Alku
Egykor a mágusok uralták a Földet és a többi lény behódolt hatalmuknak. Mostanáig. Jelenleg a démonok vették át az uralmat.
Minden kis zaj
bántotta a lány fülét. Hosszú,gesztenyebarna haja belelógott az arcába.
Teljesen átfagyott. Ott feküdt a hideg földön,félholtan. Látta,ahogy társait
mészárolják le,de nem tudott megmozdulni,hogy segítsen. Nem volt hozzá ereje.
- Itt van még egy! –kiabált egy alak a lány
mellől. A démon hajánál fogva felemelte a lányt. Amy már nem érzett semmit.
Égszínkék szemei üvegesek voltak. Teste tiszta seb. Kék – lila foltok voltak
rajta. Valaki kegyetlenül helyben hagyta a lányt. Amint körülvették Amy
feleszmélt. Élni akart. Ha bujkálnia kell akkor is. Neki élnie kell. Ezt
tanulta bátyjától: „Egy mágus soha nem adja fel. A halált is túl kell élned!”
Felmérte a helyzetet. Négy démon vette körül. A lányt hirtelen víz vette körül
a földön,ami felkúszott a démonok lábára, majd megfagyasztotta ellenfeleit.
- Mi a fene! Ez a kis csitri még harcol!
Kapjátok el! – ordított fel az egyik állati hangon. Amy nagy nehezen
feltápászkodott, és futásnak eredt a sűrű erdőbe. Démonok eredtek utána. Köztük
a Démonkirály legkisebb fiával,Alexszel.
- Megállj! Úgy is elkapunk! - kiabálta egy
démon.
- Soha!
– gondolta a lány. Amy
ködöt hozott létre maga körül,majd beugrott egy bokorba. Arcát összevágta a sok
tüskés ág,de ez jelen pillanatban a legkisebb gondja volt.
- Szerencsétlenségedre tisztán hallom a
gondolatokat. – szólította meg a lányt egy mély hang. Amy hátra fordította
fejét és ijedten nézett fel a mögötte tornyosuló férfira. Aranysárga szemei
végigmérték a lányt. Fekete haja belelógott szemébe. Rövid fekete szarvai az ég
felé álltak.
- A
francba. – gondolta a
lány. Démonok bukkantak fel a semmiből és körülvették Amyt.
- Volt bátorságod megszökni ilyen
sérülésekkel. Tudhattad volna,hogy nem szöksz meg. – hajolt közelebb Alex a
földön lévő lányra. Amy csak nézett rá. Kifejezéstelen arccal. A magas férfi társaira
nézett majd intett nekik. A démonok vonakodva,de ott hagyták őket.
- Ne is gondolj a szökésre. A szolgám leszel.
–mosolyodott el a férfi.
- Előbb
halok meg! –
gondolta,Amy,de nem beszélt.
- Mondtam már,hogy hallom a gondolataidat.
- Te vagy a vezér? –kérdezte ziháltan a lány.
Szúrt az oldala,valószínűleg több bordája is el volt törve.
- Hmm. Mondjuk. Én vagyok a vezér legkisebbik
fia. – a férfi leült a lánnyal szembe. Amy arrébb húzódott és gyilkos
pillantással méregette a férfit.
- Ha
legyőzöm akkor szabad vagyok. Meg kell találnom Bent. Bárhol lehet az öcsém.
Vajon a démonok már megölték? Hiba volt rájuk bíznom régen. Hatalmas hiba. – gondolkodott a lány. A férfi csak nézte a
lányt,majd felállt. Egy gyors mozdulattal a hátára kapta. Amy már félig
eszméletlen volt így nem volt ereje harcolni.
Alex csodálkozott
azon,hogy a lány még ilyen szorult helyzetben is az öccsére gondol. Hogy ő
vajon jól van-e. A démonokat mindég is a mágusok ellen nevelték. Alex még is
kíváncsi lett erre a lányra. Úgy gondolta elfogja és szolgájaként tartja majd a
lányt. Meglehetősen rossz állapotban volt,így a táborba vitte,és elrejtette a sátrában. Az orvosi sátorhoz
ment és legjobb barátját Markot kereste meg. Odavezette a sátorhoz,majd
megmutatta az eszméletlen lányt.
