Lehull a lepel
„ Nem számít, hogy mások szerint helyes vagy helytelen, harcolj azért, amiben hiszel. „
- Simon Elkeles: Tökéletes kémia -
Raven felvette a fekete testhez simuló nadrágját. A szürke hosszúujjú pólójára egy fekete-bordó fűzőt vett fel. Hátára erősítette a fekete kardját, aminek a pengéjébe volt vésve egy szöveg és az ellenállók jele. Igen. Raven hozzájuk tartozott. Nem az emberekhez...nem a Mások szervezetéhez. Testestül lelkestől Ellenálló volt. És a fekete összegömbölyödött sárkány, az Ellenállók jele ott lapult a ruhája alatt a hasán, majdnem az oldalán. Büszke volt erre a sárkányra. Büszke volt a sugárzó erejére. A bátorságára és a törhetetlenségére. Sokan elítélik az ellenállókat...de itt azért harcolhatsz amiért akarsz. Nem mondják meg neked mit érezz. És a lány egy jobb világért akart küzdeni.
- Alec...hallasz? – nézett ki az üvegen a lány. A nap első sugarai áttörtek az üvegházon és megvilágították a hatalmas zöld leveleket.
- Veled vagyok.
- Behatolok Apám régi irodájába és megszerzem ami kell. Ha elkapnak gyere értem.
- Veled leszünk. Most is látlak. A csapat készen áll.
Raven erőt merített a sárkányéból. Határozottan bólintott egyet és kilépett ideiglenes szobájából. Az a Raven, akit Peter és Simon ismernek...aznap Jason oldalán meghalt. És a lány nem szándékozott megváltozni. Az új Raven harcos. És ha ez nem tetszik, fordítsák el a fejüket. Nem játssza tovább, hogy minden olyan, amilyen eddig volt...hogy nem változott semmi. Gyengéden akarta közölni Simonnal és Peterrel , de nem képes rá. Nem várhat tovább pátyolgatva az érzéseiket. Mindezt leírta egy levélben, amit az ágyán hagyott és kilépett az üvegházból. Ez a hely már nem a menedéke, hanem az egyik ellenségének a főhadiszállása. Egy beépült ember van még rajta kívül, aki most épp vele szembe sétált karddal az oldalán. Alec biztos szólt neki.
- Készen állsz? – torpant meg a lány előtt Logan.
- Te?
- Megkedveltem Sharont. Érdekes lány. Esetleg magunkkal vihetnénk. – villantotta meg féloldalas mosolyát a fiú és a lány mellett gyalogolt egyenesen be az épületbe, ami az irodához vezetett.
- El akarod rabolni, hogy a szexrabszolgád legyen mi?
- Ezt honnan veszed? – Logan mosolya egyre szélesebb lett.
- Csak ismerlek. – mosolyodott el Raven is és reménytelenül csóválta a fejét.
- Na és mi van ezzel a Noah gyerekkel?
- Jól néz ki.
- Ki is akar magának szexrabszolgát? – nevetett Logan és bement az épületbe, nyomában a lánnyal.
- Fogd be!
- Na merre van az a titkos bejárat? – nézett körül Logan fekete szemeivel az étkezőben. A kerek asztalok tömve voltak emberekkel, akik kíváncsían vizslatták a szőke lányt. Egy ötvenes évei felé járó férfi lassan felemelkedett az asztalától és ebben a pillanatban mindenki elhallgatott. Noah és Sharon a férfi asztalánál ültek. Raven azonnal felismerte a férfit és azonnal a kardjáért nyúlt, ahogy Logan is. Ha egy pillantással ölni lehetne, Raven most darabokra szaggatta volna azt a férfit.
- Nocsak nocsak. A Hathaway lány. Nem is kell elmennem érted. Te magad jöttél idáig. – húzta hátborzongató mosolyra a száját a férfi. Kék szemei kegyetlenül megcsillantak. Raven tekintete a zavart tükröző Noah arcára tévedt, majd vissza a férfira. Hirtelen észrevette köztük a hasonlóságot. Hamvas bőre még jobban kifehéredett a felismeréstől. Noah a Mészáros fia.
- Logan te...!? – Sharon is felállt és értetlenül állt. Logan lehúzta a trikóját és a mellén ott volt az összegömbölyödött sárkány.
- Ellenállók. És még te is drága Raven. Főnyeremény! – nevetett fel reszelős hangon a férfi és színpadiasan kitárta karjait. – A fiút öljétek meg a lányra nekem lesz gondom. – intett hanyagul a férfi és figyelte, ahogy emberei fegyverért nyúlnak és elhagyják helyüket. Körbe vették a két fiatalt. Logan és Raven háttal álltak egymásnak.
- Kezdődik a buli. Fel vagyok tüzelve! – lelkesedett Logan.
- Ne ölj. Most nem ez a feladatunk.
- Jó,jó. Ameddig te kutakodsz addig én feltartom őket.
- Oké, te mondtad. – rakta el fegyverét a lány és leguggolt, majd a padlót kezdte vizslatni. Megérintette azt és vörös fényben izzott kicsiny keze.
- Ha jól sejtem nincs itt. – lökött egy nőt egy kerek asztalra Logan és a lány mellé lépdelt.
- Talált süllyedt. Egy másik helyiségből fog nyílni. – húzta elő kardját Raven.
- Merre?
- Jobbra.
- Vágjunk utat. – rontott neki az egyre tétovább tömegnek Logan. A mások tudták, hogy az Ellenállók a fajuk legerősebb harcosai. Magyarán azt is tudták, hogy semmi esélyük nincs. Logan könnyedén utat vágott a lánynak, aki rohanni kezdett, de Noah és Sharon az útját állták egy lánnyal együtt.
- Honnan ismered az apámat?
- Kérdezd meg őt. Azt a gyáva férget! – üvöltötte Noah képébe a lány. A düh elhatalmasodott rajta, amint eszébe jutott mi történt itt...és ki miatt.
- Raven!
- Tudom! – nézett hátra Loganre. Raven tenyerét a falra tapasztotta és ebben a pillanatban vörös vésetek jelentek meg, majd a tégla leomlott és egy lépcsősor vezetett lefelé.
- Indulj.
- És te?
- Alec nem csak téged védelmez. Ha nagy gázba keveredek megoldom. – kacsintott. Raven toporgott ott még egy pillanatig majd lefutott az ismerős lépcsősoron. Feloltotta a plafonról lelógó égőt és körbenézett. A vastag porréteg mindent belepett. A szekrényt, a pultot és az íróasztalt is. A lány kapkodva levette bőrválltáskáját és letette az egyik pultra. Kinyitotta a szekrényt és papírok hullottak rá. Igen, az apjára nem volt jellemző a rend megtartása. Futólag beleolvasott néhányba és összegyűrve a táskába gyömöszölte azokat. További jegyzetet talált még az íróasztal fiókjaiban. Tompán hallotta odafentről a fémek csörgését és Logan kiáltását. Csend lett. A lány lépteket hallott és épp fegyverért nyúlt volna, mikor Logan jelent meg.
- Megölted őket? – hüledezett a lány.
- Nem. Csak kiütöttem őket. Mit keressek? – tette el a kardját és az íróasztalon lévő poros papírok közé vetette magát.
- Mindent rakj el amit tudsz. – dobta oda a táskáját Raven a srácnak, aki fekete hajával és szerelésével tökéletesen beleolvadt a félhomályba. Raven áttapogatta a poros pultot, de nem találta a titkos rejtekhelyet. Már pedig a doboz biztos valami eldugott helyen volt. Ennyire ismerte az apját. De kicsi volt még amikor Jasonnel itt játszott így nem emlékezett hol is lehet pontosan az a doboz.
- Rav, hol a doboz? – támaszkodott a pultnak Logan pont, mint a lány. Raven erősen rácsapott a pultra és a por felszállt.
- Nem tudom! De itt kell lennie! Máshol nem lehet! Hacsak...- kerekedett ki a lány lila szeme és riadtan Loganre nézett.
- Hacsak? – sürgette a lányt.
- Nem is itt van...hanem egy másik helyen.
- Most meg vagy Hathaway lány! – kiáltott a Mészáros és megállt a pult másik végében.
- Ki kell innen jutnunk.
- És ha kijutunk magunkkal visszük Sharont és Noaht! – üzent vissza Logannek a lány.
- Most nincs hová futnod. – mosolygott elégedetten és ridegkék szemeivel a lányt méregette, amikor a vele érkezett két embere hirtelen összeesett és mikor döbbenten megfordult leütötték. Úgy esett össze, mint valami rongybaba. Logan és Raven döbbenten néztek fel. Alec ott állt kardal a kezében és nyílvesszős tegezzel a lábán. Raven átvetette táskáját a vállán és Alechez futott. Világosbarna haja már majdnem olyan aranyszőke volt mint a lányé. Zöld szemeivel aggodalmasan nézett végig Ravenen és Loganen is.
- Semmi baj, itt vagyok. – húzta magához a lányt Alec és szorosan tartotta. Raven csak bújt hozzá és nézte az eszméletlen Mészárost. Szaggatottan vette a levegőt és emlékezett arra a napra...mikor elárulták őt is és Logant is....a családjaikkal együtt. Logan is vett egy pillantást a férfira és ökölbe szorította kezeit.
- Menjünk. – intett Alec és megveregette fél kezével Logant, majd a másikkal Ravent támogatta előre. A lány felnézett rá. Alig ért a válláig. Alec bólintott egyet és zárta a sort. Mikor felértek a csapat többi tagja már ott várta őket.
- Mindenki megvan? – kérdezte Maggie a csapat vezetője. Alec bólintott.
- Várjatok! Vigyük őket is! – mutatott Logan Sharonra és Noahra.
- Oké. Zsákot a fejükre. – biccentett Maggie és kitörte az előtte lévő üveget, majd kecsesen kimászott rajta. Mindenki nézett utána. Igen, ő Maggie. A temperamentumos vezető, aki pótolhatatlan és egyedi.
- A hegyeket úgy se ismerik, ahol a bázisunk van. – tárta szét a karjait Logan.
- Ha hozni akarod őket zsákot rájuk és te cipeled őket. – mutatott rá Loganre egy kis késsel. A fiú felsóhajtott és ráérősen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga a világon megtette, amire Maggie kérte. Alec átvetette egyik karját Raven vállán és úgy tűntek el az erdő mélyébe...a hegyek felé.
Raven hagyta, hogy Alec közel tudja magához. Ő volt az egyetlen, akinek hagyta. Végül is köztük kialakult egy különleges kapocs, amit a fajtájuk úgy hívott Soran. Vagyis, egy lélek két testben. Kevés Más közt alakult ki ez a kapocs, ezért voltak ők különlegesek, mint külön, mint társkét.
Raven ránézett az eszméletlen Noahra és a bensőjét bűntudat kezdte mardosni.
- Mi lesz velük? – nézett fel Alec-re a lány.
- Maggie valószínűleg ki fogja hallgatni őket. Majd figyelmeztetem, hogy a barátaid szóval ne bánjon velük úgy ahogy mással. - állkapcsa megfeszült és tekintete egyenesen a messzi hegyekbe révedt. Még maga se hitte ezt el.
- Nem a barátaim....csak ismerem őket. – mondta a lány, de Alec-et nem tudta megtéveszteni. Azok után amin keresztül mentek...Raven nem tudta megtéveszteni őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése