba - Mary-t ide tudnád hozni Nikolhoz? ... Tudom, hogy ez kellemetlen neked de vészhelyzet van...kérlek Johs.....oké. Itt találkozunk. A- a tünde vissza ment a kanapéhoz és figyelte, ahogy öccse csörögve hozza le a láncokat a lépcsőn. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi is lesz most? - próbálta össze rakni a képet Alex. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Felhívtam Johs-t, hogy hozza ide Mary-t. Ő egy nagy hatalmú boszorkánymester, aki talán majd tud segíteni nekünk. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De Kristoffnak mi baja? - kérdezte Nikol, mert ő még nem fogta fel teljesen mi is van most. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Amikor vámpírrá változtatnak valakit, akkor az illető vagy meghal az átalakulás során, vagy egy alárendelt lesz belőle, akit a gazdája úgy irányít, mint egy rongybabát. Kristoff mentálisan harcol az átalakulás ellen, így fizikailag most vámpír és démon is egyben. Ebben az a veszélyes, hogy eluralkodhat rajta a vámpír énje. Mary ezen talán tud segíteni. De ameddig ő nem jön...sajnos le kell, hogy láncoljalak. - nézett bűnbánatosan a tünde Kristoffra.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane! Kristoff nem egy állat! - fakadt ki fájdalmasan Nikol. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Igazad van. Tudom mi történik, ha akár véletlenül is megharaplak...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem ellened irányul, de Nick és az én érdekemben...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Semmi baj, Jane. Megértem. - Jane kezeibe vette az ezüst láncokat és a hibridre nézett. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- N-ne majd én! - vette át a láncokat Nikol. A bukott és Nick felkísérték Kristoffot. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hogy tarthatja vissza néhány lánc egy vámpír erejét? - kérdezte Alex és átkarolta a tünde derekát. Jane ellazult a démon érintésétől és hagyta, hogy a férfi beterelje őt a szobájába. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Az ezüst meggyengíti a vámpírok erejét, így nem lesz képes kitörni a láncaiból. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem a vérfarkasokat gyengíti az ezüst? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ez a közös pont. - vonta meg a vállait a lány. Jane leült az ágy közepére és kényelembe helyezte magát.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Egyébként muszáj Johsnak ide jönnie? - fintorododtt el a démon, és leült a lány mellé. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem kedveled?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Gyűlölöm. - morogta a démon. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi? Miért? - Jane sejtette, hogy Johs és Alex nem puszipajtások, de azt nem sejtette, hogy ekkora az ellenszenv.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Komolyan nem tudod?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Nem...?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Amikor ide jött közölte, hogy szerelmes beléd, és azt is mondta nem fogja hagyni, hogy együtt legyünk. - feszült meg egész testében Alex. Jane közelebb sonfordált a férfihoz és átölelte őt. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Egyszer már visszautasítottam, ha kell megteszem mégegyszer. A tiéd vagyok. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alex kaján mosolyra húzta csábító ajkát és lenézett a lányra. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Az enyém vagy? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- I-igen. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor se akarom, hogy ide tolja a képét. - mordult fel újra. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ne legyél már ilyen makacs. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A démon szorosan magához ölelte a kis tündét, mintha csak egy plüss mackó lenne. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Én nem Johs-tól félek. - komorododtt el Jane és kihúzta arcából vörös tincseit. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Hanem? - hökkent meg Alex.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Száműzött vagyok Alex. Az egész LegendaVilág engem és Nickolait üldözik. Szerinted apád mit fog gondolni egy kitagadott földönfutó tünde hercegnőről? Arról nem beszélve, hogy a bátyám holtan akar látni. Vajon meddig lehetek veled? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Apám nem ilyen. Ő örülni fog, ha látja, hogy boldog vagyok. Ő nem ítélkezik előre. És imádni fogja a temperamentumos mennyasszonyomat. - csókolta meg a lányt. Beletúrt selymes vörös hajába, amit úgy szeretett. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Reggel Jane és Alex arra ébredtek, hogy valaki belép a szobába. A lány a fejére húzta a takarót és még jobban a démonhoz bújt, majd igyekezett figyelmen kívül hagyni az idegent. Csak akkor nyitotta ki a szemeit, mikor Alex állatiasan kezdett morogni és szorosabban ölelte a lányt, hogy megmutassa Jane az ő tulajdona. A tünde észrevette Johst, akinek elborult az arca a dühtől és a féltékenységtől.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Johs...megjöttél. - szólalt meg rekedten Jane. Egészen megijesztette a démon jégkék szeme, amivel ölni is lehetett volna. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane...- szólt ridegen, szinte emberszámba sem véve Alexet - démon. - biccentett kurtán. - Elhoztam Mary-t. - ezzel ki is ment a szobából.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ne morogj már kiment! </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Láttad ezt? - háborgott durcásan a démon.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mi lenne, ha megpróbálnád elviselni? Az én kedvemért?</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Alex fintorgott, mint aki citromba harapott.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Csak miattad. - nyomott egy gyors csókot a lánynak és hagyta, hogy elkészüljön, majd lementek.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mary ott ült a kanapén. Szőke fürtjei a vállaira omlottak, kék szemeivel szinte felnyársalta Johst, aki a lehető legtávolabb volt tőle a helységben. Na igen, nem lehet valami kellemes egy nagy hatalmú boszi exének lenni. Bár Jane hálás volt Mary-nek, aki dühében nem varázsolta békává Johst, mondjuk őt elnézve kétségtelen, hogy szívesen megtette volna. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Jane! - pattant fel a rökaméról hálás pillantást vetve a tündére. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Mary! Hogy vagy? </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Fáradtan. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Sajnálom, hogy ide ráncigáltalak. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Semmi gond. Neked bármikor. - kacsintott játékosan a boszorkány. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Üljünk le. - javasolta a lány és mindenki helyet foglalt a konyhában lévő kerek asztalnál. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor mit kezdünk Kristoffal? - kérdezte feszülten Nikol, ki gyanakvón végig nézett a boszorkán. Karikás szemeiről lerítt, hogy végig virrasztotta az éjszakát. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Van egy tervem.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Neked mindig van. - forgatta kék szemeit Nick és nővérére nézett. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Kristoffban küzd a vámpír és a démon. Szóval, ha mentálisan Mary elpusztítaná a vámpírt akkor lenne egy erős hibridünk, de nem lenne már vámpír befolyás alatt.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Ez nem rossz Jane, de sajnos kivitelezni lehetetlenség. Ha az egyik felet elpusztítjuk akkor másik vele hal, szóval ez így nem jó. - elmélkedett Mary. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- És ha blokkoljuk a vámpír énjét? - kérdezte Nick. Csend támadt. Erre senki nem gondolt. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Az már járhatóbb út. Sőt. Meg is tudom csinálni de..</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- De? - kérdezte gyilkos pillantással Nikol. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Bizonyos időközönként meg kell majd újítani a pecsétet, hogy a vámpír lélek ne törjön mejd ki. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Akkor a terv a következő: Nick, Nikol, Johs és Mary ti Kristoffal foglalkozzatok.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- És addig ti mit csináltok? - vonta fel a szemöldökét szúrósan Johs. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Haza viszem a menyasszonyomat. - fogta meg a lány kezét Alex, hogy Johs tudtára hozza, senki nem állhat közéjük. Még ő sem. </span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">- Lehet, hogy a démonkirály segítségünkre lesz majd. Kérlek vigyázzatok Kristoffra és magatokra is. - ezzel a mondattal Jane távozott, mert nem volt kíváncsi a további csatákra Johs és Alex között. Azt pedig csak remélni tudta, hogy semmi nagy baj nem lesz, míg távol vannak...</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<img height="179" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/87/a0/d2/87a0d2bb78cf32bd3cf021ccf55190c6.gif" width="320" /><img height="199" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/99/c7/7e/99c77e943dc7288ca64ee50fc1d422b1.gif" width="320" /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-56539719912229408632016-02-29T10:57:00.001-08:002016-02-29T11:01:07.915-08:00Telepaták/ 4.fejezet<div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">A zűrös utazó</span></h2>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">„Rohanj el, menekülj,
messze repülj! Vezess tévútra az álmodó rejtekére.”</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Nightwish- The Poet and
the Pendulum</span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sharon az asztalánál görnyedve tett-vett. A magas papír
stócok között szinte elveszett. Unalommal az arcán végig lapozta a már megkezdett,
halmot.</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy én mennyire utálom a papírmunkát. –tette
arrébb a papír köteget. A lány felsóhajtott, majd enyhe undorral az arcán maga
elé vett egy nagy fekete, keménykötésű könyvet. Lassan belelapozott, majd
olvasni kezdte a régies szöveget.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">A lány visszatért a múltba. A múltba, amikor még a fajtája
nem volt több egy kísérleti „fegyvernél”.
Ha volt szabad ideje, mindig ide jött vissza. Kutatott a múltba, kereste
a kérdéseire a válaszokat. De egy ponton soha se tudott tovább jutni.
Bizonyára, valamiféle módón blokkolták. De Sharon nem adta fel. Tudni
akarta… A várostól nem is olyan távoli
mezőn találta magát. Maga volt, a sűrű fű kellős közepén. A lány ismét
láthatatlan maradt, mint ahogyan eddig is tette azt. Tisztában volt a múlt
szabályaival, nem változtathat meg semmit. Nem láthatja senki és nem avatkozhat
idegenek életébe. Könnyedén futni kezdett, a már jól ismert irányba, a mező
széle fele. Megállt. Most is ugyan úgy volt minden. A mezőközepe fele, emberek
táncoltak a lemenő nap gyengéd meleg fényében. Az erdő fele, egy kis viskó
álldogált. A lány undorral figyelte az idegeneket. –Tudom nem ti voltatok a
vétkesek, de társaitok miatt, most nem süt a nap. – A lány megdermedt, hideg
futkározott a hátán. Valami, most más volt. Körbe nézett, csak egy újság hevert
előtte a pórban. Sharon felvette azt, majd olvasni kezdte a főcímeket. „ A
hivatal tesztelni kezdte az új „harci fegyvereket”. „ A fegyverek, tökéletesen
működnek.” A lány összegyűrte a lapot. Majd elhajította azt, vissza a pórba.
Megfordult, majd elsuhant egy idegen fiú mellett. Sharon-ban tudatosult minden,
ő változott. Eddig ő nem volt itt. A fiú a szemébe nézett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Várj! Elhagytad a karkötőd! –Kapta fel az
összegyűrt újság mellől a kis ékszert. A fiú hátra tekintett a lányra, aki
azóta elfutott a távolba. – Várj! – Iramodott Sharon után az idegen. A lány
meglepetten és kétségbeesve tekintett vissza a válla felett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, itt senki sem láthat. Nem láthatnak meg….
az lehetetlen. – Sharon csak rohant és rohant, ki az erdőből. A fiú gyorsvolt,
egész gyorsan követte lányt. De Sharon eszeveszetten rohant tovább, majd
hirtelen megállt. Kis kavicsok pattogtak le a szirtről a mélybe. A fiú már-már utolérte, mikor a lány
elmosolyodott, majd a mélybe vetette magát. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit művelsz? –Ordított a fiú, de már késő volt.
Lenézett a magasból, felkészülve a halott lány látványára. De Sharon könnyedén
landolt az egyik fa közelébe. Felintegetett incselkedve üldözőjének, aki
megmerevedve nézett lefelé. A lány
megigazította a haját, majd megfordult és futott tovább. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Itt már nem kapsz el. –Nevetett, magában. Kis
idő után már látta a város szürkeségét, a város rozsdás, hideg kapuit. A nap
lassan lement. Az emberek csuklyákkal a fejűkön mászkáltak a ködvárosában.
Sharon, nem törődve a tömeggel, berontott közéjük. Néhányan szellemet
kiáltottak, néhányan egymásnak estek. De a lány nem törődött senkivel. Csak
nevetve, hallgatta a civakodást, amit maga mögött hagyott. Tudta kit keres,
vagy inkább mit keres. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;">***</span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Az ismeretlen utcákat szeltem, sorba számoltam a házak
számait, hatvan, hatvanegy, hatvankettő és balra. Annyiszor jártan már e
városutcáin, hogy tisztában voltam melyik utca melyik számánál váltok irányt.
Tudtam melyik fánál kell lefordulni a parkhoz, hogy melyik tűzcsapnál szaladjak
át a körtéren. Már vagy két éve járok itt, látni akarom a múltbeli
hibáinkat, és az ellenünk elkövetett
merényleteket. Végre válaszokat akartam kapni, titkokat megfejteni, hogy miért
tette ezt velünk a Hivatal, azon a végzetes napon. Kiakarom deríteni miért
vitték el…. az egyetlen embert, akit szerettem. A könnyeim ismét a szemembe
gyűltek, de ezúttal sem hagytam nyerni őket, besétáltam a Hivatal kísérleti
laborjába. Élveztem, hogy senki nem lát. A varázslat, amit abban a könyvben
találtam megvéd minden szempártól, így nem változtatok a múlton. Nem tudom,
hogyan láthatott az a fiú, de valami megváltozott miatta. - Nála van a
karkötőm…. –sóhajtottam fel. A ruházata alapján nem sokkal előttem élt.
Valószínűleg ő is valami mágiával tért vissza a múltba, nagyon remélem nem
változik meg a jövő, az én jelenem. Ha igen, rajtam áll, vagy bukik
visszatudom-e csinálni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Professzor úr, kérem tekintse meg a mai
alanyunkat. – Rántott vissza a valóságba, az egyik nő hangja. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mire teszteljük? Kitartásra, esetleg
közelharcra? – Vizsgálgatta a leláncolt Mást, a professzor. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Uram, lassan ideje lesz kiépítenünk a
hadseregünket. A nyugatiak, már támadást szerveznek ellenünk. –Hallatszott egy
halk férfihang a gépek és monitorok felől.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ne, aggódjatok e miatt. Ha befejezzünk a maradék
kísérleteket a Mások fognak minket megvédeni. A háború a mi kezünkbe van. –
Mondta, majd alaposan tanulmányozni kezdte a társamat. A Szemeiben szinte
lángolt a tudás vagy, és a hatalomvágy. Ígérem, kifoglak szabadítani a karjaik
közül… Egyszer. – súgtam hangtalanul az üvegfalnak támaszkodva. Azzal ismét
futásnak eredtem, végig a folyóson. Ahogy haladtam, éreztem, hogy a változás
itt se marad el, hirtelen ismeretlen helyen találtam magam. Egy elhagyatott
folyosó közepén álltam, oldalt világoskék csempékkel, a mennyezeten halványan villódzó
neonokkal. Két éve járom ennek a korháznak
szobáit, de még soha nem keveredtem, erre a kísérteties helyiségére. A teret
betöltötte a halál és a kétely szaga. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem tudom miért, kerültem ide, de az a
szándékom, hogy megértsem a múltunk és azt, hogy miért szolgáljuk ezeket a…..
ezt a népet. –Mondom ki hangosan a gondolatataimat. Majd tovább mentek a hideg
termeket, ahol inkább kínzás nyomait láttam, mint sem orvoslást. A folyosó végéhez
érve, egy régi kopott faajtó állt előttem, más irány nem volt ezen kívül.
Ablakán fémrácsok díszelegtek, üvegablakát darabokra törték. Az ajtón belépve,
egy börtönbe keveredtem, a szobák mindegyike rácsozva volt, a kövezett padlón
vércseppek folydogáltak, a szoba erősen lejtett a másik irányba. Idegesen
néztem be a rácsok mögé, remélve nem a társaimat találom bezárva, megkínozva.
az első tömlöcben, egy összegömbölyödött nő üldögélt, szemit kikaparták, nyakán
fojtás nyomok látszottak. A második szobában egy fiatal fiú volt, erősen vérző sebeit
szoronggatta. A harmadik terembe, egy fiatal lány volt lekötözve, kezeiben
üvegszilánkok csillogtak, bizonyára ő törte ki az üveget az ajtóból. Ahogy végig
haladtam be-be nézve a szörnyűségek szobáiba, tudtam ezek emberek. Áldozatok. A folyosó végén egy ajtóvárt résre nyitva.
Visszatekintettem. Két orvosi köpenyes fickó rángatott magával egy láncra vert
embert, fején ütés nyomai éktelenkedtek. A két magas férfi nagyot taszajtva
rajta belökte az egyik tömlöcbe. Szinte hallottam, ahogy a lány csontjai
összeroppannak az eséstől. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Már csak egy teszt maradt, és ti mind feleslegesek
lesztek. –nevetett fel az egyik orvos.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Remek találmányok ezek a Mások! Jobbak bármilyen
pusztító fegyvernél. –Bökte oldalba társát a másik. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Az biza! A saját erejük pedig lenyűgöző.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nagyon remélem hűségesek lesznek az alkotóikhoz,
nehezen bánnánk el egy ilyen fajta „ember sereggel”. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha ellenünk fordulnak, akkor elpusztítjuk őket.
Ne lény idióta. Lehet ezeknek van minden féle erejük, de mi vagyunk azok akik
ezeket a világra hoztuk… A gyengéjük pedig…. Nem halhatatlanok…Emberek , mint
mi, egy kicsi extrával. –hagyták el a
tömlöcöt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Lehet, hogy nem vagyunk halhatatlanok, de sokkal
erősebbe vagyunk, mint ahogy ti azt gondoljátok. –Mondtam, majd méreggel
kiléptem a résnyire nyitott ajtón. A város
másik végében kötöttem ki, a szél erősen fújt, a lemenő nap fénye már lassan
elhagyta a horizontot. –Ideje lenne visszatérnem az én időmbe. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Meglehet az! –Nevetett fel mögöttem valaki.
Hirtelen megfordultam és kést rántottam. Nem tudom, hogy hoztam ezt magammal,
de nagyon örültem, hogy nálam van, ez akis fegyver. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ki vagy? –Hirtelen elhagyott a hangom, a fiú
állt velem szembe, kezeit felemelte. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nincs nálam fegyver, nyugi. Nem akarlak bántani.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogyan látsz engem? Mit akarsz? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hó-hó-hó… Lassíts. Először is tedd azt le. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->NEM! Válaszolj! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Oké-oké… Nyugodj már le. A nevem Logan. Egy vagyok
a fajtádból, ahogy te nevezed. - nevetett fel. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Várj! Azt akarod mondani hallod, amit gondolok? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Részleteket. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit akarsz tőlem? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt hittem ezt a témát akarod még boncolgatni,
de rendben. Csak megakartam mutatni azt, amit kerestél. Tetszett? –vonta fel a
szemöldökét. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Te csak ne…. Takarodj a fejemből! – <i>Ideje lesz megnyugodnom.</i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem ártana! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt mondtam takarodj a fejemből. Jó… szóval te
intézted, hogy megnézhessem magamnak azt a börtönt? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pontosan, de hagy segítselek ki egy válasszal.
Ők nem emberek, Mások, akár csak én vagy te. Annyi különbséggel, hogy ők a „rosszul
sikerült darabok”. Nincs sajátos erejük. De velünk ellentétbe… Ők
hallhatatlanok. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->ÉS mond már el nekem, miért is osztod ezt meg
velem!? –Támaszkodtam a falnak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Gondoltam érdekelhet. Ja, tényleg itt a karkötőd.
–Nyújtotta oda nekem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Köszi… - Dünnyögtem mérgesen. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Amúgy egy időben élek veled. –Dőlt a falnak,
aminek támaszkodtam. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->És miért is vagy itt? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Huu… Azt hittem értelmesebb vagy. –nézett felfelé
az égre. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit mertél mondani? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nyugi! Szóval Azért vagyok itt, mert napok óta
hallom a gondolataidat, tudtam, hogy ide jössz és gondoltam segítek. Így
elismételtem veled az igét, amit olvastál. Ja, és nyugi nem kell rendbe hoznod
semmit a múlt nem változott. Én látlak téged, te látsz engem. Senki más nem tud
arról, hogy mi itt vagyunk. – Mondta, majd átkarolt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Vedd le a mocskos kezed a vállamról. –Még kihámoztam
magam a nyomulós karjaiból, addig ő magában nevetgélt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Édes vagy, főleg a mérgelődsz… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pofa be! Na, mond el nekem, hogyan tervezted,
hogyan jutsz vissza? –Tettem keresztbe a kezem. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ezt hogy érten, a közeledbe minden gondolatodat
hallom, ha nem akarod, akkor is megtudom ismételni, amit mondasz. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nincs semmilyen varázsmondat. Az egyedi erőmet
használom. –Vontam fel a szemöldököm, mire a Logan arcára fagyott a mosoly.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Azt akarod mondani…. Itt ragadok, ha nem
könyörgök neked? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mondhatni… . - nevettem.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudod, hogy gonosz vagy? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ezzel nem jutsz haza. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor minek kellett a varázsige, hogy ide gyere,
ha a saját erős az időutazás? –Dőlt ki belőle, kissé idegesen.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Csak azért, mert így láthatatlan is maradok a
múltban. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Franc… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Látom, nem nagyon megy a megalázkodás… - Logan hunyorogva nézett rám. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Legyél szíves ne hagyj itt. –Mondta cincogó
hangon. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem hallom. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Légyszí….. –Morogta.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Még mindig nem értelek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Jaj már, kérlek….. NE folytassuk ezt a gyerekes
hülyeséget. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Látom, nem bírsz veszíteni… Ám, legyen haza viszlek. Kapaszkodj! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> ***</span></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Visszatértem a papírtengeremhez. Logan
egyensúlyát elvesztve esett a földre. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Én szóltam, hogy kapaszkodj. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A kapaszkodás nem segít, amikor landolsz. –Morogta,
miközben feltápászkodott. –Legközelebb szólj, hogy bénán teleportálsz… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Először is… Én nem teleportálok bénán. A béna az
te vagy, aki nem tud lábra érkezni… Másodjára, ne is álmodj legközelebbről. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A gondolataid nem ezt mondják.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi van? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Talán te magad se hallod, amit a fejed hajtogat.
–Mondta majd elindult kifelé a dolgozószobából. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Várjál csak, hava készülsz. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A szobádba. – Nevetett fel. Kis idő után leesett
amit mondott. </span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy, hova mész? –Futottam utána, le az
emeletről. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT09ggQQvxPVQ-xHQHbPXAWL0t-CGcGbTxKgRiaoSDelu1kEYvKA3DKV43b7Y0ycxzqaIa6e1wZMQ9enrne76bhq85joa_M1zGwzFOp1VhFK225l0CtT8AhLzXo8iLm2yML8ygXwg3VXo/s1600/rab.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT09ggQQvxPVQ-xHQHbPXAWL0t-CGcGbTxKgRiaoSDelu1kEYvKA3DKV43b7Y0ycxzqaIa6e1wZMQ9enrne76bhq85joa_M1zGwzFOp1VhFK225l0CtT8AhLzXo8iLm2yML8ygXwg3VXo/s320/rab.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6RMAP5qq_96OYGCwInXPPB04Fig6vm4pdlKYAjJjfXTMVMKLix9TWriTnV7OxKmKFC3JHtHF4OJl8KnR1jZl0__3bzUkq4sd9AaiTKPqx2kGHby7thxz6nHrj1IHCChPNPjR9OmsdqKc/s1600/menekv%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6RMAP5qq_96OYGCwInXPPB04Fig6vm4pdlKYAjJjfXTMVMKLix9TWriTnV7OxKmKFC3JHtHF4OJl8KnR1jZl0__3bzUkq4sd9AaiTKPqx2kGHby7thxz6nHrj1IHCChPNPjR9OmsdqKc/s320/menekv%25C3%25A9s.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-519158070375867929.post-21865413607322281672016-02-14T11:50:00.001-08:002016-02-14T11:50:32.943-08:0010.fejezet/ Mágusok <div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="border-bottom: solid #4F81BD 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-themecolor: accent1; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 4.0pt 0cm;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Jósgömb </span></h2>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Tom fel-alá sétáld a hatalmas juharfaajtó előtt. Próbálta
kihallgatni hova küldték, társát Ryan-t. De hiába. A vastag ajtó egy hangot se
eresztett át. Tom elhatározta segít Ryannek, megmutatja neki, milyen erőt ad a
Mágusok királyát szolgálni. Követni és védeni. Tom hirtelen megtorpant. <i>Lehet
Derick urunk észre vette…Hogy kétségei vannak?! NEM, Ryan elszántan lépett be,
a királyoldalán akart harcolni. Akkor? –</i>Tom elvesztett a gondolataiban, ha
nem megy neki a kinyíló ajtónak, észre se veszi, ahogy ura elhagyja a
tanácstermet. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tom, Ha minden igaz… - Tom késsé meglepetten
kapott a fejéhez, majd zavarában meghajolt Derick előtt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen… Igen uram.
–A fiú nem tudta elhinni, hogy királya tudja a nevét. Boldogságot
érzett, talán kifizetődő lesz az a sok edzés és mágiatan, amit tanult. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérlek, gyere velünk. –Lépett ki Derick mögül
egy apró kopaszodó manószerű mágus.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igenis. –Tom követte őket, átsétáltak a
tanácstermen, majd felsétáltak egy lépcsősoron, fel a padlásra. Tom körbe
nézett. A falakat vaskos könyvek borították, a levegőben mécsesek repkedtek,
mint megannyi szentjánosbogár. Az asztalhoz közelítve a gyertyák maguktól
lángba borultak. A mennyezeten arany betűk jelentek meg, majd ahogy
elhalványodtak, fény árasztotta el a szobát, mintha a napsütött volna át a
tetőn. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tudod miért vagyunk itt? –Kérdezte Derick.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem… Felséges uram. –Hajtott ismét fejet a fiú.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Erre most nincs szükség. Azért vagyunk itt, mert
kikell derítenünk pár dolgot. Úgy hisszük a segítségünkre lehetsz.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miben állhatok szolgálatukra, felséges úr. –Derick
egy pillanatra elmosolyodott. „<i>Nyalizós” </i> </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A hatalmadat szeretnénk próbára tenni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->A hatalmam? –Pislogott meglepetten a fiú. Tom
soha se hitte, hogy a hatalma miatt fog királyával szemben állni, mindig azt
hitte harctudása fogja kiemelni a tömegből. – Uram, a varázslatok nem az én
asztalom… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--> Amira
nekünk szükségűnk lesz, ahhoz pont te kellesz. Feltéve, hogy ismered Ryan-t. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ismered őt? –Kérdezte az alacsony mágus.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen, ismerem. Az egyik leg…. Barátom. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hogy jellemeznéd? –Tette fel a kérdést Derick. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Attól függ… Mire gondol, uram.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Képes lenne elárulni a népét? –Kérdezte a mágusok
királya egyenesen Tom szemeibe nézve. A fiú elgondolkodott. <i>Ryan olyan elszánt volt, mikor belépett közénk.
De, ismerem őt, ott van benne a kétség árnyéka. - </i>Tom, lehunyta a szemét.<i> Az igazat kell felelnem. </i></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Előfordulhat… - A fiú alatt megnyílt a föld,
legalábbis így érezte. Olyan érzése volt, mintha elárulta volna barátját. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Akkor nem szabja keresztbe a
számításainkat. –Tom felnézett, Derick
ezt a választ remélte tőle?! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Megkérdezhetem… Miért örül egy ilyen válasznak?
Felség. – Derick lassan megfordult, és komolyra fordította szavait. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]--><i> </i>Amit itt fogsz hallani, az titok. Egy
igazán fontos titok… Soha, senkinek sem beszélhetsz arról, ami itt elhangzik.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Rendben!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ryan-t elküldtük a démonokhoz kémnek. Arra
számítottunk, hogy megbukik és lelepleződik. A szavaid alapján, pont így fog cselekedni.
–Derick nevetni kezdett, majd sétálgatni kezdett a kis könyvtárnak berendezett padlásszobában.
–Tudod miért választottam ezt a helyet? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, uram. –A király hirtelen megállt és
alattvalójára nézett. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mert blokkolt. Ide semmilyen varázslattal nem
lehet bejutni, belátni. Így soha, nem tudhatják meg, ami itt elhangzik. Ahogy
átléped a küszöböt, megszűnsz létezni. Persze átvitt értelemben. Egyszerűen
megfogalmazva, ide nem lát be a húgom. Akármivel
próbálkozik, lehetetlen.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miért mondja ez el nekem? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Csak úgy. Szóval… A főterv. Remélem elbúcsúztál
a barátodtól. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tessék? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Bárhogy is tegyen, bármit is tegyen, Argon megfogja
ölni. Nem vagyok olyan ostoba, hogy így
a húgom kezeire játsszak. Ryan nem közönséges „tégla”. Nem tud róla, de ő az én szemem és fülem. Nem
kell, hogy találkozzon velünk, az információkat akkor is átadja, ha nem akarja.
Még, ha el is árul minket, és csatlakozik Amyhez és bandájához. Én nyerek. Elég ott lennie, én hallok, és látok mindent.
Argon belesett a csapdámba, és ott fog megfulladni. Amyvel együtt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miből gondolod, hogy nem végeztek már most vele?
– Nyelt egyet Tom. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ismerem Amy-t, túl jó lelke van. És ez lesz a
veszte, előbb vagy utóbb. –Nevetett fel Derick. – Idővel lebukik, hogy
információkat szerezz az én javamra. És akkor Argon kivégzi… Ha Amy az, aki
miatt kegyelmet élvez… Lehet előbb leszek egyke, mint ahogy gondoltam. Argon
ismerve… A háború még csak most
kezdődik. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mi lesz az én feladatom? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Látod azt a jósgömböt, ott? –Mutatott az asztal
közepére. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igen…</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérlek, legyél te az igazi szem… Annyi a dolgod, hogy itt maradsz ezen a
blokkol helyen, és jegyzetelsz nekem… Mit és, hogyan lát, hall Ryan. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Értem. Vállalom!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Helyes. Akkor, most gyere megmutatom hogyan és
mint kell. –Lépett az asztalhoz a kis kopasz fickó. Még Tom és a mágus, előhívták,
Ryan, tegnapi gondolatait. Derick leheveredett, unalmában, könyveket kezdett
nézegetni. Meglepetten olvasgatni kezdett egy régi poros könyvet, ami nem is
volt olyan unalmas, mint ahogy azt előre gondolta. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Uram! Ezt látnia kell! – Szólt egyszerre a két
mágus. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ryan tagnap szövetséget kötött Amy-vel. Argon,
szabadkezet hagyott a lánynak, de Ryan összes hibájáért ő fog lakolni. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mit látsz még, fiam? –Lépett érdeklődve a Mágusok
királya, Tom mögé. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ha jól értelmezem, a gondolati rezgéseket… Ryan
minden áron meg akarja védeni Amy-t. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Hmm… Lám, lám, lám. Könnyebb lesz őket tőrbe
csalni, mint reméltem. –Örvendezett Derck.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Uram. Látok még itt egy elég undorítónak,
nevezhető gondolatot… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Mégpedig? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ryan… Szerint a démonok, jobbak a saját népénél.
</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Áruló… Hmm… Gondoljon bármit. Elfog bukni,
azokkal a koloncokkal. –Nevetett ismét. –
Na akkor, mi itt is hagyunk téged. Ha érdekeset látsz, vagy segítség kell
megtalálsz minket. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Oké, felség. Ígérem, nem okozok csalódást. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"> ***</span></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem, kellett volna szólni, neki? – Kérdezi az
alacsony mágus.</span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: inherit; font-size: large;">-<span style="font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miről? Tom is a tervem része… Az ő gondolatai a
legmegfelelőbbek. És nem sejt semmit, se ő, se Amy… - Harsány kacaja belepte a
tárgyalót. Majd az ablakhoz sétált. – A markomban vagytok… </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqM30lATQkBmLu5ws7YKmdSBoC43qooJSuzFV0SPb90Fx8MX8AXIEWnIZVVNDBhXkD2SOSLL1oaawvMgK1VgdxplQVDhlZNi650TcDTzODBG1-4p2NCVR5HMhMAvxh28f4d0TtTGu30DQ/s1600/j%25C3%25B3s.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqM30lATQkBmLu5ws7YKmdSBoC43qooJSuzFV0SPb90Fx8MX8AXIEWnIZVVNDBhXkD2SOSLL1oaawvMgK1VgdxplQVDhlZNi650TcDTzODBG1-4p2NCVR5HMhMAvxh28f4d0TtTGu30DQ/s320/j%25C3%25B3s.gif" width="179" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirkLeeptJ8cXypcdu3bnzp4mO4yznStrBsafmx-XRQRHS-BhCBoDet0HkKXaK4XHXu2Igbgjm3eK5h9EgV4YmPJBcTIdsMaVPSnDfRX9tSDfJPczjXpMxhlVBRVC85a3dBMR1POcLHLhc/s1600/k%25C3%25B6nyvek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirkLeeptJ8cXypcdu3bnzp4mO4yznStrBsafmx-XRQRHS-BhCBoDet0HkKXaK4XHXu2Igbgjm3eK5h9EgV4YmPJBcTIdsMaVPSnDfRX9tSDfJPczjXpMxhlVBRVC85a3dBMR1POcLHLhc/s320/k%25C3%25B6nyvek.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11948166248628960650noreply@blogger.com0