- Gyógyítsd meg. –mondta a férfi.
- Megőrültél? Ez a nő egy mágus! A francba is
Alex őt megölnöd kellene nem pedig ápolgatnod! – csattant fel Mark. Szőkésbarna
haját tépkedte idegességében.
- Hadifogoly. Ne parázz. – nyugtatta Alex.
- Hadifoglyokat nem gyógyítgatunk.
- Halkabban.
- És ha hadifogoly mire fel ez a nagy
rejtegetés? –kérdezett Mark. Jogosan.
- Elég rossz állapotban van. Csak nézz rá. –
kérte Alex. Mark sóhajtott egy nagyot,majd az ágyhoz ment.
- Ébredezik! – pattant fel Alex. Amy lassan
kinyitotta égszínkék szemeit.
Összevonta a szemöldökét. Nem
tudta hol van és ez megrémisztette.
Egy idegen démon hajolt fölé.
Élénkzöld szemei unottan méregették őt. Alig bírt megmozdulni. Azonnal vizet
teremtett maga köré és megfagyasztotta azt. A lányt egy méteres távolságban
körülvette a hideg jég. A két démon hátrált pár lépést és mindketten harcra
készen álltak. A lány nehezen,de talpra állt. Lábai megremegtek alatta.
- Démonok. –sziszegte ellenségesen.
- Mi sem szeretjük a fajtádat ne félj. –
vágott vissza a zöld szemű démon.
- Miért vagyok még életben? Nem tudok semmi
hasznosat. Miért nem öltök meg. Kitalálom meg fogtok gyógyítani és újra
megkínoztok. – Amy rettegett a tudattól,hogy talán soha többé nem láthatja
családjának megmaradt tagjait. Rettegett,hogy soha többé nem láthatja öccsét.
Bár még régen a démonok vezérére bízta öccsét,hogy ne a mágusok neveltetése
által kelljen felnőnie. Ben valószínűleg azt sem tudja ki is ő valójában. Ám a
fiú nem tudta,hogy van egy nővére,Amy időről időre figyelemmel kísérte a fiú
növekedését,fejlődését. Mi lesz,ha nem láthatja többé. Ez az egyetlen
dolog,amiért még képes talpon maradni. Az egyetlen célja,ami életben tartja.
- Nem igazán terveztem ilyesmit. – vakarta a
fejét a fekete hajú démon.
- Nem fogok itt meghalni. Még van egy
feladatom. – mormolta Amy.
- Feladatod? –kérdezte Alex. Amy égszínkék
szemében olyan akarat gyúlt,amit még a démonok nem láttak egy mágus szemében.
Alex döbbenten figyelte,ahogy a lány egyre erősebb jég börtönt hoz létre.
- Ebből baj lesz! –mondta idegesen Mark. Egy
csapat démon rontott be a sátorba.
- Egy mágus! Egy jégmágus! Fekete kód!
–üvöltötte az egyik. Amy a démon felé fordult. Égszínkék szeme vérvörössé
vált,majd felemelte kezét. A démon teste felemelkedett,majd felüvöltött
fájdalmában. Élettelen teste lehullott a földre.
- Vigyázzatok vele! Megfagyasztja a
véreteket! – kiabálta a másik. A démonok szétszóródtak és körbevették a lányt.
Amy felnézett,majd a démonokra,kik minden mozzanatát figyelték. A lány ködbe
burkolódzott és elsuhant az egyik mellett,ki a sátorból. Egy hatalmas tisztáson
találta magát,rengeteg sátorral és annál is több démonnal. Hatalmos a
felfordulás. Mindenki fegyvert fogott,és amint megpillantották a lányt
nekirontottak.
- Elég legyen! – kiabált egy mély hang Amy
háta mögül. Egy fekete lovon ülő idősebb démon kiabált. Minden démon döbbenten
hagyott fel a támadással. mindenki meghajolt. Amy lassan hátra fordult,majd pár
lépést hátrált. A démonok vezére. Argon. Argon, kire rábízta öccsét,Bent. A
férfi leszállt a lóról,majd intett Amynek,hogy kövesse. A lány vonakodva,de a
démon után ment. Minden porcikája azt súgta, hogy meneküljön,de Amy meg akarta
tudni,hogy Ben életben van – e még. Alex és Mark meglepetten üdvözölték Argont.
A férfi leült egy székre,majd a lányra emelte aranyszínű szemeit.
- Rég láttalak,Amy. Látom szépen helyben
hagytak. A bátyád volt? –érdeklődött a férfi.
- Ő kezdte az embereid pedig befejezték.
–válaszolta a lány. Kék szemeivel gyanúsan méregette Alexet és Markot.
- Ő a legkisebbik fiam Alex, mellette pedig
Mark az egyik legjobb gyógyítónk. – mondta a férfi.
- Ti ismeritek egymást? –kérdezte tétován
Alex.
- Fogjuk rá. – válaszolta Amy és Argon
egyszerre.
- Gondolom Ben miatt jöttél. – dőlt hátra a
férfi.
- Nem jöttem. Ide hurcoltak. – Amy, Alexre
nézett.
- Értem. Nem kell félned megtartottam a neked
tett ígéretemet. Ben épségben van és fogalma sincs,hogy ki is ő valójában.
Démonnak neveltem. – mosolyodott el a férfi. Amy látszólag megkönnyebbült. Bár
a démonok és a mágusok háborúban voltak Argon nem tekintette ellenfelének a
lányt. Sokkal inkább a lányának.
- Köszönöm. Tartozom neked. –felelte a lány.
- Ha már itt tartunk. Lakj nálunk,démonoknál.
Senki sem fog bántani.
- Nem tehetem.
- Mindketten tudjuk,hogy mióta a bátyád,
Derick uralkodik a mágusok nem hűségesek népükhöz.
- Igen. Én is elárultam. De azt nem hagyhattam,hogy
olyan gyilkost csináljon az öcsénkből,mint mindenki másból.
- Téged is bánt. Miért tűröd el? Vagy olyan
erős mint ő,sőt…talán még erősebb is.
- A mostani állapotomban sajnos nem.
Leláncolt. Képtelen vagyok őt bántani,de ő megölhet engem. Én feltámadok és ő
újra végez velem. Hát nem idegesítő egy képesség? –kérdezte keserű mosollyal a
lány.
- Hát törd meg a láncod.
- Azt hiszed nem próbáltam? Mindent
bevetettem. Mindent. Nagyon erős rúnát olvasott rám. Nem tudom feloldani.
- Pedig,ha képes lennél rá…véget vethetnénk
ennek a nevetséges háborúnak. –mondta keserűen Argon.
- Azt hiszed szabad akaratomból ártanék a
népednek? Parancsra teszem,amit teszek.
- Pontosan milyen rúnát is tett rád a bátyád?
- A Szolga Láncai. Ő így nevezi a
varázslatait. Bármit mond én nem tehetek mást. Ha azt mondja öljem meg magam
akkor a testem magától mozog. Elég….bosszantó tud lenni. Egyszerűen leláncolta
a lelkemet és képtelen vagyok megszabadulni tőle. – panaszolta a lány. Alex és
Mark érdeklődően hallgatták a beszélgetést.
- De ha megszabadítanánk ezektől a láncoktól
akkor bátyád ellen fordulnál? –kérdezte Argon és Amy kék szemét kereste. A lány
égszínkék szeme meggyűlt vérszomjas lángokkal és felnézett, egyenesen Argon
szemeibe.
- Gondolkodás nélkül.
- Ez esetben a szövetségesünk lennél. Ajánlok
neked valamit.
- Hallgatlak. – Amy felcsigázottan hallgatta
a férfit.
- Mi démonok nem bánthatunk téged és az
öcsédet. Biztonságot ajánlok,itt az én népem közt. Megtöröm az átkodat.
Cserébe,te segítesz nekem. Megfékezzük ezt a háborút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése